Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 16

Meghökkenve néztünk Thor egyre távolodó alakját.

- Barát marad! – kiabált Hulk az isten után, de az már messze járt. Miután nem kapott választ, ő is kiugrott az emeletről Thort követve. Valkűrrel kettesben maradtunk a szobában.

- Akkor most mi lesz? – huppantam le a Hulk ágya előtti lépcsőre.

- Mi lenne? – ült le mellém '42-es is. – Te meg Loki elszöktök, én itt maradok piálni, Hulk meg itt marad harcolni. Thor meg elmehet a fenébe. – A szemei csészealj méretűvé tágultak, mikor rájött mit tervezek. – Ugye nem? Kérlek, mondd, hogy nem azt tervezed, amire gondolok!

- De igen. – húztam el a számat. – Feltámadt bennem az eddig mélyen szunnyadó hazafi lelke.

- Te tudod! – forgatta az immáron normál szemét. – Már ki is dolgoztál egy tervet, mi? Egy olyan tervet, amiben nekem is hatalmas szerepem van. – sóhajtott lemondón. – Ki vele! Milyen őrültséget találtál ki most?

- Őrültség!? Kikérem magamnak! – játszottam a sértődöttet. – Én Thorék után megyek. Te visszamész a dolgodhoz és falazol nekünk, ha kell. A lakásodon találkozunk. Amelyikünk hamarabb találkozik Lokival, az őt is magával viszi hozzád, rendben? Ha összeszedtünk mindenkit, akkor belógunk a hajóhangárba és elkötjük a Commodore-t. Elterelésképp forradalmat szítunk a rabok között, hisz tudod, hogy Korg milyen. Számíthatok rád?

- Ahogy mindig! – állt fel, majd meghajolt, kezét a szívére téve. Meglepődtem, mert így az asgardiak csak az elismert uralkodóiknak köszönnek.

- Na-na – álltam fel én is. – Azért ott még nem tartunk! És nem is akarok ott tartani, szóval az ilyeneket tartsd csak meg a szőke hercegednek. – Azzal hirtelen megöleltem. – Köszönök mindent.

Az ablakhoz léptem, és kinéztem az alattam elterülő városra.

- Nálad találkozunk! – Felálltam a törött üveg szélére és hátradőlve elteleportáltam a földre.

***

Amint biztonságosan földet értem, a quinjet felé vettem az irányt, amivel Hulk a Sakaarra érkezett. Tudtam, hogy Hulk elmondta a bátyámnak, hogy érkezett ide, és most ő ezzel akarja elhagyni a bolygót. Mialatt a jet fele tartottam, Mustárpofi bemondta azt, amit eddig is tudtam, miszerint a hőn szeretett bajnoka elszökött, menjünk ki az utcára ünnepelni őt, mert Thor elrabolta. Nem igazán értettem a logikát, de azért gyorsabbra vettem a tempót.

Ahogy odaértem a hajót körülölelő kis térhez, mormogás és hangos suttogás ütötte meg a fülemet. Előhúztam Hugint a tokjából, és óvatosan közelebb lopakodtam a járműhöz. Közelebbről még hangosabbak voltak a kiszűrődő zajok. Ekkor már látszott, hogy a Quinjet hátulja be lett szakítva és a külsején levő dudorok alapján arra lehetett következtetni, hogy belül egy hatalmas valami többször is nekiütődött. Vigyázva felmásztam a jet tetejére és belestem a tetőnyíláson. Mint ahogy az várható volt, Thor a hajóban matatott. Meglepett azonban, hogy Hulknak nyoma sem volt, de hamar rájöttem, hogy Banner visszatért.

Hangtalanul leeresztettem magamat a hajóba, majd egy hatalmas dobbanással a padlón landoltam.

- Ááá! Szűzanyám! – kiáltott fel Bruce, még jobban beburkolózva Hulk ruháiba. – Te meg ki a fene vagy?

- Ravy? – pillantott meg Thor is, kezében egy halom extravagáns ruhával. – Mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy nem jössz?

- Meggondoltam magam – vontam meg a vállamat. – Mégiscsak segítek. Egy feltétellel. Én mondom meg a tervet.