A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

A hajsza

Fölöttem egy mentőöv csapódik a vízbe, de eszemben sincs megragadni. Némán süllyedek, miközben az ajkamon mosoly játszik. Amikor úgy ítélem, elég mélyen vagyok, tempózni kezdek. Átúszok a hajó alatt, és ellenállok a kisördögnek, ami azt súgja a fülembe, hogy süllyesszem el a bandát. Ki tudja, egyszer talán még találkozunk, és szemtől szembe fejbe lőni a fedélzetmestert sokkal csábítóbb, mint egy ilyen orvgyilkosság.
Időérzékemet vesztve úszok. A számat kicsípi a só, és áldom szirén anyámat, amiért a tüdőmet nem. A fejemben cikáznak a gondolatok, és hagyom szabadon szárnyalni őket. A túlélést meg igyekszem leszarni, de amikor a gyomrom már órák óta korog, elég nehéz. Felúszok a felszínre, és megállapítom, hogy dél van. Én pedig késő este ugrottam vízbe. Próbálom visszaidézni, hogy elájultam-e, de tudtommal nem. Ezek szerint ennyit úsztam, és még el sem fáradtam. Visszabukok a víz alá. Ugyanolyan kitartóan tempózok, mint eddig. Egy icipici fáradtságot sem érzek, azt viszont igen, hogy emberfeletti tempóban úszok. Sziréntempóban. Ha így folytatom, pár órán belül biztos egy szigetekkel sűrűn pettyezett részre érek.
A sejtésem beigazolódik. A naplemente fényénél mászok ki egy kavicsos parton. Fuldokolva kezdek köhögni. Amikor az összes víz feljött a tüdőmből, fáradtan terülök el a földön. A gyomrom hatalmasat kordul, de nem érzek magamban annyi erőt, hogy felálljak, és ehető dolgok után nézzek. A sötétedő eget nézem, és lassan mély álomba merülök.
Az éjszaka közepén riadok fel. Először fogalmam sincs, hol vagyok, de lassan összerakom fejben a dolgokat. Feltápászkodok. A lábam szépen remeg. A bőrömön kicsapódott só fehérlik, és majdnem mindenemet a kavicsok nyomta minták borítanak. Néhány icipici kövecske még rám is van ragadva. Inkább nem foglalkozok a külsőmmel. Ez a legkisebb problémám jelenleg. Körbenézek, de a gyér holdfényben nem látok fél méternél messzebb. Úgy döntök, hogy bölcsebb lenne reggel felderíteni a szigetet, ezért nemes egyszerűséggel visszafekszem a kavicsos földre, és hamar visszaalszok.
~~~~~~~~~~~~~~
Arra ébredek, hogy a világ rángatózik velem. Kinyitom a szemem, de az erős fény elvakít. Hunyorgok, pislogok, és végül rájövök, hogy egy levelekből eszkábált hordágyon fekszem. Megnézem magamnak azt, aki a lábamnál fogja a rozoga tákolmányt. Egy csuhás. Hatalmas kereszttel a nyakában. Már megint ezek a szentfazekak! Tizennégy évesen majdnem felakasztottak, amikor az egyik beköpött, hogy jártam már kalózhajón.
Várjunk? Nekem erre nem kéne emlékeznem! Az emlékeim! Visszatértek az emlékeim!
Mivel nincs kedvem sétálni, nem közlöm a csuhásokkal, hogy ébren vagyok, inkább becsukom a szemem, és nyugton maradok. Még jó, hogy nem vagyok tengeribeteg, különben már rég összehánytam volna magam.
Végre valahára letesznek. Mindenfelől hangok szűrődnek felém, tehát többen vannak. Úgy döntök, nem követem el ugyanazt a hibát, amit tizennégy évesen. Vagyis, az akkor történtekkel ellentétben, ártatlanra veszem a formát. Én csak egy magányos, kétségbeesett nő vagyok, akit itt vetett partra a tenger...
Eljátszok egy magamhoz térést. Az első, amit meglátok, egy fiatal szerzetes arca. Aztán amikor elhajol, egy faházikó fabútotokkal.
-Ööhm... jó napot- játszom a riadt kislányt- Me... meg tudná mondani, hol vagyok?
-Üdv a Remeték szigetén, kisasszony- udvariaskodik a csuhás.
-Hogy kerültem ide?- a halántékomat masszírozom, mintha iszonyatosan fájna a fejem, ami nem jár messze a valóságtól.
-A parton találtuk meg, kisasszony- siet a válasszal a szerzetes. Jobban szemügyre veszem. Enyhén hosszúkás arca van, fekete haja és sötét szeme. Az álla csupasz. Valószínűleg borotválkozik.
Látom, hogy a tekintetemtől elpirul.
-Miért néz így rám, kisasszony?- kérdezi zavartan.
-Elnézést- játszom tovább a szerepemet, és elkapom róla a tekintetemet. A hatás kedvéért felhúzom a lábamat, és átölelem a térdemet.
-Ha nem veszi tolakodásnak, elmesélné, hogy mi történt magával?- kérdezi kíváncsian a szerzetes, és leül mellém a földre.
-A nevem Jadrina- mutatkozok be a régi nevemen- Jadrina Jones.
-Caesar Madenewsky- azzal kezet csókol nekem- örvendek, kisasszony.
