Örülök hogy elmondta nekem | EKHMV-trilógia III.

2nd

27-e van, csütörtök. Egy hét telt el azóta, hogy megünnepeltük Barron születésnapját. Az a nap kellemes volt, de rohanás volt az egész hét. Átbútoroztunk az új házba, a hátralevő ügyeket intéztük. Barron meglepetésnek szánta, így még egyszer sem láttam.

Titokban elkezdett építetni egy házat, persze a babával is számolva. És nekem csak az utolsó egy hónapban szólt arról, hogy ő egyáltalán ebbe az egész projektbe belekezdett.

Örültem neki, hiszen régóta akartam egy saját otthont, amit a saját ötleteink alapján visznek véghez. De ez tényleg elég váratlanul ért.

Így az utóbbi napokat anyáék és Billék háza között ingáztuk. Bevallom azért eléggé fárasztó tud lenni így, hogy cipelem még őt is magammal, ráadás halálra aggódtam magam amiatt, hogy minden rendben menjen.

Nemrég ébredtem fel, azt kaptam feladatként Barrontól, hogy amire visszatér legyek készen.

Felkapkodom magamra az utolsó ruhadarabokat is, nélküle ugyan elég nehezen. Már sok dolog nem megy úgy, mint azelőtt. De szeretem benne, hogy mindig ott van és segít. Ez az alkalom ugyan kivételt jelent.

Miután végeztem ezzel a folyamattal is, rögtön nekiállok egy laza sminknek, hogy mégse úgy nézzek ki mint egy bányarém.

- Hé, kérsz reggelit? - nyit be Elizabeth, és kedves hangon kérdez meg. Megkaptam a világ egyik legkirályabb anyósát.

- Oh, köszi de most nem vagyok éhes. Tudod, nagy az izgalom - válaszolom mosolyogva. Biccent és rövidesen távozik is a szobából.

Elvégzem az utolsó simításokat az arcomon majd felállok a tükörtől. Felkapom a táskám, felveszem a cipőmet és elindulok a kijárat felé.

Igyekszem nem orra esni, mikor megyek lefelé a lépcsőn - és ez sikerül is. Egy gyors köszönés után már ki is mentem az ajtón.

Nyugodt környezet fogad engem, és ez biztonságérzettel tölt el. Főleg akkor érzem ezt, mikor meglátom hogy Barron a BMW orrán ücsörög, imádnivalóan vigyorog amikor meglát engem.

Rögtön futni kezdek felé, lepattan a motorháztetőről és szinte elkap, mikor odaérek hozzá. Szorosan a karjaiba zár, és belélegzi az illatom - akár csak én az ő részegítő elixírjét amit áraszt magából.

Egyszerűen nem telek be vele soha. Ha csak egy ölelés, ha csak egy csók, ha szeretkezünk, akkor sem telek be vele. Sőt, inkább még többre van szükségem belőle.

Ő olyan mint a drog, mi elvarázsol.

- Hiányoztál - suttogja a fülembe, majd elenged. Megfordul, kinyitja a kocsi ajtaját, és hagyja hogy beszálljak. Nem nyújtja a köszönést. Csak úgy szállong ezen a reggelen az izgalom a levegőben.

Becsatolom az övemet, és türelmesen megvárom, ameddig ő is elvégzi ugyan ezeket a tevékenységeket.

Elfordítja a kulcsot, majd felhörren a motor és már el is indul az új kezdetünk felé.

. . .

- Azta Barron... ez csodaszép - Állapítom meg, mikor befejezte a férjem a ház bemutatását. Magához von a tágas hálószoba kellős közepén. Még az a nagy szerencsénk, hogy senki sincs itt rajtunk kívül.

- Mit szólnál ahhoz, ha felavatnánk az ágyat? - kérdezi sejtelmes mosollyal az arcán. Egyből érzem az alhasamban a virágzó vágyat.

Egy kicsit gondolkozóra veszem a figurát, közben hüvelykujjammal végigsimítom nedves alsóajkát. Teste csak úgy forr, mint valami víz a tűzhelyen.

Benyúl a pólóm alá, és simogatni kezdi a hátamat. Érdes keze könnyedén siklik fel a melltartóm csattjáig, amit egy laza mozdulattal kicsatol és kihúz onnan. Beharapom a számat, és azzal válaszolok, hogy kezdem megszabadítani felsőjétől.

