Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 8

- Mizu Rénszarvas? – vigyorogtam Lokira, miközben a nem-is-annyira-kedves őr, akit időközben elneveztem Samnek, bekísért a szomszédos cellába. – Úgy látszik apucinak hangulatingadozásai vannak!

Az asgardi istenség egy szót sem szólt, csak bámult rám. Feltételeztem, hogy később majd reagál valamit, de ha most mondaná, az még nagyobb árulásnak minősülne, mint amit eddig művelt.

- Délben majd te is felelsz a bűneidért, midgardi! – kiabált át a válla fölött undorodva Sammyke.

- A Mjölnir legdrágább tökére, mégis milyen bűnök! – ordítottam utána. – Netán túl hangosan vettem levegőt? Jajj, segítség, Odin Papa kinyírat érte! Menj már!

Amint Sammy-baba eltűnt a börtön folyosóján, Loki hozzám fordult.

- Mit vétett a mélyen tisztelt midgardi vendég, hogy a bölcs és igazságos Mindenek Atyja börtönbe záratta? –kérdezte gúnytól csöpögő hangon.

- Ötletem sincs – ráztam meg a fejem. – Túl pimasznak találta a viselkedésemet a trónteremben és a felesége meg a fia kedvel. Ennek köszönhetően elképzelhető, hogy megfenyegetett azzal, hogy melléd kerülök, ha tovább pimaszkodom. Az is lehetséges, hogy túl sokat kérdezősködtem. – vontam vállat. A beállt csöndet arra használtam fel, hogy felmértem a terepet. Minden rabnak volt egy kis priccse, egy kis asztala és egy széke. A cellákat három oldalról aranyszínben vibráló erőtér vette körbe, azzal a céllal, hogy a rabok ne juthassanak ki varázslattal se. Próbaképp megpróbáltam létrehozni egy portált, ami meg is jelent a cella közepén. Mialatt Loki leesett állal bámulta a jelenséget, a portálon keresztülnyúlva megragadtam egy almát az asztaláról. Leültem a székemre majd a tőrömet elővéve módszeresen feldaraboltam a gyümölcsöt. A csínytevés istene mindezt hitetlenkedve fogadta.

- Mi van? – néztem rá értetlenül. – Nekem nem adtak kaját és éhes vagyok.

- Nem azon csodálkozom Éji Királylány – mosolyodott el. – Arra szeretnék választ kapni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy midgardi ekkora erővel rendelkezik.

- Beszélgessünk? – kérdeztem a S.H.I.E.L.D. bázisán folytatott csevejünkre utalva. Miután az isten bólintott, folytattam.

- Nem tudom, honnan van az erőm, az első emlékem arról a napról van, amikor Stark befogadott. Miért nem mond senki semmit Ravennáról? – Bámultam pislogás nélkül a szemébe. Kissé ijesztően festhettem, de ne várhatta el tőlem senki, hogy jól érezzem magam ebben a helyzetben.

- Mindenkinek vagy egy sötét folt a múltjában. – vont vállat, fenntartva a szemkontaktust. – Asgardé Ravenna.

- Vagy inkább Odinka pszichés zavarai – mormoltam elkapva a tekintetemet.

- Mit mondtál? – szemei az enyémet keresték, miközben a székét közelebb húzta a cellánkat elválasztó erőtérhez. – Ne válaszolj, nem számít. Miért viselsz asgardi királyi ruhát? Ilyet csak az asgardi királyi család és az őrség hord.

- Tényleg? – tettettem hülyét, miközben belül reménykedtem, hogy nem veszi észre a hazugságot. – Ezt nem tudtam, amikor ezt a ruhát terveztem. Mivel most már úgyis mindegy nekem és neked is, mesélj Ravennáról!

- Ha ennyire izgat a dolog – forgatta a szemét Loki, és épp belekezdett volna, mikor Sammus és társai beléptek a börtönbe.

Szitkozódva tüntettük el a beszélgetés nyomait. Miközben ő a székét húzta vissza a helyére, én tőrömet dugtam vissza az övembe. Mire az őrök a mi folyosónkra értek, már mindketten a cellánk végében gubbasztottunk, unatkozva. Sam és pajtásai kivezettek minket a cellákból, majd megbilincseltek minket és elvezettek a tárgyalóterem felé.

