Baby Face | Suga FF. ✔

Remete élet kezdete

Örültem ennek a kis szünetnek, és hogy Ariával tölthettem az időt. A srácok is néha meglátogatták. A menedzser először nemet mondott a dologra, mert mi van ha kitudódik az egész. Egy, a szomszéd idős házaspár nem ismer engem. Kettő, alig megyek ki a lakásból, mert Ariát kell gondoznom, erőbe hozni. Így hát beleegyezett, de a kapcsolatunkról nem is tud semmit.

-Nincs saját varázsreceptem, de csináltam algalevest. Jót tesz az immunrendszernek! - hoztam neki tálcán. Nagy nehezen felült, és adtam oda neki. Ízlelgette egy ideig.

-Attól még hogy nem egy varázsrecept, nagyon finom! - válaszán meglepődtem. Még sose mondott nekem ilyet senki. A dormban is próbáltam főzni, de persze Jin hallani se akart róla.

-Örülök neki! - pusziltam meg feje búbját, és huppantam le mellé. Bekapcsoltam a TV-t és az egyik csatornán valami bűnügyi sorozat ment. Olyan 80-as évekbeli.

-Ez a Magnum - vágta rá - Ezt még kisebb koromban is néztem. Nagy rajongója vagyok a színésznek!

-Akkor, úgy látszik kedveled a nyomozós sorozatokat.

-Igen, mert nagyon sejtelmes. Az elején csak találgatni lehet ki a tettes, de persze a végén megtalálják. Vagy valami bonyodalom lesz, és a következő részben folytatjuk szitu lesz - ecsetelte le nekem.

-Aha... - böktem ki - Jut eszembe! Nekem el kell menni holnap kiválasztatni a ruhámat egy interjúra. Nyugi, az csak egy hét múlva lesz, de csak behívtak engem. Estére hazaérek ígérem!

-Rendben baba arc - becézgetésén meglepődtem. Hogyan érti azt hogy baba arc?

-Szerinted baba arcom van? - most már leesett nekem.

-Csak nézd meg ezeket a képeket - húzta elő telefonját. Még párat pötyögött, aztán felém nyújtotta.

-Jó, igazad van... - mindegyik képen olyan kawaii, vagy mint valami tejbe tök úgy mosolygok.

-Én mondtam neked - suttogta. Egy picit beleborzongtam, mert hangja olyan selymes volt és lágy. Kuncogott egyet, majd megint a TV képernyőjére nézett. Poppy is felugrott a kanapéra közénk, és az ölembe pihent meg. Cirógattam a pofikáját, a pociját. Olyan hangos volt dorombolása, mintha csak egy motor motorját hallottam volna.

Holnap lesz az én időm. Össze fogok pakolni a macskámmal együtt, és a nyaralóba költözök. Lehet bekattant az agyam, de nincs más választásom. Azt is tudomásomra veszem, hogy Yoongival akkor vége. Pedig még csak most kezdődött. A lakással pedig nem tudom mit csinálok, vagy eladom vagy megtartom.

Oké, most jött el az elpakolás pillanata!  pattantam ki az ágyból. Poppy csak úgy forgott körülöttem nyávogva, hogy még is mit csinálok. A cuccait is, az én dolgaimat is, minden ami szükséges 1 óra alatt összepakoltam. Már a lakást is bezártam, és indultam volna a kocsi felé, ha épp Jiwonnal nem találkoztam volna.

-Ó, szia Ari! Nagyon restellem a múlthéten történteket, ezért szeretnék bocsánatot kérni! - nyújtotta felém az egy szál rózsát.

-Szívesen beszélgetnék, ha most nem lenne dolgom. Ne haragudj de mennem kell! - gyorsan beraktam a bőröndöt, a hordozót. Mindent.

-De te hova mész? Odaköltözöl ahhoz a Yoongihoz? - flegma stílusától hányni tudtam volna.

-Ő nem ahhoz, hanem csak Yoongi. Vili? - én is elővettem lekezelő stílusomat. Bepattantam a kicsi-kocsimba, és indultam is a házikómba.