Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 15

Nem mondanám, hogy repestem az örömtől, mikor megpillantottam Thort bilincsben ülve, de megkönnyebbültem, mert így eggyel kevesebb gondunk akadt. Őmamlaszsága becsatlakozott a buliba.

Az utánam forduló tekintetekkel nem törődve átvágtam a szobán, egyenesen Loki felé tartva, aki addigra szintén felismerte Hulk új ellenfelét. Sajnos Tarzan is megláthatta a mostohaöccsét, mert Loki felállt hódolói tömegéből és Thor felé indult. Már beszélgettek, mikor odaértem hozzájuk. Loki épp azt magyarázta, hogy milyen jóba lettünk Mustárpofival, amikor ő is becsatlakozott a suttogó beszélgetésükbe.

- Mit suttogtok? – hajolt közéjük összeesküvő módra, és elmagyarázta az idő működését ezen a bolygón. Megjegyzem, mindketten tisztában voltunk az idő furcsa folyásának, de a középkorban ragadt bátyámnak mindez elég nagy fejtörést okozott. – Ismeritek őt? – fordult felénk, kiselőadásának befejeztével. – A Mennydörgés urát?

- A Mennydörgés Istene vagyok! – helyesbített rögtön a szőkeség. – És igen, ismernek!

- Soha életemben nem találkoztam vele. – nevetett kissé idegesen a csínytevések istene, és állta Thor gyilkos pillantását. Mustárka ekkor hozzám fordult megerősítésért.

- Én sem ismerem, és nem hinném, hogy Loki tudna róla bármit is. Biztos csak ki akar innen menekülni. – Olyan vicces volt Thor megnyúló arcát látni, hogy alig bírtam ki nevetés nélkül.

- Ő a testvérem! – morogta egyre vörösödő fejjel az Asgardi.

- Csak adoptált! – vágta rá rögtön Loki.

- Ezek szerint mégiscsak ismeritek. – vonta össze a szemöldökét Mustárpofi. – Kedvesem, ő akkor a te mostohatestvéred is? – Időbe tellett rájönnöm, hogy Lokit a bátyámként mutattam be neki, ezért úgy hiszi, testvérek vagyunk. Ami logikus is, de a szavak az én világomban néha elvesztették a jelentésüket, és csak a dallamuk maradt meg. Abban a pillanatban annak a szónak pont olyan dallama volt, ahogy éreztem Lokival kapcsolatban.

- Nem – mosolyodtam el idegesen. – Igazából Thor a vér szerinti bátyám, Loki csak az adoptált testvérünk.

- Ó, Ravennám, - rázta meg a fejét mindentudón a Nagymester – Ő neked sokkal több annál, mint csak egy testvér, nem igaz?

A beálló csendet vágni lehetett. Most már nem csak Thor volt vörös, hanem Loki és én is, igaz, mi más okból. Szerencsénkre a Nagymester megunta a kínos csendet és Thort kezdte kérdezgetni az erősségéről. Ő persze elkezdett fenyegetőzni, aminek az lett a vége, hogy hivatalosan is Hulk kihívójává vált.

***

Ezután amint lehetett, leléptünk a „koncertről", hogy békében tervezgethessük a szökésünket a bolygóról. Miután kiderült, hogy a bolygóról képtelen vagyok elteleportálni, a napjaink nagy részét a biztonsági kódok ellopásával, és a terep felfedezésével töltöttük. Sajnos túl sok esélyünk a szökésre nem volt, mert az egyetlen gyors út Asgardba az Ördög Segglyukán át vezetett. Azt a helyet pedig nem sok hajó éli túl. Volt pár hajó, köztük a Nagymester személyes partihajója, amik kibírták volna az utazást, de nem voltunk elegen a szökéshez. Még meg kellett győznünk Thort. Először Loki jelent meg illúzió képében a katakombákban, ahol a gladiátorok voltak elszállásolva. Nem láttam Thor mit mond, csak Loki mozdulatait és válaszait. Az egész olyannak hatott, mint egy telefonbeszélgetés, aminek csak az egyik felét hallod.

Loki az asgardi imát mondta, a halottakért, ezek szerint Thor még mindig apánkat gyászolhatja.

- Fáj igaz, ha becsapnak? – kérdezte a levegőbe grimaszolva. – Ha hallasz valamit, majd kiderül, hogy porhintés. – Ezek után Thor azt ellenőrizhette, hogy az öccse tényleg ott van-e, mert Loki gúnyosan nyilatkozott a hely állapotáról, és arról, hogy hogyan nem menne le oda.