Baby Face | Suga FF. ✔

A betegségem

Feketeség. Csak ennyi van. Hiába erőltetem pilláimat a felemelkedésre, nem sikerül. Azt érzem hogy valamin fekszek. Még egyszer megpróbálom kinyitni szemem héjait, ami most sikerrel jár. Még csak foltokat látok, de erős fényt ami picit kiégeti a retinámat. Egyre jobban éles minden, aztán kiveszem hogy nem kórházban vagyok. Hanem a fiúk hajlékában (dorm). A nappalijukban fekszek a  kanapén. Erőre kaptam és feltápászkodtam. Nem volt itt senki. Csak a dohányzó asztalon volt egy csokor lufi és virág, plusz egy levél. Furdalt a kíváncsiság, és kivettem a borítékból a levelet.

Szia Aria!
Sajnálom hogy így alakult az este, de valaki azzal az indokkal hívta oda a rendőröket hogy egy régóta körözött bűnöző ott van az étteremben. Tudom, hihetetlen! Az orvosok szerint akkor epilepszia rohamod volt, még a kórházban is volt egy. De kiengedtek és hoztunk ide téged. Miért nem mondtad el nekem? Nem haragszom rád, csak aggódom. Hamarosan hazajövünk, mert próbán vagyunk. Pihenj sokat!

         Suga

Jól esett minden szava. Ebben a levélben mindent elém tárt. A bánatot, az aggódást és a szeretetet. Most már nálam bebizonyosodott: szeretem őt. Nem érdekel hogy szerződése van és egy idol, belé szerelmesedtem.  Azt még nem tudom hogy ő mit érez irántam.

Nem bírtam koncentrálni a próbákra, ezért sokat rontottam. Csakis Rá tudtam gondolni, hogy most mit tevékenykedik otthon. Aggódtam érte. De most már tudom hogy vigyáznom kell rá jobban.

Az orvosok növelték a gyógyszerét és tájékoztattak minket hogyan kell kezelni az ilyen beteget. Azt tanácsolták hogy 1-2 hétig legyen nálunk. Majd a cicáját is el kellene hozni onnan. 

-Suga, kérlek figyelj ide! - körözött a kezével Namjoon.

-Bocsánat, folytassuk tovább!

Délután sikeresen hazaértünk, és most kivételesen én voltam az első aki a házba ért. Berontottam az ajtón, és egy felriadt Ariával találtam szembe magam.

-Sajnálom, csak ma hiperaktív volt a napom! - hazudtam neki. Mindvégig azon agyaltam, hogy él-e még.

-Semmi, gond. Ha nem baj én most alszok tovább... - hajtotta vissza a fejét a kanapéra.

-Meddig is kell maradnia? - informálódott Hobi.

-1-2 hétig, de meg ne mondjuk Menedzser hyungnak! - közölte Jin.

-Persze, ez titok marad! - rakta a szája elé az ujját Jimin.

-Éjszakánkét is rá kell pillantani, mert most magas a kockázata annak hogy álom közbe is érje egy ilyen roham. Ennek értelmében, ki vállalja a felügyeletet? - mind a hatan rám néztek - Oké, én benne vagyok. De számítsatok arra hogy hulla fáradt leszek!

-Te mindig is az voltál - nevetett Tae, én pedig oldalba döftem - Jó nyugi, csak vicceltem!

-Remélem is... - morogtam.

Este 9 óra. Megyek a nappaliba filmet nézni, mert kb. ilyenkor szoktam. Plusz, lehetek az őrangyala a vendégünknek. 

Gondosan elhelyezkedtem a kanapé melletti fotelen. Azon törtem a fejem hogy milyen filmet nézzek. Régen néztem romantikus filmet...De nyálas. Vagy nézzek meg egyet? Mit is ajánlott a múltkor Jungkook? Egy makulátlan elme örök ragyogása. Tökéletes.

Már a film felénél jártam, midőn ápoltunk pilláit kezdte kinyitni. Fáradt szemekkel nézett a TV képernyőjére, aztán rám.

-Ez egy aranyos film. Vagy 10-szer néztem meg - rekedtes hangja nagyon aranyos volt.

-Most rávettem magamat hogy megnézzem, köszönhetően Jungkooknak.

-Eddig hogy tetszik?

-Elmegy - unottan feleltem. Nem is igaz, nagyon tetszik!

-Na, szerintem tök jó film! - nevetett.

Itt megállítottam a filmet. Szeretnék vele egy kicsit beszélgetni.

-Mi a gond? - szorongott.

-Csak beszélgessünk egy kicsit - hajtottam le a fejemet - Miért nem mondtad el, hogy neked van ez a...Betegség?

Szomorúan levette tekintetét az én szemeimről. Meredten nézett maga elé.

-Nem akartalak terhelni ezzel.

-De ha elmondtad volna, ez nem történt volna meg! - picit bepöccentem.

-Sajnálom - nyögte ki.

Én leültem mellé a kanapéra, és öleltem meg. Beloptad magadat a szívembe.

-Minden ami bánt, nyugodtan mondd el nekem! Oké?

-Oké. Ígérem.

-Akkor, nézzük tovább a filmet! - huppantam le mellé, és indítottam el a filmet.