Baby Face | Suga FF. ✔

Szörnyetegek

-Ava? - szakadtam ki Yoongi karjai közül, én pedig Avát téptem ki Jimin kezéből. Nem fogtam fel hogy mit csinálok, de csak úgy eltűnt ő az életemből.

-Aria? Hát itt vagy? Miért nem ismertük fel egymást hamarabb? - picit meg volt illetődve.

-Nem tudom, talán elnéztem akkor - koccintáskor tényleg felismerhettük volna egymást - De tudod én mennyire lökött vagyok!

-Tudom! De miért tűntél el úgy a köztudatból? - kacagott.

-Te tűntél el nekem! Rögtön elhúztad a csíkot gimi után, és a tudtom nélkül házasodtál össze!

-Mindegy is. Legalább találkozunk végre egymással!

Hogy értette azt, hogy én tűntem el? Tudom magamról hogy introvertált vagyok, de szerintem először Ava tűnt el a színről.

-Picit beszélgetek Avával, ha nem gond! - fordultam oda Yoongihoz.

-Semmi baj, de miért nem meséltél róla?

-Mert a tekintetem csakis rád összpontosult. - nyomtam egy gyors puszit a szájára.

Avával az egyik asztalra leültünk, figyelve a népet ahogy ropják a táncot.

-Olyam édesen táncol Yoongi - mosolygott - Szerintem több van közöttetek barátságnál!

-Lehet... - még senkinek se akartam ki nyilvánítani nyilvánosan, legfőképp a sajtónak - De szerintem ez csak szimpla barátság.

-Akkor miért nyomtál puszit a szájára? - kérdőn nézett reám. Ezt tényleg tagadhatatlan.

-Hát...Akkor igen. Több ez. -picit lehajtotta a fejét, aztán rá Yoongira. A rossz közérzet kavargott bennem, de hát meg van a maga párja, nem kell rosszra gondolni.

12-kor záróra volt, és segítettünk összepakolni a teremben. Mindenki részt vett, kivéve Ava. Ő azzal az indokkal ment ki hogy rosszul van, és közben kattogott a szeme. Lehet csak a fáradság miatt de tourette-szindrómára tudok gondolni.

-Élveztem a társaságodat, kedves Ari! - csókolt meg engem gyengéden Yoongi - Remélem még látni foglak.

-Persze, holnap is jövök. Lesz még dolgom itt. Én is viszont szeretnélek látni, mert szeretlek és nem szeretnék egyedül lenni.

-Én vezetni foglak... - egy hosszú, szelíd csókba hívott az autó előtt. A sofőr türelmes volt, és pont másfelé fordította fejét.

-Holnap viszont látlak. - puszit nyomtam az arcára.

Már útközben hiányoltam a társaságát, hisz a szívembe zártam őt. Hosszú sorokat tudnék írni a naplómba, hogy milyen hálás vagyok hogy megismertem őt jobban meg ilyesmi. A fagyizás! Totálisan kiment a fejemből! Jiwon-t majd fel kell hívnom, ha hazaértem!

Rohanva trappogtam be a lépcsőházba, szerintem felverve szomszédaimat hosszú álmaikból. Ahogy felértem az ajtómhoz, Jiwon állt ott.

-Szia Aria! Bocsánat hogy ilyenkor, csak aggódtam! - ölelt át engem.

-Csak egy bálon voltam, hisz hogy kicsíptem magam! - forogtam körbe-körbe - Na de gyere be egy picit, Poppy is vár rám!

Poppy most kivételesen aludt a helyén, békésen. Megnyugodtam, hogy volt még ennivalója a tálban, mert azt hittem nem is adtam neki.

-Milyen volt a bál?

-Elbűvölő, meglepetésekkel teli. Én nagyon élveztem! - elképedtem azon, ahogy Yoongi milyen tapintatos volt velem. Lehet túl sokat áradozok róla, de ritka ilyen fiatalemberre találni.