A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

Húz a mélység

Az agyam lázasan jár. Hogy húzhatnám ki magunkat a bajból?
-Dobd el a kardodat, Sp-p-pparrow- adja ki az utasítást apám, és amikor Jack habozik, szorosabban a nyakam köré fonja csápjait. Még mindig nem fuldoklok, de azért nem igazán kellemes.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkacagok. Először csak kamu nevetés, de ahogy belelovallom magam, egyre inkább szívből hahotázok a bizarr helyzeten. Aztán hirtelen abbahagyom.
-Tényleg megtennéd?- kérdezem szárazon, de még mindig vigyorogva apámtól.
-Hát persze- sziszegi a fülembe Jones.
-Hát jó. Te tudod- vonok vállat, és közönyös arccal elhallgatok.
-Mit titkolsz?- csattan fel egyből Davy.
-Miért mondanám el? Úgyis megölsz- vetem oda szinte már unott hangon.
-Ha le tudsz nyűgözni, talán nem- feleli nagy kegyesen apám, és kicsit lazít a szorításon.
-Talán?- ismétlem gúnyos hangsúllyal- Azt hiszed, nem tanultam meg huszonkét év alatt, hogy nem bízhatok benned?
-Mi van huszonkét éve?- kérdezi Jones.
-Azóta élek, Polipfej- ismét felnevetek.
Apám ismét szorít egyet a nyakamon.
-Végül is, honnan tudhatnád?- visszakozok- Csak a lányod vagyok.
Azonban a nyugtatgatás ellenkező hatást ér el.
-Ezt ne mondd ilyen hangosan, különben viheted a sírba a titkodat- dörren rám Jones.
-Jól van, nyugi- motyogom.
-Ki vele, mit akarsz, mert kegyeg az órád!- fenyeget Davy.
-Nem idegesít már ez a furcsa polipszakáll? Megszabadíthatlak tőle- kezdek neki.
-Térj a lényegre!
-Ha visszatennéd a szívedet, és egy másik átokkal tennéd magad halhatatlanná, a Hollandit meg átruháznád rám- itt gúnyosan, bugyborékolva felhorkan, de én folytatom- Újra ember lehetnél, de halhatatlan a másik átoknak köszönhetően. Én meg vinném a mocskos melót, kísérném azokat a szerencsétleneket a túlvilágra.
-Ebből neked mi a hasznod?- morog apám.
-Ó, már az én hasznommal is törődsz! Igazi mintaszülő vagy- gúnyolódok, mire megint megszorongat- Nyugi már, viccelek. Irónia. Én halhatatlan leszek és lesz egy menő hajóm. Meg remekül fog hangzani a történetem. A Végzet Asszonya, aki átlagos kalóz volt, de utólag megszolgálta a becenevét, és boldogan élt a Végzettel, és soha nem haltak meg. Davy Jones, akit természetesen semmilyen rokoni szál nem fűz az előbbihez, szerzett magának egy algamentes, vadiúj hajót legénységgel, megszabadult ezektől az ocsmány csápok... au! Úgy értem, ezektől a csápoktól, halhatatlanként járta a tengert, akkor lépett partra, amikor csak akart, mindenkit rettegésben tartott, és meghódította az egész világot.
-És milyen hajót adsz nekem a Hollandimért cserébe?- bár Jones leplezi, tudom, hogy érdekli az ajánlat. Hogy honnan? Tőle örököltem, hogy amikor izgulok, a mondat elején megremeg a hangom, így felismerem rajta is.
-A legjobbat, a leggyorsabbat- suttogom, és kibontakozok szó szerint fojtogató szorításából, hogy elé állhassak, és a szemébe nézhessek- A Fekete Gyöngyöt.
-Áll az alku- nyújtja a keze helyén lévő csápjait, azonban én ahelyett, hogy elégedett mosollyal megszorongatnám őket, hátralépek és kardot rántok.
-Csak vicceltem- vigyorodok el- Nem érdekel a Hollandi. A legenda jól hangzott volna- ugrok el haragos, hirtelen támadása elöl- ...de majd lesz egy sokkal jobb mesém...- ismét kivédek egy csapást-...ahol Sparrow-val legyőzöm a Bolygó Hollandi kapitányát személyesen.
Azonban a zseniális tervem nem válik be. Jones ezer polipkarjával megragadja a kardomat, kicsavarja a kezemből, aztán jó messzire elhajítja.
-Semmit sem értél a béna hazugságaiddal- mondja sziszegve-bugyborékolva. Fenyegetően megindul felém. Én azonban szenvtelen vigyorral állom a pillantását.
-Dehogynem- felelek- Mit gondolsz, hol van Sparrow a szíveddel?
Az apám azonnal megfeledkezik rólam, és riadtan kezdi forgatni a fejét. Megakad a szeme a fedélzet deszkáin heverő Willen, és Jacken, amint a haldokló férfi kezével szúrja le a szívet. Turner sebe azonnal beforr. Davy Jones szája elnyílik, mintha kiáltani akarna, de az üvöltés a torkán akad. Utolsó erejével felém hajítaná a kardját, de könnyedén elkapom a fegyvert.
-Ez harmatgyenge volt, apu- jegyzem meg, és egy rúgással rásegítek a gravitáció erejére. Az apám pedig a viharos tengerbe zuhan.
Megnézem a pengét, amit felém dobott. A markolatán valami furcsa, szúrós szagú folyadék csillog. A tenyeremen díszelgő, apró vágásra téved a pillantásom. Abban a pillanatban esik le a tantusz. Úgy hajítom el a fegyvert, mintha tűzbe nyúltam volna, de már késő. A méreg belefolyt a sebembe. A világ összemosódik, és elvesztem az irányítást a testem fölött. Az utolsó emlékem az, hogy rongybabaként csuklok össze, és zuhanok le a keresztrúdról. Húz a mélység.

Írói megjegyzés: Most, hogy visszaolvastam, és kijavítottam az elgépeléseket, rájöttem, hogy az, amikor lerúgja Davy Jonest, tisztára "This is Spartaaa!"-feeling. És gondoltam, megosztom Veletek. XD
NEMLÉTEZŐ OLVASÓK: *wtf fejjel néznek rám*
Ja, és amúgy köszi, ha elolvastad! <3
Remélem, nem tartottad időpazarlásnak ^^♡ p̶e̶d̶i̶g̶ a̶z̶.