Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 10

Az ajtót belökték és egy asgardi harcos rohant a börtönőrök felé, nyomában egy maszkos, hegyes fülű lénnyel. Mint később Loki nagy kegyesen felvilágosított róla, a támadó egy sötét tündér volt. Miközben a börtön őrei az ajtó fele rohantak, hogy segítsenek a kint harcoló társaiknak, egy hasonlóan sötét tündérnek kinéző maszkos pasas az egyik cellában úgy döntött felrobban. Úgy nézett ki, mintha belülről lassan elégett volna. Egy ideig a cellájuk füstbe burkolózott. Miután kitisztult a füst, egy izzó alak emelkedett fel a padlóról. A felrobbant pasas volt az, az egyik rabot szorongatva. A sötét tündér, - mert az volt – nekinyomta egyik rabtársát az erőtérnek, miközben az ott maradt pár őr felsorakozott a cella előtt, védekezésre készülve. Pár szörnyű pillanatig csak az asgardi ordítása hallatszott, majd egy villanás kíséretében az erőtér megadta magát és a sötét tündér kiszabadult. Két őr rögtön megpróbálta megtámadni a parázsló alakot. A teremtmény könnyedén felkapta őket, mint valami rongyot és a puszta érintésével halálra égette őket. Bár sajnáltam szegény harcosokat, belül reménykedtem, hogy egészen véletlenül Samet is felperzselik. Nem lett volna ellenemre.

A tündér eközben sorra járta a cellákat, mindenkit kiszabadított. Egy börtönlázadás volt kialakulóban, és nem úgy tűnt, hogy a frissen szabadult embereket túlságosan zavarta volna vezetőjük lobbanékony természete. Közben Szikra (a sötét tündér, akinek csak az elméje volt igazán sötét), elérte Loki celláját is, de csak egy pillantást vetett a volt asgardi hercegre, majd tovább is indult. Loki grimaszolt egyet, aztán leült olvasni, a csetepaté kellős közepén. Időközben Thor barátai is megérkeztek és belevetették magukat a harcba.

- Egy könyvet passzolnál nekem is? - próbáltam túlüvölteni a csatazajt több-kevesebb sikerrel. – Unatkozom!

- Melyiket kéred? – ordította vissza a cellája másik feléből. – Asgard dicső története, vagy Odin király meséje, de lehet a Midgardi építészet hatása Jötünheimre is.

- Egyik se, köszönöm. – fintorodtam el a lehetőségeket hallva. – Inkább unatkozom. – Erre csak megvonta a vállát, és visszamélyedt a könyvébe.

Ezalatt Thor is megjött és az ő segítségével visszaverték a foglyok szedett-vedett seregét. Fandral, Hogun és Volstagg rögtön visszaindultak segíteni a többi harcosnak a sötét tündérek ellen, de Thor még visszafordult felém, tekintetével kérdezve: megleszek-e.

- Gyerünk, Tarzan – mosolyogtam rá. – menj, és verd szét a tündérkék seggét!

A trónörökös még biccentett Loki felé, majd ő is elrohant a csatazaj irányába. Csend borult a börtönre. A rabok nagy rész eszméletlen volt, az őrök máshol harcoltak, csak mi ketten voltunk. Loki és én.

- Elmehettél volna, elmehettünk volna! – pillantott a nyitott ajtóra Loki. – Miért nem mentél? Most is kiteleportálhatnál innen, vissza se kell nézned? Mit keresel még itt?

- Nem mehetek el, tisztáznom kell a dolgokat. – idéztem vissza Tony szavait. – Még nem tudom, hogy kivel, és pontosan melyik dolgokat is, de muszáj.

***

Hirtelen rémes balsejtelem fogott el, majd egy pillanat alatt ott találtam magamat Friga és Jane Foster mellett.

- Anyám? – néztem rá értetlenül. – Mit keresek én itt?

„Gyermekem, erre nincs most időnk" hallottam a hangját a fejemben. „Rajtam kívül senki sem lát vagy hall, maradj itt és figyelj!" Csak álltam ott dermedten és azt tettem, amire anyám kért. Nem mozdultam és figyeltem.

Anyám szobájának ajtaján ekkor Malekith lépett be. A sötét tündérekre ugyan nem emlékeztem gyerekkorom meséiből, de Malekith történetét minden asgardi gyerek ismerte. A tündérkirály Jane-t követelte, de még mielőtt a földi lányért indulhatott volna, anyám megállította. Harcolni kezdtek, így Jane el tudott menekülni. Anyám épp sarokba szorította volna Malekithet, mikor az izzó tündér, - akit a börtönben is láttam – megragadta Frigát, akinek így nem volt esélye tovább támadni a tündekirályt. Malekith anyám illúziója fele indult, és az ál-Jane el is terelte a figyelmét, míg a király meg nem érintette. Ekkor az illúzió szertefoszlott és anyám védtelenül állt két feldühített sötét tündérrel szemben. „Szeretlek titeket! Mondd meg Lokinak is!" súgta még gondolatban, majd a még mindig parázsló tündér hasba döfte. Ebben a pillanatban megszakadta a „látomás" és újra a cellámban találtam magamat.

- Ravyn, Ravyn! – hallottam tompán Lokit, de mintha a víz alatt lettem volna, a szavak értelme már nem jutott el hozzám. – Minden rendben?

Nem tudom mennyi ideig ülhettem a földön magam elé meredve, de arra ocsúdtam föl, hogy egy őr közeledik a celláink felé.

- Fenség – szólította meg a herceget kissé félve. – Attól tartok rossz híreket hozok. Friga királynő elhunyt.

Loki csak bólintott, de amint az őr látó- és hallótávolságon kívül ért, az lassan a szoba közepére sétált. Egy pillanatig csak ott állt, próbálta feldolgozni a hallottakat, majd ökölbe szorította a kezét, és a cellában lévő tárgyak a falnak repültek.