Örülök hogy elmondta nekem | EKHMV-trilógia III.

28th

Minden olyan homályos, mintha fejbe vertek volna egy vasrúddal, vagy egy baseballütővel. Megtörlöm a szememet, és szembesülök azzal, hogy fogalmam sincs, hogy hol is vagyok. A plafont bámulom, ami sötétséggel teli néz vissza rám. Magam mellé nyúlok, de Őt sehol nem találom. Nem otthon vagyok. És nem is a szüleimnél. 

Süllyedek egyre mélyebbre, mintha a tengerben lennénk. Mondd el miért kell süllyednem?

– Engedj ki te rohadék! – hallom meg Anne magas hangját, ahogy kiabál, közben nyitni próbálja az ajtót, kevés sikerrel.

Nem tudom hol vagyunk, és szó szerint semmire sem emlékszem, ami történt. Csak a hideget érzem a bőrömön, és az ürességet a szívemben, a vérem fémes ízét a számban. Biztosan megüthettek, nem is merek erre gondolni.

– Mit kopogtat, kisasszony? Még a végén elfárad a keze – nyit be Cole az ajtón. Ez egy pince, lefelé pedig ahogy hallottam – a még tompa hallásommal – ez egy csigalépcső.

– Hozzá ne merj érni, te kibaszott perverz vadállat – rivall rá Anne, miközben igyekszik az útját állni felém.

– Nem tudsz elriasztani, Anne Solomons. Már nem – mondja vigyorogva, majd megfogja a két kezét, és a falhoz szorítja. – Egyszer elég volt téged megkefélnem ahhoz, hogy rendbe tedd magad, te kis szajha. Leszarom, ha Rose terhes, és nem fog érdekelni, ha a gyerek meghal. Azt akarom, hogy Barron haljon meg! – üvölti Anne fejéhez, aki rezzenéstelen arccal hallgatja végig. Tud valamit, amit mi nem tudunk, és nem fél a következményektől.

– Nem félek tőled, és nem érdekel mit teszel – vágja vissza, majd rám néz, és elkeseredik a tekintete, amikor meglátja, hogy az életerőm még mindig a nullával egyenlő. Látok és hallok, de mintha le lennék teljesen bénulva. Minden olyan homályos. Tompa de mégis olyan érzékelhető. Mintha tűkkel szurkálnák a tüdőmet, az agyamat.

– Nem azt kérdeztem, hogy félsz–e tőlem, hanem azt mondtam, hogy kibaszottul nem érdekel annak a nőnek ott az élete. Mert el akarom venni mindenét, ahogy ő tette velem – a mondta szónál felemeli a hangját, közben folyamatosan rám mutogat, mintha valami tárgy lennék a számára.

– Miért akarod elvenni mindenét, ha jelenleg egyikőjüknek sincs semmije, amiért élhetnének? Barron most biztosan tehetetlen, Rose pedig alig van magánál. Kell ez neked, miután fél Illinois állam életét tönkre tetted? – micsoda költői kérdés. Jó lenne tudnom az igazságot.

– Mert ami Barroné, az mind az enyém lehetett volna. Ezek kijártak nekem – vágja Anne fejéhez, aki értetlenül kezd nézni rá. Nem tetszik ez a haragos szemkontaktus.

Egy pár perc néma csend után Cole egy kicsit magába néz, majd elengedi Annet. Az előbb még tapintani lehetett a levegőben lévő ellentéteket.

– Acet küldtem érte – erre felülök, és végre tisztán látok. Cole csak engem néz, és a hasamat. A szíve mélyén tudja, hogy Barron mit fog tenni vele. – Azt mondta neki, idézem: van ami elmegy, és van akit elvesznek.

Soha, semmi a büdös életben nem fog elszakítani tőle, csak a halál. A halál az egyetlen, ami okot ad arra, hogy megszegjem az ígéretemet felé. Örökké szeretem, és szerelmes vagyok belé. Ő a gyermekem édesapja, a szeretőm, a férjem, a legjobb barátom, a társam, a védelmezőm. Egyszerűen mindenki életéből pótolhatatlan.