- És még csak nem is válaszolsz a kérdésemre, hát milyen dolog ez - cuppogja. A pólója a hideg parkettán landol. Tintával fedett puha bőrén csak úgy csillognak az apró izzadságcseppek. Beleremegek ha már csak abba belegondolok, hogy teljes testével rám nehezedik.

Megragadja a fenekemet, majd felkap, és elkezd az ágy felé cipelni. Közben csillogó szemeivel folyamatosan szemkontaktusban van velem.

Hadd legyek örökké a tiéd, Barron.

. . .

- Mit szólnál a fekete öltöny és szürke mellény kombóhoz? - Kérdez Barron, miközben ül a bárszéken és egy forró teát szürcsöl. Én éppen vacsorát készítek, és hallgatom a hangszóróból jövő klasszikus zenét.

Nyakunkon van Andrew és Lyla esküvője, semmit sem halogathatunk. Így megkértem, hogy akár mennyire nincs kedve az egészhez, kezdjen válogatni, mert úgy állítom össze a szerelésemet.

- Van szürke ruhám, remélem még rám jön - sóhajtozom mire kisfiúsan elmosolyodik. Megrázom a fejemet, hogy tudtára adjam amit gondolok. Kicsit csúfosan tekint rám ezek után.

- Tudod, hogy te vagy a leggyönyörűbb nő ezen az elbaszott világon - őszintén beszél hozzám, ami egyfajta boldogsággal tölti meg a lelkem apró kis zugait. Miket mind ő birtokol egyetlen pillantásával.

Eszembe jut, hogy Lyla szerette volna, ha a nászútjukat együtt töltenénk Aspen-ben, Bill nyaralójában. Eleinte furcsának találtam ezt a kívánságát, de ők mindig is családiasabbak voltak, mint mi, így nem is firtattam tovább a témát. Csak Barronnak nem szóltam még róla, mert úgyis tudom mi lenne a reakciója.

Megfordítom a közepesen átsült steakeket a serpenyőben, majd lekapcsolom a tűzhelyet. Kész a vacsora, de az igazi vacsora még csak most fog jönni az arcomba.

- Figyelj, ne akadj ki - higgadt próbálok maradni, remélem elég meggyőző vagyok a szemében. -, Lyla azt szeretné, ha velük mennénk egy közös nászútra apádék aspeni nyaralójába - fejezem be. Barron vigyora hirtelen csak úgy elhervad mint egy virág.

- És muszáj menni? - kérdezi motyogva tőlem. Összepréselem a számat, senkinek sem akarok csalódást okozni.

- Ha te nem jössz, én akkor is megyek. Lyla már ugyan olyan családtag lesz, mint én lettem - mellkasom köré összefont kezeimmel tájékoztatom őt, aki nyel egy nagyot. Rábólint végül.

- Miért van ennyire igazad? - elmosolyodik. Megrázom vidáman a fejemet, majd sietősen kitálalom a vacsoránkat.

A hús mellé rakok még egy kis zöldsalátát, amit magam készítettem. Nem hittem a szememnek, mikor nekiálltam, a hűtő tele volt jobbnál jobb dolgokkal. Biztos bevásárolt.

Lerakom az ennivalókat az asztalra, megkerülöm a konyhapultot, és leülök az egyik bárszékre Barron mellé. Megvár, hogy együtt tudjunk nekiállni a vacsinak. Már nagyon éhes voltam, elég mozgalmas napunk volt.

- Nem szerettem volna veszekedni, sem veled sem pedig mással. Nem tenne jót - jelenti ki, ezután vág egy falatot magának.

Csendben eszem tovább Barronnal egyetemben. Az a nyugodtság amit áraszt magából egyszerűen még az étvágyat is elő tudja csalogatni az emberből. Pedig az előbb még nem is voltam éhes. Ezt teszi ő.

Rosszabb reakcióra számítottam a Lyla-üggyel kapcsolatban, örülök hogy végül ennyivel meg tudtam úszni. Szeretem, hogy megértő, értékelem is.

Reméltem, hogy egymásért képesek leszünk áldozatokat hozni. És tessék, sikerült. Mert ez a szerelem, és ez a legerősebb dolog a világon.