Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 3

*Évekkel ezelőtt*

Bediliztem, biztosan bediliztem. Mégis mit képzeltél magadról? Ő az ikertestvéred, a másik feled! De akkor miért érzel így? Nem, nem, Rave, nyugi, nem vagy szerelmes a testvéredbe, csak nagyon szereted őt, mint Thort, vagy mint Frigát és Odint, nem jobban. Nem, nem szerettél bele, az ikertestvéred, természetes, hogy annyira szereted. Nyugi, nyugi. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, míg a kis tisztás fele rohantam. El kellett tűnnöm innen, el messzire, hogy ne hozzak bajt senkire. A tisztásra lépve megláttam Őt. Persze hogy itt volt, hol máshol lett volna? Hisz mindig itt volt, amikor nem volt órája, vagy egyéb elfoglaltsága. Csak nézett rám, úgy ahogy mindig nézett, mikor valami hülyeséget csinált. Ravenna, el kell menned, minél messzebb! Az a kis idegesítő hang nem hagyott nyugodni.

- Veena, ne legyél rám mérges, de – kezdte, mint mindig, és már előre tudtam a folytatást.

- De segítened kéne. – fejeztem be. – Mit csináltál már megint, Loki? Hadd találjam ki, elloptad Heimdall kardját?

- Közel, de rosszabb – lefele bámult. Innen tudtam, hogy elég komoly balhét rendezhetett.

- Mondd, hogy nem gyújtottad fel a Bifrjösztöt? – kérdeztem ijedten – Apánk már annak sem örült mikor kisebbként szappannal bekented a Szivárványhidat, pedig az nem is volt akkora gond. – szidtam le az emléken elmosolyodva.

- Nem, de a probléma hasonló jellegű – itt már kezdtem megijedni – Vee, meg kell ígérned, hogy nem leszel túlságosan mérges. – tekintetét ekkor az enyémbe fúrta – Én meghackeltem a Bifrjösztöt.

- Hogy mi???? Mégis hogyan? – mégis hogy képes ez az idióta ilyen zseniális „tréfát" kitalálni – Amúgy pontosan mit is értesz te a meghackelés alatt?

- Öhm, - itt kissé félve nézett fel – Mikor Heimdall beindítja, elkezd játszani egy bugyuta Midgardi dalocskát, talán a „Twinkle, twinkle little star"-t és konfettit szór a bent levőkre. – Na jó, azt a zseniális jelzőt visszavontam.

- Komolyan, Loki! Közel 1000 éves vagy és néha mégis rosszabbul viselkedsz, mint egy óvodás, de ettől függetlenül nem vagyok annyira mérges. Na, mit szeretnél?

-Segítened kéne elsimítani a balhét, mert Heimdall irtó dühös és Odin már elkezdett utánam keresni.

És ekkor, mintegy vezényszóra apánk őrei megtaláltak minket.

***

- Most rögtön elmondja nekem valamelyikőtök, hogy ki volt az és mégis mit tervezett az illető ezzel elérni, vagy a dolognak súlyos következményei lesznek! Hatalmasat csalódtam bennetek, és nem hinném, hogy ezzel anyátok másképp lenne. Így neveltünk mi benneteket? Mit gondoltatok, ez milyen fényt vet az uralkodóra? – már legalább öt perce csak álltunk Odin előtt és hallgattuk a szidalmait - Odin, Asgard és a Kilenc Birodalom királya nem bír a gyerekeivel. Belegondoltatok, hogy ez mekkora károkat okozhatott volna a Bifrjösztben? Heimdall még mindig csak konfettit lát, ha más világokba akar tekinteni! – ekkor, balszerencséjére Loki már nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés.

- Ez neked vicces?! – Apánk most már tombolt. – Hozzátok az Ellenségpusztítót! Ezután majd megtanuljátok, hogy hogyan tréfálkozzatok Odinnal!

Mintha megfagyott volna a levegő a teremben. Már máskor is kaptunk korbácsolást néha Lokival, de az Ellenségpusztítóval még sosem. Apánk hírhedt fegyverét még szinte soha nem látták, vagy legalábbis aki látta egyszer, az még sosem élte túl. Hirtelen eszembe jutott valami. El kellett tűnnöm Asgardról, úgy kellett elmennem, hogy Loki, Thor vagy Friga ne akarjon keresni és senki ne tudja meg hova mentem. A terv másodpercek alatt megfogalmazódott a fejemben. Átgondoltam minden lehetséges kimenetelt és döntöttem.