Baby Face | Suga FF. ✔

Veszélyes akció

 Nehezen tudtam feleszmélni, mert az agyam azt akarta hogy csukjam be pilláimat megint, és aludjak még. Csak rá tudom venni magamat valahogyan. Elsősorban és sikeresen nyitottam ki a szememet. Körbenéztem, nem volt semmi érdekes azon kívül hogy egy sátorban találtam magamat. Kicsit mocorogtam, és a szemem sarkából magam mellett láttam Yoong-it. Atyaég! Hogyan kerültem ide? A kezemnél éreztem valamit. Felemeltem a takarót, azt észleltem hogy összekulcsoltuk a kezünket. Ki akartam szabadítani a kezemet, mikor  felébresztettem. Yoongi bágyadt fejjel hajolt fel, feszélyezett arccal.

-Jó reggelt Aria, remélem most már jól vagy! - borzolta össze haját.

-Most már - nem értettem mondatát, de feldolgoztam - Ó ne, volt rohamom? De akkor nem kellett volna a mentőket hívni?

-Kisebb roham volt, így tudtuk kezelni a helyzetet. Nekem lenne egy kérdésem. Emlékszel bármire is, ami éjszaka történt veled? Hogy ide jöttél...

-Nem nagyon emlékszem. Tán kéne valamire?

Szontyolodott fejjel húzta le a cipzárt a kimenetelre, de még visszafordult és átkarolt engem szorosan.

-Vigyázni fogok rád.

Felhúzta a papucsát, és indult a kocsi fele. Sejtettem, hogy az epilepszia rohamom okozott egy kis amnéziát. Ez szokott lenni általában. De szerintem amire Yoongi gondolt, a roham előtt lehetett jóval, és ezért nem értem miért lett hosszútávú az emlékezetvesztés. Hergel engem nagyon.

Holnap van a nagy nap. Yoongi fellép Post Malonne-nal. Ma még haza megyek, mert a fiúknak is kell privát szféra, és szeretném látni a rég látott cicámat. Jó lesz visszatérni az édes kis lakáskámba, de még viszont szeretném látni Yoongi-t és a fiúkat is.

Hajszoltan másztam ki a sátorból, és majd' kiégett a retinám. A Nap már reggel is tűzött. Nehéz megszokni az erős fényt

-Szép reggelünk van, mi? - jött oda Hope - Jobban vagy?

-Persze, csak furdal a kíváncsiság...

-Miért? Talán azért, mert Yoongi sátorában aludtál?

-Az is, de történt valami amit a betegségem elvett az emlékezetemből. Yoongi búval bélelten kelt fel, és furcsán bánt velem. Megkérdezte, emlékszem-e az éjszakára történtekre. Nem értem! - Hobi cinikusan elmosolyodott.

-Hát, én azt nem tudhatom mi történt...De utána járhatok. Csak a kedvében kell járnom!

-Azt megköszönném! De kérlek tartsd titokban, hogy itt mi beszélgettünk! - a mutatóujjamat a számra szegeztem. Helyeslően bólintott.

-Kész a reggeli! - tálalta Jungkook az ételt a kinti asztalra.

-Hogy-hogy nem Jin főzött? - vonta kérdőre Hope.

-Jinnek is kell pihenés, meg belenyugodott hogy más is a pult mögött lehet - vonta meg a vállát. 

-Sietnünk kell, Bang hyung nem tudja hogy nem vagyunk otthon, úgyhogy kapjuk be a reggelit és indulhatunk is - siettetett Namjoon - Ami téged illeti, kiteszünk a lakásodnál.

-Előre is köszi - intettem neki.

10 perc alatt sikerült megenni a reggelinket, mert nem volt az a nagy adag. Bacon volt, tükörtojással, csak a szokásos filmes reggeli. Összeraktuk az egyéb kategóriába tartozó dolgainkat, és bepattantunk a járgányba. Ugyanazon a kátyús úton jöttünk, megint pattantunk fel-le. De most nem Namjoon ült a volánnál, hanem Jungkook. Ő eszeveszettebben vezetett.

-Kook, lassaban! - rivallt Jin.

-Persze, majd ha fagy! - nevetett Jungkook. Pörgős egy gyermek, meg kell hogy mondjam.