– Őt hagyd ki ebből – mondom neki, mire cuppog egyet. Mintha ízlenének neki a szavaim.

– Ó, nem. Azt hiszed te vagy aki okozta ezt az egészet. Őszintén? – a férfi közelebb sétál, majd előttem egy méterrel áll meg. – Nem érdekelsz, és soha nem is érdekeltél... de ő elvette a nagyszerű életemet a kis tervével együtt. Anne pedig Abby kérésére van itt... ja, és nem mellesleg üdvözöl mindnyájatokat – tájékoztat Cole, majd nevet egyet a saját hülyeségén, és faképnél hagy minket. Hogy merészeli?

Anne most végre egy kicsit fellélegezhet. A fejem most kezdett el igazán fájni, nem bírom ezt a feszültséget. Túl sok ez most nekem. A gondolat, hogy Barron fejvesztve vergődik valahol, és nem tudja hol találjon, egyszerűen megőrjít.

A lány leül a heverőre, és idegesen végig simít a haján. Igen, én is ugyanazon pörgök mint te. Sean is biztosan kétségbe van esve. Főleg azok után, hogy tudja mit tett Cole Annevel.

– Cole mindig is arra használt engem, hogy infókat szerezzek, de amikor kedve volt, kihasználta a védtelenségemet, és... – Anne szava megakad, a hangja gyengévé válik. Nyel egy nagyot, majd folytatja: – Olyan emberekkel kellett jóban lennem, akikkel én nem akartam, de Cole őket is porig akarta alázni. Mindig tudnom kellett, hogy hol és milyen időpontban lehet rájuk lecsapni. Volt, akiket megvert, volt akiket megzsarolt. Sok lánynál pedig felvette azokat a videókat, majd szétkürtölte, ők pedig többségében öngyilkosok lettek. A legjobb barátnőm is ennek az áldozata lett. Cole mindenkit eltaszított mellőlem, hogy ő lehessen az állam királya. Volt pénze, hatalma és sármja, ami kellett mindehhez. De aztán, valami oknál fogva egyszer csak felszívódott, és ez volt hét évvel ezelőtt – Anne a padlót kémleli, és szívbe markolóan üres tekintetével nézek szembe.

Cole egy gyilkos.

Arcon csap a valóság, és most még jobban fáj, hogy tudom mit tett Annevel. Voltak olyan napok, amikor elutazott, de mindig is azt mondta, hogy a szüleivel megy üzleti útra.

Az egész életem egy pont körül forgott egész idáig, és most azok szenvednek miattam, akiknek ehhez semmi köze nincs, vagy ha lenne, nem ők lennének a hibásak.

– Utána tűnt fel Sean nővére, miután Barron elment – kezdek bele, Anne pedig fel néz rám, és végre látok benne egy kis érdeklődést. – Kedvesnek tűnt, meghaltak a szülei, akkor ismertem meg Seant. Nem bíztam benne, hiszen előtte történtek a dolgok Barronnal két hete körülbelül. Minden éjjelt végig sírtam, hiszen éreztem, hogy egy részem elveszett vele, Andrew segített nekem felállni. Aztán az egyik éjjel Abby elhívott bulizni. Leitatott a lehető legerősebb piával, ami létezik ezen a földön, majd Barront kezdtem hallucinálni, onnantól nem emlékeztem semmire. Azon az éjjelen LSD volt a véremben, Abby pedig fotókat készített a meztelen valómról, és hogy nem vagyok magamnál. Zsarolt a fényképekkel. Aztán Barron visszatért, és onnantól indult egy újabb hullám.

Remélem ha kijutunk innen, Cole szemébe nézhetek, és közölhetem vele, hogy velünk soha sem tud versenybe szállni, hiába vannak vele Amerika legnagyobb bűnözői.

Azért születtem meg, hogy éljek, és nem azért, hogy valaki irányítsa az életemet. Barronnal végre megtaláltam az utamat, Cole pedig csak félre akar állítani minden egyes alkalommal. De ezúttal nem fogom hagyni.

Nem egy kormány vagyok, amit oda–vissza tekergethetsz, Cole Newman.