A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

Válaszok és újabb kérdések

-Hogyan lettem kalóz?- kérdezem, ugyanis a történetemre sokkal kíváncsibb vagyok, mint az anyámra.
-Te kezdeni mint potyautas Véres tengeren, aztán viharban előjönni és gondolkodás nélkül megmenteni a kapitány. Ezért ő nem kidobatni. Mindenki azt hinni, te lenni fiatal fiú. Pár év telt, te egyszer elkezdtél lenni túl nőies, és neked el kell árulni, hogy te lenni Freya, nem pedig Freyon. Matrózok vízbe akarnak vetni, de kapitány még hálás amiért te megmenteni. Te maradni hajó. Egy csata történik egyszer Davy Jones ellen. Első tiszt meghalni. Te kis híján megmenteni ő is. Te csalódni magad. Kapitány nem. Te lenni első tiszt. Davy Jones dühös, mert te meglopni. Ellopni ő bicska. Ez lenni nem átlagos penge, csak senki tudni, miért különleges. Aztán egyszer ti harcolni Kelet-indiai társaság. Ők elfogni te. Megkapni bélyeg. Te elszökni akasztófa. Azonban nem elszökni Davy Jones. Ő megtalál. Ti harcolni. Ő lenni még dühösebb, mert nem szerezni vissza bicska, de szerezni sebhely arc. Te menekülni, hiszen nem lenni biztos, még egyszer túlélni párbaj Jones, és elmenekülni egész legénység. Te visszamenni Véres tenger. Azonban bélyeg lenni kezeden. Kalózbélyeg és Jones bélyege. Ők nem akarni harcolni Jones, így végül ötlet nélkül vízbe vetni te, és kapitány sem ellenkezni. Ők rád kötni súly, hogy megnehezít úszás, de azért annyit nem, hogy lehetetlenné tesz túlélni. És te nem meghalni, de ők ezt mondani mindenki. Ők sem tudni mi lenni veled.
-Miért vesztettem el az emlékeimet?- kérdezem csendesen.
-Nem tud. Talán te beverni fej- von vállat Tia Dalma.
Lassan bólintok.
-Eddig én hallgatni anyádról. Még eldönteni, hogy most is fog e- a nőn arcáról szinte süt, hogy tudja, nem tehetek semmit, hogy hallgasson. De téved.
-És ezzel mi lesz?- azzal előhúzok még egy zsákocskát- ezt a további hallgatásért- azzal lecsapom az asztalra. Tia Dalma bólint.
-Te lenni mégsem olyan naiv, mint aminek tűnni- biccent.
-Ezt bóknak vettem- villantom ki a fogaimat, amik a másikéhoz képest vakítóan fehérek.
-Nem tudom, hogy kívánni neked siker, vagy balszerencse- mondja Tia Dalma búcsúzóul- mindenesetre lenne kár ha te feldobni talp.
Inkább nem kérdezem meg, honnan tud a nő ennyi mindent, inkább biccentettem és elhagytam a kis faházat.
~~~~~~~~~~~~~~~~
A kis csónak egyik ülőkéjére ülök, és a másikra kiterítem a térképet, amit Jacktől kaptam. Az iránytűmet is oda helyezem. A térképet vizslatom, és amikor meglátom, hogy Tortuga szigete piros tintával be van karikázva, elmosolyodok. Mi mást vártam volna?
A kezembe veszem az evezőt, és a vízbe merítem. Elhagyom Tia Dalma kis szigetét, és Tortuga felé veszem az irányt. Azt számolom, hogy körülbelül két hét, amíg odaérek, ha a szigetesebb részen megyek, hogy mindig szerezzek valami ennivalót és innivalót. Vagy egy hét, és éhezek. Inkább az előbbi.
Ez az idő is eltelt. Kis szigeteket raboltam ki ételért, és alig pár órát aludtam, hogy gyorsabban odaérjek. Aztán egyszer végre valahára Tortuga felbukkant a láthatáron. Kitartóan evezek izomlázas karjaimmal. Húsz perc erőlködés után a csónakom orra nekiütközött a sziget partjának. Direkt nem a kikötőbe mentem. Nem tudom, miért. Kikötöm a csónakot egy alkalmasnak tűnő sziklához. A térképet és az iránytűt beteszem egy kis zsákba, annak bekötöm a száját, és az oldalamra erősítem a kicsorbult bicska és a beázott pisztoly mellé. A város felé veszem az irányt. A lemenő nap fénye a szemembe villan, mielőtt belépnék az első házak árnyékába. Este van, éppcsak kezdődik a tivornya. Csak a lúzerek részegek már ilyenkor. Lemaradnak a javáról. Kis híján beleütközöm egy emberbe, aki másnaposan tántorog elő, hogy folytassa a mulatozást, amit szemmel láhatóan tegnap elkezdett, és csak most aludta ki mámorát. Hogy miért jöttem ide? Válaszokért. "Anyád lenni közönséges prostituált Tortugán." Ezért.
