Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 21

* A történet innentől kezdve a Loki sorozat cselekményszálát fogja követni, vagyis rengeteg spoilert fog tartalmazni a sorozattal kapcsolatban*

Azt vettem észre magamon, hogy zuhanok. Most már csak Loki smaragdzöld köpenyét fogtam, és már az is csúszott ki a kezemből. Villámgyorsan elengedtem őt, és a homokba teleportáltam. Nem tudtam, hol lehetünk, körös-körül homok, és poros sziklák tömkelege fogadott. A távolban mintha pár jurta látszódott volna, de nem lehettem benne biztos. Odasétáltam az eszméletlennek kinéző Lokihoz, és megszabadítottam a bilincseitől. A Tesseractot biztos távolságba helyeztem, hogy ne érhesse el, aztán fölé guggolva finoman pofozgatni kezdtem.

- Ébresztő, álomszuszék! – Fölálltam, és elkezdtem újrafonni az eséstől összezilálódott frizurámat. A hajam majdnem a derekamig ért, ráfért volna már egy vágás. A hátam mögött Loki nyögve felült. Meglepődve vett észre, majd mérgesen felém indult.

- Mégis mit keresel itt? – Karba font kézzel hallgattam. – Válaszolj már, a fenébe is! – Mérgesen belerúgott a homokba.

- Befejezted? – Unott arccal megkötöttem a fonatom végét. A háta mögé böktem. – Társaságunk akadt. – Ekkor az isten gyökeres változáson ment keresztül. Igazgatni kezdte a köpenyét, leporolta a ruháját, ujjaival átfésülte a haját.

- Hogy festek? – Idegesen várta a választ. – Úgy nézek ki, mint akit elfogadnak királyuknak?

- Úgy nézel ki, mint aki öt perce esett le az égből a sivatagba. – Szememet forgatva feleltem neki, és, mintegy végszóra, az idegenek is befutottak.

Öten voltak, és a ruházatok alapján mongol nomádoknak tippeltem őket. Összezavarodva figyelték, ahogyan Loki föláll egy sziklára, és szónokolni kezd. El tudtam képzelni az érzéseiket. Két jelmezes alak néz rájuk furcsán, az egyik éppen halandzsázik és hadonászik feléjük.

- Kik vagytok? Mit kerestek itt? – A vezetőjüknek tűnő nő mongulul kérdezősködött felőlünk, amit én megértettem, de Loki úgy tűnik nem. Az isten összezavarodva megrázta a fejét, és a Tesseractot kezdte keresni. Én barátságosan elmagyaráztam nekik, hogy csak átutazóban vagyunk, és ne féljenek a társaságomtól, szegény őrült, és óvatosan kell vele bánni. A nomádok éppen már beinvitáltak volna egy teára, mikor Loki mérges hangját hallottam. Megköszöntem újdonsült ismerőseimnek a meghívást, elmondtam nekik, hogy most mennem kell, majd a Tesseracthoz rohantam.

A kék követ egy csapat egyenruhás vette körbe, velük szemben Lokival, aki mintha lassítva zuhant volna. Az istent ketten a vállukra vették, míg egy harmadik a Tesseractot vette magához, és egy negyedik egy viharlámpának kinéző eszközt helyezett a földre.

- Indítsák újra az idővonalat! – A vezetőjük kiadta a parancsot, mire egy arany portál jelent meg a hátuk mögött. Döbbenten néztem, ahogyan Lokit átviszik a portálon, és eltűnnek a semmibe. A parancsnok, egy sötét bőrű nő, és két segédje még ott maradtak, meghökkenten figyelték a kijelzőjüket.

- Asszonyom, én ezt nem értem! – Az egyik egyenruhás alak a műszer kijelzőjére mutogatott. – A variánst bevittük, és mégis – A nő közbevágott.

- Értem mit akar mondani, én is látom. – Engem megpillantva megtorpant. A kezét felemelve intett a többieknek. – Menjenek vissza, én intézem a maradékot. – A katonák bólintottak, majd eltűntek egy újabb portálban. A nő felém indulva a műszert bámulta, egyre meglepettebb arccal nézve rám. Nem tűnt úgy, hogy bántani akar, de a biztonság kedvéért magamnál tartottam Líftraszírt.

- Ki vagy te? – Gyanakodva nézett rám. – Mit keresel itt?

- Én vele jöttem – Abba az irányba mutattam, ahol Loki eltűnt. – A tervem az volt, hogy vele is maradok, de ebben a pillanatban erősen kételkedem ennek a kivitelezhetőségében. – Vállat vontam.