A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

A temetés

Most, hogy egy erdőnyire tőlem horgonyzik a Bolygó Hollandi, eszembe jut, hogy én ezt mégis hogy gondoltam. Itt van Davy Jones. Hurrá. Egyedül nem tudom megölni! Arról meg halványzöld algám sincs, hogy hova dugta a szívét. Gratulálok, Freya. Dühömben kiszalad belőlem egy őrült, haragos üvöltés. Aztán belevágom a bicskámat egy fába. Erre az még jobban kicsorbul. Idétlenül ugrálva próbálom kihúzni. Mikor sikerül, szépen fenékre ülök. Aztán a szitkozódás és üvöltözés szépen lassan átmegy a saját nyomoromon való röhögésbe. Nem véletlenül nem voltam kapitány a Véres Tengeren.
De a saját életemben én vagyok a kapitány. Sajnos csak a saját magam kapitánya, de, ha előveszem a fondorlatos énemet, akkor kis szerencsével úgy rángathatok másokat, mintha csak marionettbábuk lennének. És az előadásom főszereplője Jones lesz.
Kell egy agyafúrt terv. Az orránál fogva kell vezetnem. Várjunk... nincs is orra!
Jó, akkor maradok a marionettbábus hasonlatnál. Szóval valahogy túl kell járnom az eszén. Manipuálni nem tudom, mert ahhoz a közelébe kéne férkőznöm. Mondjuk, másképp is lehet valakit manipulálni.
Eljátszom a saját halálomat. Akkor azt fogja gondolni, hogy én el vagyok intézve, és Jack keresésére indul. Nekem meg már csak követnem kell.
A tervem megvalósításához azonban a szerzetesek segítségére lesz szükségem.
Így lehet, hogy kábé fél óra elteltével hullasápadtra pingálva, a mellkasomra festett sebbel fekszem egy fakoporsóban, a szerzetesek pedig gyászénekeket zengve visznek.
-Ti meg mit csináltok?- dördül Davy Jones hangja. Ezek szerint már a parton vagyunk.
-Temetünk- felel az egyik vén csuhás.
-Kit?- kérdez vissza az egyik kíváncsi matróz.
-A parton találtunk pár napja egy fiatal nőt- felel Caesar. A hangja gyásszal teli- Súlyos sebe volt, és elvérzett.
-Vethetnék egy pillantást a halottra?- hallom Jones hangjában a fojtott izgalmat.
-Tartsa vissza a lélegzetét és csukja be a szemét- utasít alig hallhatóan Caesar, azzal felnyitja a koporsó tetejét. Csukott szemhéjamon keresztül is érzékelem a napfényt. Magamban imádkozok, hogy ne kezdjek el könnyezni tőle, mert akkor lebukunk. Szerencsére a szempilláim sem remegnek, vagy csak Davy Jonesnem látja a fedélzetről, mert nem szól semmit.
-Fiúk, elmegyünk innen- jelenti ki leplezetlen kárörömmel- Az a kotnyeles tolvaj halott.
-Tolvaj?- kérdezi Caesar őszinte meglepetéssel a hangjában. Igen, ezt elfelejtettem közölni vele. Érzem, hogy mélyet csalódott bennem.
-Nem tartozik rád- veti oda Jones.
A csuhások visszazárják a koporsót, és folytatják a gyászmenetet. Érzem, hogy a fatákolmány szálkái egyre mélyebbre vájódnak a bőrömbe. Azonban csak akkor szakítják félbe a temetési szertartást, amikor úgy ítélik, a Bolygó Hollandi elég messze van, és nem fog visszajönni. Ez pedig egy örökkévalóságnak tűnik.
Utána udvariasan levágnak a földre koporsóstul. Bevágom a fejemet a fedélbe, és a lila foltok mellé még a homlokomba is beleáll egy-két szálka.
Fellököm a kezemmel a koporsó tetejét, és lendületesen felülök. Tényleg úgy érzem magam, mint egy félig feltámadt hulla.
-Krisztus után maga a második, aki visszatért a halálból- Caesar udvariasan nyújtja a kezét, hogy kisegítsen a koporsóból.
-Még egy ilyen pogány megszólalás, és sosem szentelünk pappá- szidja le az egyik vén csuhás, és elüti Caesar felém nyújtott kezét.
-Nos, köszönöm a közreműködésüket, én megyek, és követem azt a bárkát- tápászkodok fel.
-A gyilkosok nyomába ered?- kerekedik el Caesar szeme.
-Igen, mert ők meg egy másik embert keresnek, akit szintén meg akarnak ölni, és ezt nem hagyhatom- felelek. Félig végülis igaz.
-Nos, nem tarthatom vissza a kisasszonyt- sóhajt drámaian a fiatal szerzetes- Majd imádkozom önért.
-Öhm... köszi?
Caesar igazi hős módjára kezet csókol nekem, de aztán undorodva köpködni kezd, mert a kézfejem is hullafehérre van mázolva.
Én pedig udvariasan kiröhögöm.
Azonban legnagyobb meglepetésemre elhallgattat. Mégpedig egy csókkal. Meglepetésemben megdermedek. Aztán elrántom az arcomat, és szépen pofonvágom.
-Jóban lehettünk volna, de sikeresen elrontotta- fintorgok, és a part felé rohanok. A pasik mind hülyék. Egyetlenegy hülye van ezen a világon, akinek a hülyeségét egy életen keresztül bírnám nézni, és az nem Caesar.
Hanem az az ember, akit most megmentek magamnak, hogy bámulhassam az ostobaságát.