A kiöregedett örömlányokat kéne keresnem, mert ha az anyám még él, akkor köztük van. Vagy legalább hallok felőle.
-Jadrina!- hallok egy kiáltást, ami belehasít a csöndbe. Ilyen bolond neve csak egy nemesnek lehet. Elrablandó javak reményében forgatom a fejem, hogy megtaláljam a hang forrását, vagy a megszólítottat. Azonban az utcában csak kocsmát kereső férfiak vannak, és egy idősödő nő, aki ruhája alapján kiöregedett prostituált. Rajtunk kettőnkön kívül egyetlenegy nő sincs az utcában.
-Jadrina- ismétli meg a nő, és felém indul.
-Összekever valakivel- válaszolom nyersen, és sarkon fordulok, hogy elinduljak.
-Bármikor felismerem jó barátném lányát- mondja a nő nyájasan. Döbbenten nézek vissza.
-Ekkorát sem tévedett még senki- nevetem el magam, de legbelül tudom, hogy nyomon vagyok- meghívom még egy italra, megnézem, mikor dől ki.
A nő láthatóan megijed, pedig csak négyszemközt akarok beszélni vele (lehetőleg úgy, hogy az utcában lévő kalózok ne terjesszék el, ki valójában a Végzet Asszonya). Hirtelen ötlettől vezérelve rájátszok a szerepemre, és alulról beázott pisztolyt szegezek az állának.
-Vagy nem fogadja el a meghívást?- mosolygok nyájasan. A nő sápadtan bólint.
-Megértettük egymást- biccentek megjászott hidegséggel, aztán az utcában lődörgőkre dörrenek- maguk meg mit bámulnak! Ez nem színház!
Mindenki gyorsan elfordítja a fejét, én pedig elhagyom az utcát a riadt nőt magam előtt terelgetve. Egy elhagyatott sikátorba érünk. Látom rajta, hogy mindjárt elájul a félelemtől. Elteszem a pisztolyt.
-Elnézést, tartanom kell a látszatot- mondom nyugodtan- előfordulhat, hogy ismerte az anyámat, de a nevemet nem találta el. Freya Lestor vagyok.
-Ismerd be, legbelül tudod, ki vagy- válaszol immár kevésbé remegő hangon a nő- egyébként a nevem Laguna. Ismertem az édesanyádat.
-Amnéziás vagyok, és még nem tudom teljesen, ki voltam- a beázott pisztoly ravaszával jászadozom, miközben a cső a föld felé mered- válaszokért jöttem Tortugára- hiretelen Lagunára nézek- remélem, nem feleslegesen utaztam ennyit.
-Anyádnak rengeteg titka volt- Laguna kényelmes mozdulattal a falnak dől- én voltam az egyetlen, aki tudott róluk. Egyszer már kinyomoztad az igazságot, de nem emlékszel rá, ugye? Ennyit megérdemelsz, elmesélem még egyszer. Aquitaniának hívták anyádat. Egyszerű örömlány volt, mégis meggazdagodott ebből a hálátlan foglalkozásból. Csodaszép nő volt a férfiak szerint. Annyian jártak a hálószobájában, persze jó pénzért, hogy mindenki azt hinné, még anyád sem tudja, kitől van a gyereke. Azonban ő igenis tisztában vele. És elmondta nekem. Davy Jones az apád. Miután Calypso, a tenger istennője nemet mondott neki, vigaszra volt szüksége. Kapóra jött Aquitania, aki már egy ideje szerelmes volt Jonesba. Anyukád azt hitte, érzelmei végre viszonzásra találtak. Hetekig minden éjszakát együtt töltöttek. Azonban Jones számára ő nem jelentett semmit. Aquitania varázslatos szépsége nem hatott a férfira, ugyanis ő tiszta szívéből szeretett mást, méghozzá Calypsot, a tengerek és óceánok istennőjét. Azonban az istennő nem tehette ezt. Talán nem is szerette Jonest, ki tudja. Őt tette meg a Bolygó Hollandi kapitányának. Amikor anyád ezt megtudta, megijedt Jonestől. A férfi is kezdett ráunni Aquitania testére, és otthagyta. Anyukád nem bírta elviselni, hogy egy hamis szerelem áldozata volt, és ráadásul már ez a szép hazugság sincs. Csak te voltál, akit a szíve alatt hordozott. Jones utált téged, amióta megtudta, létezel. Te vagy a bizonyíték, hogy ő is elárulta Calypsót, nem csak fordítva. Letagadott téged és anyádat is. Egyszer még visszatért Tortugára, eltorzulva, mert nem teljesítette a rábízott feladatot, és nem szállította át a holtakat a túlvilágra. Aquitania még így is szerette, de amikor odament hozzá, Jones kis híján megölte. Vízbe dobott téged és anyádat is, de valamivel nem számolt- Laguna hatásszünetet tart, de az kezd kicsit elnyúlni.
-Mivel?- kérdezem idegesen.
-Azzal, hogy Aquitania szirén volt.

Köszi, ha valaki végigolvasta! Remélem, tetszett 💖