Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 20

Már rég feljöttek a csillagok, mikor kiléptem a reptér ajtaján, egyedül, mindössze egy hátizsákkal a kezemben. Langyos, kora őszi levegő fogadott kint, az a fajta, amikor a csillagok a legfényesebben ragyognak. Az elhaladó járműveket figyelve lassan elindultam az úttest mellett. Alig hagytam el a repteret, mikor egy autó lelassított mellettem, a vezetője lassan letekerte az ablakot, majd teljesen megállt és kinyitotta az ajtót.

- Egy fuvar a hölgynek! – Tony vidáman intett, és amint beszálltam a kocsiba, elindult. – Kellemesen telt az utazás?

- Óh, persze! – mosolyodtam el. – Hogy máshogy érezném magamat egy huszonegy órás repülőút után, kiszakítva a helyről, ahol a legtöbb ideig tartózkodtam az elmúlt tizenöt évben? Ja, és ne felejtsük el megemlíteni azt sem, hogy már a harmadik családomat hagyom el egy olyan világ megmentése miatt, ami semmit nem adott nekem. Amúgy köszönöm a kérdést, megvoltam. – A mosoly fanyar fintorba fordult. – Ne érts félre, nagyon jó újra látni téged, de ez lesz az utolsó alkalom.

- A kifakadásokból? – Tony elnevette magát. – Azt remélem is, kisasszony! Több ilyet nem akarok hallani. – A hirtelen beállt csöndben csak az autó indexelése hallatszott, ahogy befordultunk egy erdei útra. – Most komolyan, megértelek, nekem is nehéz volt, de most van esély mindent visszacsinálni.

- Nem mindent – feleltem halkan. Az ablakon kipillantva figyeltem a tájat, majd visszafordultam Tonyhoz. – Mi van Pepperrel? Minden okés veletek? – Időközben egy tóparti útra értünk, mellettünk holdfénytől csillogott a víz.

- Összeházasodtunk! – Csak úgy sugárzott Tonyról az öröm. – És... - Nem fejezte be a mondatot, hanem lefékezett egy halványan kivilágított ház mellett. – Megérkeztünk! – Színpadiasan meghajolt, és a kocsi ajtaját kinyitva beinvitált a házba.

- A te szobád az emeleten lesz, de most csak a földszinti vendégszobát tudom felajánlani, mert a lépcső nagyon recseg, és nem akarom felébreszteni Morgant. – A házban csönd honolt, csak Stark suttogása hallatszott.

- Időközben beruháztál egy gyilkos házőrzőt? – Feltartott mutatóujjal némítottam el Tonyt. – Ne is mondd, kitalálom! A paparazzik miatt találtad ki ezt a fedősztorit, de igazából csak felvett hang. Másik lehetőség, hogy Morgan a legújabb szupertalálmányod. Mechanikus Operációs Rendszer Gyorsítótáras Androidoknak Németül. Úgy hangzik, mintha egy Stark készítette volna, nem igaz? – A lépcső tetején ásítozva Pepper bukkant fel.

- Rave, olyan jó újra látni! – Pepps magához ölelt, majd hátrébb lépve alaposan szemügyre vett. – Rád férne némi alvás. Gyere, megmutatom a szobádat! – Megragadta a kezemet, és magával húzott az emeletre. Tétovázva visszanéztem Tonyra, aki a szemét forgatva jelzett valamit Peppernek.

- Nekem Tony azt mondta, hogy recseg a lépcső, és még a végén Morgan felébred. – Megvontam a vállamat. – Nem tudom, milyen sorozatgyilkost szedált le az emeleten a férjed, de nem akarom darált húsként végezni. – Pepps a szemét forgatva folytatta az útját a lépcsőn.

- A drámakirálynő szokás szerint titkolja a dolgokat. – Hirtelen szembefordult velem. – Van pár dolog, amit nem árt tisztáznunk. Egyrészt, - Tonyra nézett, - a lépcső nem recseg, Őaggodalmassága. Másrészt, Morgan mostanra már biztosan fent van, tekintve, hogy úgy csörtettél be a házba, mint valami vadállat. – Megint rám nézett. – Morgan pedig nem egy sorozatgyilkos, hanem a kislányunk. – A meglepetéstől mukkanni sem bírtam.

- Egy lányotok? – Felvont szemekkel meredtem hol egyikükre, hol másikukra. – Élő, lélegző, teljességgel emberi, nem lila gyereketek? – Megráztam a fejemet. – Ez abszurd. Nagyon.