Baby Face | Suga FF. ✔

Őszi zápor

A hatalmas épületekre tudtam koncentrálni, mert tényleg magasak voltak. Kisebb koromban mindig elgondolkoztam azon, hogy hogyan tudnak ekkorákat építeni. Persze, azóta rájöttem.

1 óra és ott leszek. Még a főnököt is értesítenem kell a felmondásomról mert már otthon nem volt időm rá. Siettem, és ennyi. Lehet engem heccelni, hogy miért is gondoltam ilyen hogy elmegyek.

Ahogy kiértem, egyre tisztábbá vált minden, látószögem pedig bővült. Mégpedig egy nagy csoport felhővel és villámokkal. Úgy látszik útközbe esőbe ütközünk. Meg se kottyan nekem. Bár nem annyira szeretem az esőt, mert utána minden vizes és sáros lesz. A gyermekeknek pedig oly nagy élmény, hogy sártócsába belfuthatnak önfeledt vidámsággal, mi? Jött egy, kettő, négy, és még több cseppecske szélvédőmön. Fokozatokat váltott az időjárás, és már zuhogott mint a csapból a víz. Ablaktörlőm csakúgy fel-le mozgott.

-Na Poppy, ez is egy amolyan esős nap les. - beszéltem a kicsihez, de ő csendesen aludt. Az eső szünet nélkül esett, a villámok csapkodtak és dörgött az ég is. Az autók is betömörültek és dugó lett a vége. Alig lehetett látni valamit ebben a nagy zuhatagban. Vártam 5 percet, semmi. 10 percet semmit. Fél órát, semmi. Meg se moccantam a helyemről.

-Mi lesz már? Induljunk! - türelmetlenkedtem. Kopogtattam a kormányt is, meg nyögdécseltem. Aztán eszembe jutott a gát, ami innen egy köpésnyire van. Lehet az dagadt meg, és félnek hogy kiszakad. Talán nekem is félnem kéne, de nem jött rám.

Az ablakomon kopogtattak. Csak egy elmosódott alakot láttam, semmi többet. Nagy kabát volt rajta, arca alig látszott. Lehúztam az ablakot, és veszekedni kezdtek velem.

-Aria? Mit keresel itt? Miért mentél el? Marhára aggódtam érted! - meg is értem miért volt ilyen velem. Még búcsúlevelet se írtam neki.

-Van rá magyarázat! Nem akarom a karriered befolyásolni a magam kis dolgaival! Tudom hogy nekem van ez a cucc, de nem vagyok pillecukorból! - magyaráztam neki türelmesen.

-De akkor is! Miért? Azt akarod hogy boldog legyek? Csak akkor leszek ha velem vagy! Nem érdekel a szerződésem, a menedzser és a cég! Veled minden jó! - a cseppek folytak le arcáról rendesen, ezért betessékeltem az autóba hogy pattanjon be mellém.

-Nézd, nem azért mentem el mert nem szeretlek. Hanem mert szeretném hogy boldog légy! Akit szeretünk, azt el kell engedni, mert ő is boldog akar lenni! Persze, erről nem szóltam mert nem is akartam! - olyan vagyok mint egy kisgyerek.

-Értsd meg, te nekem számítasz! Még akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagyok, amikor sok a munka és nem leszünk együtt...Egy szóval mindig! Szóval kérlek gyere vissza! - olyan édes mikor mérges. Aggódónak nem láttam még. Még sose voltam ilyen fontos semmilyen embernek. De nem tudom a választ.

-Nem tudom, még ebből a dugóból se tudunk kikerülni - nevettem kínosan - Csak kérlek, ez nem nekem fontos hanem neked! Lehet lesz másik lány akivel boldogabb leszel.

Rázta fejét hevesen, és odahajolt hozzám egy csókra. Ez olyan mint egy sablonos romantikus történet hogy az eleredt esőben az érzelmek elszállnak. De nem, ez egy kocsiba történt dugóban, az autók pedig egymásra dudáltak.

-Azt hiszed? Hisz itt van előttem az a lány - - muszáj volt elpirulnom erre mondatára.

-Ha azt mondom igen, mit teszel? - dőltem a vállára.

-Kikerülünk ebből a dugóból, és boldogak leszünk. A srácok is szerintem már türelmetlenek!

-Ők is itt vannak? - a mellettünk lévő sáv haladt egy picivel, és odajött egy kisbusz. Lehúzódtak az ablakok, és integet 6  fiatalember.

-Ideáig futottam hozzád, hogy megtaláljalak. Már ismertem az utat és tudom hogy merre mentél volna így erre jöttünk! Majd nem is tudom melyik településnél le kéne hajtanunk.

-Rendben, majd a fiúknak is szólni kéne - végre ez az autósor is haladt, így előrébb jutottunk.

2 órát kellett szüttyögni úgy, hogy a srácok előbb mentek le a lehajtón. De mi is szerencsésen odaértünk. Nem hiszem el hogy meggyőzött engem. Neki nem lehet nemet mondani. Még nem tudjuk mit hoz a jövő, de reméljük egészséges időket.