Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 6

Ahogy végigpillantottam a tájon elfogott a honvágy. Hogy én milyen rég jártam itt! Sóhajtottam magamban.

- Rave? – hallottam meg Thor hangját. Egy ideje már szólongathatott. – Hogy legyen a lovakkal? Mész te Lokival a feketén én meg menjek az almásderesen?

- Hm? – ocsúdtam fel, majd a lovakra pillantva kissé megijedtem. – Az a fekete biztos el fog minket viselni? Csak mert eléggé mérgesnek tűnik.

- Miért ne viselne el titeket, Lokit imádja és... - mielőtt kimondta volna rájött. – Óh, nem kell aggódnod miatta, biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

Kissé félve léptem oda Lyrához. Nem tudom miért aggódtam jobban, attól, hogy felismer és lebuktat, vagy attól, hogy nem ismer fel és gyűlölni fog. Egyik eshetőség sem tűnt kellemesnek.

- Szia szépségem! – simítottam meg a nyakát. – Hogy hívnak?- kérdeztem, miközben a ló az arcomhoz nyomta a pofáját. Felismert, de nem buktatott le! Köszönöm, édes!

- A neve Lyra, Lady Ravyn. – felelte kissé gyanakvóan Heimdall. –Általában nem ennyire kezes. Érdekes! Hogy mennyire hasonlít maga a hercegnőre! – motyogta még magának a Bifröszthöz tartva. – Jó utat a palotáig!

Felpattantam a fekete szépség nyergébe, majd Thor Lokit is feldobta mögém, amit a csínytevések istene rosszalló morgással vett tudomásul. A szőkeség is felült a lovára, majd elvágtattunk a palota felé.

***

A palotához érve gyorsan lecsusszantam a nyeregből, majd megvártam, míg a többiek lekászálódnak. A lovakat elvezették és miközben elindultunk a trónterem felé, Thor levette a „szájbilincset" az öccséről.

- Köszönöm! – tárta volna szét karját Loki, de a bilincsek miatt csak félig sikerült neki. – Mondanám, hogy egy élmény volt, de hazudnék. Azt pedig nem szokásom. – kezdett el nevetgélni a saját viccén az isten. – Csak utánatok! – intett a terem ajtaja felé Loki.

- A Tarzanba oltott Barbie-baba megy előre, ő a helyi! – tiltakoztam, majd mikor Thor helyesbíteni akart, hozzátettem – Lehet, hogy a világmegváltó őrült is helyi, de te vagy az az egyetlen helyi, akit itt szívesen látnak. Már bocs! – pillantottam oldalra Lokira.

- Igazad van. – adott igazat nekem Thor. – Hát menjünk!

Beléptünk, és elindultunk az oszlopokkal szegélyezett folyosón, a trónon ülő Odin irányába. A termet szemügyre véve megállapítottam, hogy semmi nem változott azt kivéve, hogy minden Ravennára, vagyis rám utaló festményt, szobrot és díszt eltávolítottak. Igazam volt, itt már nem létezem többé. A trónhoz érve Thor meghajolt Apánk előtt, Loki csak gúnyosan biccentett egyet, én pedig kihívóan Odin szemébe néztem. A Mindenek Atyja mellett persze ott állt Anyánk is, aki Thort kezdte el ölelgetni, amint Odinnak elege lett a hajbókolásból. Mikor Friga Lokihoz is oda akart lépni, Mindenki Kedvenc Apucija tiltón intett egyet, majd felemelkedett arany trónjáról.

- Üdvözöllek újra itthon, egyetlen gyermekem! – zengte az uralkodó, megfeledkezve a tényről, hogy pár éve még három gyereke volt. – Köszönöm, hogy hazahoztad Loki Laufeysont, hogy itt ítélkezhessünk felette! – muszáj volt hozzátennie ezt is, csakhogy még nyilvánvalóbbak legyenek a családi viszonyok.

- Ha úgy ítélkezel felette is, ahogy felettem, a szerencsétlen semmi jóra nem számíthat! – morogtam épp olyan hangosan, hogy Odin figyelmét felkeltsem, de a vér szerinti bátyámon kívül senki se érthesse. Ezt hallva Thor alig bírta elfojtani kitörni kívánó nevetését. Szinte minden olyan volt, mint amikor régen hazajöttünk a küldetésünkről. Persze Odinnak ebbe is, mint általában mindenbe, bele kellett szólnia.