A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

Utolsó utáni fejezet

Legnagyobb meglepetésemre magamhoz térek. Méghozzá egy ismerős kabinban. Itt aludtam, amikor a Gyöngyön szolgáltam. (Kemény két hétig.)
"Lehet, hogy ez most a túlvilág- gondolom- Méghozzá a mennyország."
Felülök, de egy másodperc múlva meg is bánom, ugyanis rendesen elszédülök. A gyomrom panaszosan korog. "Ez mégsem a túlvilág"- jegyzem meg gondolatban.
Erőt veszek magamom, és feltápászkodom. Aztán akkorát taknyolok, mint a fél hajó. Vagyis csak taknyolnék, mert valaki elkap, mielőtt felnyalnám a földet.
Felnézek, és Jackkel találom magam szemben. "De, ez mégis a mennyország"- fut át a fejemen. Gyönyörű, sötétbarna szemeibe nézek, és akaratom ellenére is mosoly játszadozik az ajkaimon. Meglehetősen ölelésszerű pózban tart, mintha éppen befejeztük volna a tangózást.
-Szia, szívem- vigyorog rám.
-Szia, drágám- ragadom meg a lehetőséget.
Jack meglepetésében elejt. Nagyot koppanok a padlón, és kábé fél percig semmit sem látok a szemem előtt táncoló csillagoktól.
A férfi leguggol velem szemben, és látszik rajta, hogy vacillál. Végül nem segít, csak bambán végignézi, hogy felülök. Ismét elmosolyodok.
-Ijesztő vagy, amikor ezt csinálod- jegyzi meg Jack, és vág egy pofát.
-Te meg csodálatos, amikor ezt- lágyulok el.
-Ja... te is... olyasmi- motyog, és mámorosan elmosolyodik. Hanyatt lök és a fejem mellett két oldalt a földre támaszkodik. Rasztái az arcomba lógnak. Egyenesen a szemembe néz.
-Most már biztos, hogy a mennyországban vagyok- mosolyodok el.
-Ó, drágám, a mi osztályrészünk a pokol- vigyorog. "Pont olyan, mintha meg akarna csókolni"- fut át a fejemen, mire még szélesebbre húzódik a mosolyom.
Jack felém közelíti a fejét. "Basszus, tényleg meg fog!"- az utolsó pillanatban esik le a tantusz, mielőtt az ajkaink összeérnének.