***

Először Loki került sorra. Felsorolták a bűneit, miszerint ellopta a Tesseractot, két napon belül 80 embert ölt meg, majdnem leigázta a Földet, semmi különös, csak a szokásos. Esélyem nem volt fölszólalni, sem ellene, sem mellette. Ott ültem mellette, mint egy dísztárgy és vártam. És vártam. És vártam. Végül nagy sokára megegyeztek, hogy életfogytiglani börtönbüntetést kap. Apuci persze ki akarta nyírni, de Friga könyörgésére, csak börtönbe rakta az elkövetkezendő évezredekre. Milyen kegyes tőle! Az én tárgyalásom következett.

- Lady Ravyn, Midgard szülötte lépj elő és valld meg bűneidet! – szólított fel Heimdall, aki valamilyen ügyvéd lehetett. (Senki ne hibáztasson, amiért nem tudom a dolgokat, még asgardi ként sem érdekeltek az ilyenek.)

- Örömmel bevallanám a bűneimet, Kapu Őrzője, - indultam el az arany trónon ülő Odin felé – Azonban sajnálatos módon engem elfelejtettek tájékoztatni a saját bűneimről, így nem is tudom őket bevallani. Kérem, felség, ha volna kedves felvilágosítani! – léptem még közelebb apámhoz.

- Akkor elmondom én a vádakat, - szólt közbe otrombán Szifon.

- Arra semmi szükség, Lady Sif! – intette le rögtön Mindenek Tatája a harcosnőt. – Felsorolom őket én magam!

- Kíváncsian hallgatom – mosolyodtam el annyi maró gúnnyal, hogy az még nekem is fájt.

- Kezdem az apróbb bűnökkel – köszörülte meg a torkát Odin papa, majd belekezdett:

- Lady Ravyn, olyan ruhát és arcfestést visel, amilyet csakis asgardiak viselhetnek. Erre mit felel?

- Honnan tudhatnék felség egy ilyen szabályról, én midgardi vagyok, még sosem jártam itt, nem tudom a szabályokat.

- Rendben ezt elfogadom, de arra mi a mentséged, hogy megbabonáztad egy őrünket, hogy titkos információkat csalj ki belőle a királyi családról kapcsolatban? – Ez a vád annyira nevetséges volt, hogy nem bírtam magammal és kirobbant belőlem a nevetés. Be kell, hogy valljam, rossz ötlet volt. Felébresztettem a szörnyet, ami megbújik a nagypapás külső mögött.

- Gondolom a bűnlajstromához már a mértéktelen udvariatlanságot is hozzáadhatom. – kezdte teljesen nyugodtan. Hallgattam. Ekkor robbant a bomba. – Felelj nekem! FELELJ! Odin, a Mindenek Atyja előtt állsz! – Eddig bírtam. Nagy sajnálatomra ezt a rossz tulajdonságomat örököltem tőle. Én is tudok robbanni, ha kell.

- Rendben. Beszélek. Ezt akarta, nem? – tettem karba a kezemet. – Igen, kérdezgettem az őrt a királyi családról, igen tiszteletlen és pimasz vagyok. Azonban mondok én magának valamit. Nem vagyok a maga kis asgardi bábja, akit dróton lehet rángatni és bábként irányítani. Nem fogok bedőlni a maga kis színjátékának. Maga lehet, hogy jót tesz a népének a hazugságaival, de mi van a családjával? Mit tettek a hazugságok a családjával? Nézzen rájuk! A nevelt fia gyűlöli önt és magának köszönhetően az egyetlen személyt is, akit az anyjának mondhat. Emlékezzen! Thor és Loki régen testvérek voltak, de a hazugságai ellenségekké tették őket. Régen volt egy lánya. Emlékezzen rá! A hazugságainak köszönhetően vesztette el. – Megemelt fejjel folytattam. – Én még meg is értem, hogy maga a hős a népe szemében, de döntenie kell! A családot választaja, őszintén és hazugságok nélkül? Ó, nem. Maga már réges-rég választott. Abban a pillanatban, hogy a lánya kiállt magáért és ön félholtra korbácsoltatta érte, abban a pillanatban választott. És nekem elhihetik, nem a családját választotta.

- Elég volt! – Állt fel Odin. – A tárgyalásnak vége! Lady Ravynt és Loki Laufeysont életfogytiglani börtönbüntetésre ítélem! Fellebbezésnek helye nincs!

Míg elvezettek minket a hátamon éreztem apám tekintetét. Biztos lehettem benne, hogy még bővennem végzett a pimasz kis midgardival, aki gúnyt űzött belőle a saját népe előtt.