Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 5

A portálon átugorva a csata kellős közepén találtam magam. Gyorsan kikerültem pár chitaurit, majd egy újabb portált megnyitva a Stark-toronyhoz indultam. Még épp láttam, hogy Hulk a földbe döngöli Lokit, de a figyelmemet már más kötötte le.

- Tony! – sikítottam. – Mégis mi a fenét művelsz? Nem bírja a páncélod! Gyere vissza! – könyörögtem szinte sírva, mire ő tisztelgett még egy utolsót, majd áthaladt a portálon. Az ezután következő másodpercek szinte végtelennek tűntek. Majd órák múlva (vagy legalábbis úgy tűnt) felbukkant. Zuhanva. Mégis mit képzelt, mit csinál? Újra bőgni kezdtem, majd képszakadás. Finom pofozgatásra tértem magamhoz, mire csak hozzábújtam Thorhoz, aki az ölében tartott. Váárjunk csak, Thorhoz?

- Tegyél le! – nyafogtam, a többiek megkönnyebbült sóhajaira csak legyintettem. – Attól, hogy hercegi személyed ölében tartózkodtam egy ideig, még nem jelenti azt, hogy szent a béke! – próbáltam morcosan nézni, de nem tudtam. Szép lassan kipukkadt belőlem a nevetés. – Ne bámulj már olyan lesokkolódva te mamlasz! Gyere ide! – tártam ki a karomat és öleltem át a bátyám. – Sosem voltam mérges rád! – suttogtam a fülébe, majd elhúzódtam és körbepillantottam. – Bádogember és a világmegváltó zsarnok hol van? Lenne egy kis megbeszélnivalóm mindkettővel!

- Engem keresel, kölyök? – hallottam meg Tony hangját. – Azért kicsit kedvesebb is lehetnél a városod megmentőjével! Az őrültke pedig valahol a konyhában lehet megkötözve és megbénítva.

Azonnal a nyakába ugrottam, amit ő zavart mosollyal viszonylag nyugodtam tűrt. Mikor már megfojtottam, lassan lefejtett magáról és várta a leszidást. Ami pillanatokkal később be is következett.

-Anthony Edward Stark! Mégis mit képzeltél magadról? Tudom, hogy egy arrogáns zseni, milliárdos, playboy és emberbarát vagy, de azért ekkora egód ne legyen! Meg is halhattál volna! Azért annyira zseni te sem vagy, hogy ez a páncélod űrruha is legyen, szóval, ha ezekkel végeztünk, szépen bemész a laborodba és átalakítod az egyik páncélt űrruhává, világos? – még folytattam volna, de Thor torokköszörülése megállított. - Mi van?

- Bocs, hogy közbeszólok, de most eléggé olyan voltál, mint Odin akkor. Megkérdezhetem mi lesz Lokival?

- Mivel Loki Asgardi, ezért a ti hatáskörötökbe tartozik, szerintem két nap múlva kész lesz a „szállításra" – állt elő a válasszal szinte azonnal Tony. – Rave-et veletek fogom küldeni Asgardba, mint a földiek követét. Ő Ravyn, az Éjkirálynő és semmit nem tud Asgardról, értve? – nézett ránk. – Azt akarom, hogy tanúskodj a csatáról, mint kívülálló, menni fog? – miután bólintottam, folytatta. – Rendben emberek, akkor két nap múlva Loki, Thor és Rave mennek Asgardba vakációzni, én meg most megyek valamit kajálni, mert rohadt éhes vagyok. Ó, és Rave, szeretném, ha tisztáznád a dolgokat az asgardiakkal.

***

-Akkor most én is jövök veletek Asgardba? – fordultam kérdőn a bátyám felé. – Nem mintha zavarna, de akkor két napon belül elő kell állnom egy hihető sztorival, amiben nincs semmi buktató, egyezik azzal, amit Lokinak mondtam és Friga is bedől neki, – kezdett beindulni a fantáziám.

- Nyugi, Ravy! Stark már ezt is kidolgozta. – állított le Thor, még mielőtt belemerültem volna az ötleteimbe. – Marad az a történeted, ami eddig itt Midgardon volt. A leleplezéssel nem lesz gond, mert Lokinak is ezt mondtad. Otthon meg addig nem kell tartanod tőle, míg Heimdall nem lát. Nem lát, ugye?

- Nem, az Asgardiak számára nem létezem, nem lesz vele gond. – mondtam kissé szomorúan.

- Hát akkor nincs min aggódni Lady Ravenna! – hajolt meg mókásan Thor. – Elnézést, Lady Ravyn. Szabad hazakísérnem a hölgyet éjjeli hajlékába? – bólintottam, majd belekarolva elindultam a romokban heverő „éjjeli hajlékom" felé.

 ***

Ott álltunk nyolcan a kora reggeli napfényben. A járókelők szemében kissé furának tűnhettünk, hisz a társaságunk öt civilből, két asgardi istenből és egy jelmezes tinilányból állt. Egyet tudok velük érezni.

- Na, kész van mindenki? – pillantgatott körbe Tony, paparazzik után kutatva. – Rave, csomagok? Megvannak? Thor, Loki kellőképp le van kötözve a szállításhoz? – rosszalló tekintetemet látva hozzátette. – Loki uraság, megfelel önnek a szállítás kifejezés az ön áttranszformálásának megnevezésére? – Az istenség csak mordult egyet, lévén, hogy egy bilincsszerű valami fogta be a száját.

- Remek! – tapsolt egyet Natasha. – Thor, mehettek, minden tiszta!

- HEIMDALL! – bődült el a bátyám hangosan. – Készen állunk!

- Szeretlek titeket! – Mondtam még, majd a szivárványszínű fénynyaláb felkapott minket. – Ugye tudod, hogy Heimdall akkor is hall téged ha nem üvöltesz? – suttogtam Thornak, majd hirtelen ott találtam magam a Bifröszt belsejében. Feljebb pillantva Heimdall kíváncsian fürkésző szemeivel találtam magamat szembe.

- A hölgyben kit tisztelhetek, felség? – kérdezte Thortól engem teljesen hidegen hagyva. – Minek köszönhetjük az ismeretlen látogatását?

- A hölgyben Ravyn Starkot tisztelheti uram, aki maga is tökéletesen meg tudja válaszolni a kérdését és itt áll az orra előtt. – feleltem lesokkolódott bátyám előtt. – Az ismeretlen, akit olyan kedvesen ignorált, a földiek tanújaként fog részt venni Loki tárgyalásán. – tettem hozzá még kissé csípősen.

- Bocsánatát kérem tiszteletlenségem miatt Lady Ravyn! – kért bocsánatot bosszúsan a kapu őre, majd Thorhoz fordult. – Csak két személyt vártam és láttam, így két ló várakozik a hídon, elnézést. Őfelsége már várja magukat! – hajolt meg és kivezetett minket a Szivárványhídra, ahonnan elém tárult Asgard összes szépsége.