-Világkörüli utazásra indultam édesapámmal, aki hajóskapitány- hazudok- kalózok támadtak ránk. Hajósinasnak álcáztam magam, különben ki tudja, mit csináltak volna velem. Ezért vagyok férfiruhában. Miután elfoglalták a hajónkat, mindenkit megöltek- a kezembe temetem az arcomat, és úgy csinálok, mint aki sír. Direkt belekapok a szemembe, hogy könnyezzek is- Éppcsak megmenekültem- fejezem be kitalált történetemet.
-Részvétem, kisasszony- felel csendesen Caesar, és elmond értük egy imát. Úgy csinálok, mintha én is vele fohászkodnék magamban, pedig nem tudom a szöveget.
Aztán a szerzetes feláll, és a kezét nyújtja. Hagyom, hogy felsegítsen, és a fakunyhó másik végében álló ágyhoz kísérjen.
-Pihenjen, kisasszony. Hozok valamit enni- azzal Caesar elmegy.
"Tényleg ennyire nem jártas a legendákban -gondolom-, vagy csak viccel? Hogyhogy nem ismerte fel a Jones nevet? Mondjuk, ha valaki fel is ismeri, majd elárulom a "szörnyű titkomat", miszerint az apám, Davy Jones, csapdába csalta a legénységét és engem, mert a Bolygó Hollandinak kellett a zsákmány. Almukban sem fogják gondolni, hogy, miután innen elhúztam a csíkot, én, az ártatlan kislány, megölöm az apámat."
Caesar pár perc múlva visszatér egy tál levessel. Inkább nem kérdezem meg, mi az, csak úrikisasszony módjára megeszem.
-Megkérdezhetem, hogy mi is ez a sziget tulajdonképpen?- szólalok meg, amikor befejezem az evést.
-Itt nem lakik senki, csak mi, remeték- felel Caesar- Nagyrészt angolok vagyunk, akiket üldöznek, mert nem csatlakoztunk az anglikán egyházhoz.
Bólogatok.
-Én félig spanyol vagyok, félig...- szirén, de ezt nem mondhatom- ...félig helyi.
-Félig indián a kisasszony?- csodálkozik el.
-Ebből már nem jöhetek ki jól- fut át a fejemen. Hangosan csak annyit mondok:- Öhm... nem félig, az egyik nagyanyám volt az.
A rengeteg hazugságba még mocskos kalózként is belepirulok. Azonban Caesar félreértelmezi az elvörösödésemet, és szégyenlősen lesüti a szemét. És abban a pillanatban esik le. Tetszem neki. Ettől egyből más a helyzet. Kevesebb problémát, de nagyobb lelkifurdalást fog okozni, amikor átvágom. Lelkifurdalás... Chh... ugyan már, a hírhedt Freya Lestornak nincs is lelke...
De ki tudja...
~~~~~~~~~~~~
-Jadrina kisasszony!- Caesar hangjára ébredek. Ültömben elbóbiskoltam, az ölemben a tányérral. Gratulálok magamnak.
-Mi történt?- kérdezem egyből, és most nem tettetem a meglepett ijedtséget.
-Egy korhadt hajó jött elő a vízből!- a szerzetes valószínűleg futott, mert zihál- Valami félig hal lények azok! Menekülünk.
-Arra semmi szükség- állok fel- A leírás alapján az a Bolygó Hollandi, és a legénység képtelen partra szállni. A vízen kell maradniuk.
-Tessék?- kerekedik el Caesar szeme.
-Maga tényleg nem ismeri a legendákat?- sóhajtok.
-És mit keresnek itt? A legenda mond erről valamit?- Caesar őszinte rémülettel a hangjában beszél.
-Ez már nem legenda- felelek- A nyakamat tenném rá, hogy értem jöttek- azzal felemelem a kezemet. A tenyeremen ott virít a jól ismert fekete folt.
-Ez... ez mi?- kérdezi még riadtabban a csuhás.
-Egy jel. Azt jelenti, hogy a Bolygó Hollandi kapitánya üldöz, és tudja, hol vagyok- felelek türelmesen.
-De miért...?
-Hogy mi baja velem?- nevetek fel keserűen- A puszta létezésem.
-Nem értem, kisasszony- Caesar teljesen össze van zavarodva, és megrémíti keresetlen őszinteségem. Úgy döntök, nem kerülgetem a forró kását.
-Mert én vagyok a lánya- felelek- A bizonyíték arra, hogy ő is ember. És arra, hogy megcsalta a tenger istennőjét. Hosszú történet. Mindenesetre köszönöm, amit értem tettek- azzal elindulok a kunyhó ajtaja felé.
-Most... hova megy, Jadrina kisasszony?- Caesar szeme elkerekedik. Tényleg retteg.
-Elcsalom őket innen- válaszolok.
-Tessék?
-Elcsalom őket az önök nyakáról. Olyan helyre, ahol megölik őket.
-Miért beszél így, kisasszony? Megijeszt.
-Éppen megmentem önöket. Nem akarok az adósuk maradni. Túl szabad szellem vagyok az ilyesféle kötöttséghez. És be akarom bizonyítani, hogy a Végzet Asszonyának is van szíve... néha- azzal megeresztek egy félmosolyt, és futásnak eredek. Magam mögött hagyom a falut, és meg sem állok a partig.
Davy Jones pipa. Már csak Jacket és a legénységét kell előkeríteni, hogy szembe is tudjak szállni velük.
A hajsza megkezdődött.