Örülök hogy elmondta nekem | EKHMV-trilógia III.

33rd

Barron Emery

Egy hónappal később

– Mivel előbb felkeltem, én csinálom a reggelit – mondom a feleségemnek, aki éppen a fejére rakja aranyosan a párnáját. Magamra veszem a pólómat, majd egy csók után kimegyek a konyhába. Most egy kis csend jól fog esni, kell némi magány nekem, hogy rendbe tudjam rakni a kusza gondolataim. Nem tehetek róla, kiskoromtól kezdve ilyen voltam. A magány megtanított rengeteg dologra, amiket soha nem felejtek el. 

Kinyitom a hűtőt, és kiveszek egy tucat reggelinek valót. Egy serpenyőt még, öntök bele egy kis olajat, kikeverek egy kis rántottát, majd beízesítem pontosan olyanra, ahogyan Rose szereti. Megsütöm, s kipakolok két tányérra magunknak. A tányérok melletti poharakba pedig narancslé kerül. 

Miután ezeket megtettem, csak az evőeszközök maradtak hátra. Leülök az egyik tányér elé, pontosan úgy, hogy rálássak a hálószoba ajtajára. Mit látnak szemeim, Rose sétál ki rajta éppen. Fejemet az kezemmel tartva figyelem minden egyes kecses lépését. Iszonyatosan dögösen fest ebben a ruhában. Vékony pántok tartanak fent egy selyemből készült hálóinget, aminek az alját finom csipke szegélyezi. 

– Jó reggelt, Mrs. Emery – A reggelije táláva, ahogyan csak szereti – mondom, miután nyeltem egy nagyot. Fogd vissza magad. Rendezetlen hajkoronája mögül visszanéz rám. Boldogan, s gondtalanul. Ez a kedvencem. 

Idesétál, nem kímél. Tudja, hogy beindít ez a ruha.

–  Ön egy nagyon rendes ember, remélem tisztában van vele, Mr. Emery – jelenti ki, majd leül és falatozni kezd. Hümmög, mivel ízlik neki. Szeretem, ha valamivel boldogabbá és boldogabbá tudom tenni a napjait. Megnyugtató így látnom őt. – Hmm... mennyei lett, édes.

Támadt egy ötletem. 

– Elmegyek zuhanyozni. Velem tartasz? – elmosolyodom. Rose bólint, én pedig egy kicsit elkezdek rakodni, amire ő elindult. Fél vállán már nincs rajta a pánt. Már nem szégyellős, tudja, hogy mitől döglik a légy. Szereti, ha együtt zuhanyozunk. Olyankor igazán fel tud szabadulni, megszabadul a gátlásaitól. 

Utánamegyek. Közben megszabadulok a pólómtól, a nadrágomtól. Benyitok, és veszek egy mély levegőt. Rose már ilyen rövid idő alatt felfűtötte a szobát. Ezt már szeretem. 

– Nem fürdeni akartál, Barron? – kérdezi türelmetlenül tőlem. Szeretlek megváratni, Mrs. Emery.

– Hmm, de még mennyire – elindulok a zuhanypanel mögé. Rose, amikor odaérek, egyből átölel. Felhevült teste árasztja az izgatottságot. Hozzám simul, átkarolja a nyakamat, hogy közelebb húzzon és egy szenvedélyes csókban részesítsen. Szó szerint belenyög a csókba, amikor izgatni kezdem odalenn. 

Átveszem az irányítást. 

Megfordítom, hogy nekinyomhassam az üvegfalnak, de nem tágít. Izgalmas a türelmetlensége, érdekes elegy a szex és a víz. Régen csak az ágyban voltam menő, most pedig mozgó életet élek, mondhatni. Rose új dolgokat hozott az életembe. Szeretem az új dolgokat.

– Tégy a magadévá. Azt akarom, hogy tégy a magadévá, Barron – parancsolja. Szemeiben a vágy tüze lobog, és minden másodperccel nagyobbak lesznek a lángok. Azt akarja, hogy elrepítsem az orgazmusig, hogy annak kapuját együtt léphessük át. Ez adrenalinnal tölti el minden apró porcikámat. Hagyom, hogy átkulcsolja a derekamat, hogy a vizes hajamba túrjon, miközben csókol. És meg is teszi. Zihálok most kivételesen egész feltűnően. Örömmel tölti el, s rám illeszti magát.