Örülök hogy elmondta nekem | EKHMV-trilógia III.

1st

A konyhában állok, és végzem Barron tortáján az utolsó simításokat. Ő mit sem sejtve ül az étkezőasztalnál, és türelmesen várja az érkezésemet.

Felkapom a tálcát, és szépen lassan viszem ki neki, mire elmosolyodik. Borostás álla dögösen fest ezen a májusi reggelen. Jól áll neki a felnőtt élet, végre igazán szabad lehet. Együtt lehetünk szabadok.

Igen, ezért harcoltam annyit. A sebeim az évek alatt szépen lassan begyógyultak, és Barron is le tudott nyugodni. Kellett nekünk ennyi pihenés, hogy rendbe hozzuk az életünket. És még csak most kezdődik igazán.

- Boldog születésnapot, Mr. Emery - kiáltom, és leteszem elé a tortáját. Hagyom hogy kívánhasson valamit, és elfújja a huszonhatot ábrázoló viaszgyertyákat.

- Oh, Mrs. Emery. Ön nagyon meg tud lepni - int, hogy üljek az ölébe.

Lesimítom a gömbölyödő pocakomon a kötényt, és odamegyek a férjemhez. Rámosolygok, majd átölelem a vállát. Mélyen beszívja az illatom, aztán megsimogatja a hasamat.

- Nekem ti vagytok a legnagyobb ajándék, remélem tisztában vagy vele, drágám - néz komolyan a szemembe. Hogy jutottunk idáig?

- Nekem pedig te vagy a legjobb ajándék, Barron - összeérintem a homlokomat az övével, és egy mély levegő után érzem ahogy rúg Picipötty.

Barron odateszi a kezét, és kisfiúsan elmosolyodik. Továbbra is ölelem, mert egyszerűen képtelen vagyok őt elengedni.

Hamarosan szülni fogok, és alig várom hogy láthassam a picit. Ha ennyit kibírtam, a maradék idő is menni fog. Néha már elégnek érzem, és meg akarok ettől szabadulni, de aztán rájövök hogy tulajdonképpen ez a kilenc hónap lesz életem egyik legjobb és legszebb időszaka. Mindig is anya akartam lenni, de féltem a következményektől.

De már nem félek semmitől, mert tudom hogy egy olyan férfi áll mellettem, aki segít és megvéd a sok rossztól ami minket ér. Nem is értem hogy nem rokkan bele ezekbe a dolgokba, de szokták mondani; a szerelem soha sem múlik el olyan könnyen. Teljesen biztos voltam abban évekkel ezelőtt, hogy ez csupán egy álom, de mikor arcon csapott a valóság, hirtelen örülni kezdtem. Barronnal minden apró öröm egy csoda.

Miután összeházasodtunk, Athénban töltöttük a nászutunkat. Csodálatos hónap volt. Körbejártuk Görögországot, ettünk finom ételeket, rengeteget fürödtünk az Égei-tenger gyönyörű vizében. Nagyon sokat voltunk együtt minden értelemben. És ez kellett ahhoz, hogy hátra tudjuk hagyni azt a sok rosszat, ami minket ért.

Örülök, hogy így alakult az életünk. Nem bántam meg semmit egy percig sem. Ennyi év kellett ahhoz, hogy minden egyenesbe jöjjön, de legalább sikerült. Ki tudja mi lesz még ez után.

- Jobb életet teremtek neki, mint amilyen az enyém volt. Kerüljön az bármibe is - magyarázza Barron. Végigsimítom az arcát, forró bőre teljesen megbabonáz. Szeretem, mindennél jobban.

- Ha megbocsájt, Mr. Emery, nekem el kell mosogatnom a piszkos edényeket a konyhában. Egyen a tortájából, és élvezze a napját, hisz ez az öné - mondom teli udvariassággal. Próbálok egy kis játékosságot is belevenni a hangsúlyomba, amire kapcsol is.

Felállok az öléből, majd elindulok a konyha felé. Igyekszem húzni az agyát, hiszen nagyon is jól tudom mit akar. Nem most, az az ajándék későbbre marad, édesem.

Miközben mosogatok, próbálom elterelni a forró vízről a gondolataimat azzal, hogy a konyhából lesem a Barront, ahogy éppen szeleteli a tortát, és elfogyasztja az apró cikket amit vágott belőle. Szinte érzem bőrömön azt, hogy sejti hogy figyelem minden apró rezzenését. De élvezi azt, hogy uralja a testem és az elmém. És én is élvezem.

Visszagondolok azokra a forró csókokra, szenvedélyes érintésekre, és mennyei együttlétekre, amikkel egyre csak közelebb tudom magamat hozzá. Nem tudom miért jut ilyen gyakran az eszembe, de bizserget a gondolat. Szabályosan érezni kezdem, hogy lüktetek odalenn.

Hirtelen feláll, majd a tányért a kezébe veszi, és megindul felém. Pajkos vigyora égeti a bőröm minden egyes négyzetcentiméterét.

- Most sem okozott csalódást, Mrs. Emery - kacsint, és elindul a nappali irányába. A mai nap a pihenésről szól.

Miután végeztem a piszkos edények elmosásával, megtörlöm a kezemet és követem Barront a nappaliba. Meglátom, ahogy egy könyvet olvas, és beleéli magát a történetbe. Nem is zavarom. Inkább csak helyet foglalok és eldőlök, hogy egy kicsit lepihenjek.

Mikor elszundítanék, hirtelen eszembe jut, hogy az ágy kényelmesebb lenne, mint a kanapé. Felállok nehezen, és célirányosan a hálószoba felé megyek.

- Jól vagy? - megfordulok, és észreveszem ahogy a könyv oldalából les rám sötétkék csillogó szemeivel.

- Persze, semmi baj. Csak úgy gondoltam, hogy az ágy kényelmesebb lenne a pihenésre - válaszolom nyugodtan. Becsukja a könyvet, lerakja a dohányzóasztalra, és már itt is terem mellettem.

- Én is veled megyek. Ez a nap csak a miénk - mondja, majd kézen fogva vezet tovább a hálószobánk kellemes környezete felé.

Minden egyes alkalommal ha meglátom a nagy franciaágyat, újra eszembe jutnak, mennyi szép emlék fűz hozzá.

Lefekszem, és kanál pózban helyezkedem el. Barron hátulról ölel, kezeit a hasamon pihenteti. Orrát szőke hajamba fúrja, és mély levegőket vesz.

- Pár nap múlva Andrew és Lyla is összeházasodnak. Nem gondoltam volna hogy a legjobb barátnőm egyszer az idézőjeles sógornőm is lesz - állapítom meg, majd elmosolyodom. Örülök, hogy Lyla is, és Andrew is megtalálta a boldogságot.

- Andrew megérdemli hogy szeressék. Túl jó ember erre a világra. Akár csak te, Rose - válaszolja, majd belecsókol a hajamba. Olyan jó hozzám.

- Ha ő nem lett volna, én halott lennék. Ha Sean nem lett volna, halott lennék. És ha te nem lettél volna, végleg elvesztem volna - nehezen tudom visszafogni a könnyeimet.

- De ne aggódj, már nem megyek sehová. Soha többé nem kell nélkülöznöd, és nem hagyom hogy téged vagy a picit, vagy akárkit bántsanak. Megígértem neked, hogy vigyázok rád, bármi is történjen. És nem fogom megszegni. Te vagy az életem - suttogja komoly hangnemben a fülembe, majd szorosabban kezd húzni magához. Élvezem, ahogy ölel mert ez ad egyfajta nyugalmat nekem.

Lehunyom a szememet, és hamarosan álomba is szenderülök.

Élvezem, hogy védelmező karok közt pihenhetek. Ez a hét év megtanította nekem, hogy az élet nem mindig fenékig tejföl. Rengeteg dolog változott, és rengeteg dolog szállt el.

Van ami hiányzik, és van amit teljes mértékben elengedtem. Hiszen már semmi sem lehet olyan.

Emlékszem mikor a könyvtárban voltunk. Idézett egyet a Rómeó és Júliából, majd bevallotta hogy szeret. Az egy döntő nap volt a kapcsolatunkban.

Ezekért a pillanatokért érdemes élnünk. Minél több ilyen van, annál megmagyarázhatóbb minden amit teszünk. És biztos vagyok abban, hogy Barronnal minden pillanat egy érték.

Mert ez a buborék erős.