A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

Tia Dalma

-Kapitány!- a férfi kabinja felé támolygok- kapitány!
-Na mi az, még mindig a tegnap estéről van szó? Jól van, nem csináltál semmit, csak megbámultál!- hallom Jack hangján, hogy le akar rázni.
-Hogy jutok el Tia Dalmához?- kérdezem. Sparrow megpördül. Valamit motyog, amiből csak két szót vélek hallani: "Elizabeth, széttépem".
-Most mit vagy úgy kiakadva?- próbálom lazaságnak álcázni, hogy mindjárt eldőlök, és egy sima támaszkodásnak feltüntetni, hogy nekiesek az ajtófélfának, és bele is kapaszkodok, nehogy az esés megvalósuljon.
-Halál másnapos vagy és totál idióta, úgyhogy később tárgyalunk- morog Jack.
-Nem tudtam, hogy az agybaj is elmúlik pár óra alatt- mosolygok angyalian- hogy találom meg Tia Dalmát?
-Miért akarod megtalálni?
-Mert tudni akarom, hogy ki vagyok, maga IQ bajnok!
-Már megint magázol.
-Csak nem tudom eldönteni, hogy mit akarok.
-Én viszont igen- azzal közelebb lépett- azt akarom, hogy maradj a hajómon, a ménkűbe is!
-Én meg az emlékeimet akarom, a ménkűbe is!- csattanok fel.
-Biztos, hogy emlékezni akarsz erre?- azzal gyengéden felhúzza a ruhám ujját, bár a hangja kevésbé gyengéd.
-Erre már úgyis emlékszem- válaszolok és lassan kihúzom a csuklómat az ujjai közül, azonban ő nem hagyja. Ha a csuklómat nem adom, a kezemet ragadja meg. Nem ellenkezek. Az ujjaink egymásba fonódnak.
-Van egy emléked?- kérdezi halkan.
-Egyetlenegy olyan, ami pár napnál régebbi, és magamtól emlékszem rá- bólintok.
-Nem csak Tia Dalma tud mesélni- szól pár másodperc csend után Jack.
-Miért, te mindent tudsz?
-Majdnem.
-Nekem mindenre szükségem van, hogy megnyugodjak.
-Választhatsz. Majdnem minden, és én, vagy minden nélkülem- érzem, hogy próbára akar tenni. De nem akarok a karjaiba omlani, tudom, hogy milyen. Egy szót suttogok csak:
-Visszajövök.
~~~~~~~~~~~~~~
A fegyverraktárból választok egy kardot. Viszek magammal kétszersültet, szalonnát és rumot. A hajam minduntalan az arcomba omlik. Megfogom a kardot és egy laza mozdulattal megszabadulok az idegesítő tényezőtől. Szerencsére a másnaposságom kezd elmúlni. Már csak kicsit érzem a fejemet. A tincseim mostmár az államig sem lógnak, és mivel nem vagyok nagy fodrász, ezért nem is egyenletesek, de nem zavar. Rájövök, hogy utálom a rendet.
A fejemre fejkendőt kötök, mint amilyen Jacknek van. Jack. Lehet, hogy most megbántottam? Vagy csak játszadozott velem? Inkább fittyet hányok a bennem sokasodó kérdésekre. Elkötöm az egyik mentőcsónakot. Jack szerint nem vagyunk nagyon messze a szigettől, amit keresek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az evezőim ismét és ismét belecsobbannak a tengervízbe, egyenletes ritmusukon kívül semmi sem töri meg a csendet. Már este van, és tudom, mekkora ostobaságot csinálok, de visszafordulni már nem fogok.
Napközben az egyetlen esemény annyi volt, hog kikötöttem egy kis szigeten, lazán bementem a kis faluba, és nem túl becsületes módon szereztem három "kis" zacskó pénzt. Arra az esetre, ha Tia Dalma nem akarna beszélni.
A nap lassan kezd lemenni. A kitérőm nélkül már ott lennék (igaziból nem nagy, de mégis döntő fontosságú), és nem kéne az éjszaka eveznem és az életemet kockátatnom. Végül mielőtt amikor a nap utolsó sugarai is lebuknának a horizonton, a legutolsó fényük egy szigetre esik a láthatáron. Gyorsítottam a tempón, bár fájt a kezem. Egy szó visszhangzik bennem: meggondolatlan. Bár Jack bekarikázta a térképen (Tia Dalma szigetén kívül) azt a földdarabot, ahova tartanak, de oda sosem fogok ezzel a csónakkal eljutni. "Remélem, megvár" - mielőtt végiggondoltam volna, a gyermeteg gondolat megfogalmazódik a fejemben. Miért? Miért kötődök ennyire ehhez a kalózhoz, ha tudom (az emberismeretemmel és a megérzéseimmel), hogy megbízhatatlan? Ahogy ránézek, szinte süt belőle nőcsábász mivolta. Miért vagyok ilyen... idióta? Mármint... az érzelmeim miért ilyen idióták? Mélyeket lélegzek. Elég a kérdésekből. Most, amikor válaszokat keresek, nem szaporodhatnak meg.
~~~~~~~~~~~~~
Egy örökkévalóságnak tűnik, mire megtalálom a szigetet, azon pedig a Tia Dalma kis kunyhójához vezető utat. Végül azonban elérkezik az a pillanat is, amikor ismét deszkákat érzek a lábaim alatt. Kopogok, de mivel nem érkezik válasz (kissé kalózos húzás, tudom) egyszerűen bemegyek. A fejemet forgatom. Tekintetemmel körbetapogatom a kis helyiséget. A szoba zsúfolt, még a légtér is foglalt, mindenfélék lógnak a plafonról (lehet, hogy nem is akarom tudni, mi mindenfélék), a falnál ki tudja, mi áll árnyékba burkolózva, mindenesetre rengeteg az apróbb bútor és a csecsebecse. A legfőbb és legnagyobb berendezési tárgy egy asztal. Az is tele van pakolva. Megsárgult, régi térképek, rumosüvegek, egy pénzeszsák, és még egy csomó minden, amiről azt sem tudom, hogy micsoda. Hirtelen a hátam mögött a kunyhó tulandonosának hangja töri meg a csendet.
-Á, a hírhedt Freya Lestor- a hangja nem elismerő, inkább... távolságtartó.
-Tia Dalma- ez nem kérdés, kijelentés- elvesztettem minden emlékemet. Azért jöttem, hogy pontosabban megtudjam, ki vagyok.
-Egy zsák pénz beszélni, egy hallgatni- mondja a nő. Szuper. Eltehettem volna a pénzt, hogy Tia Dalma ne lássa, és ne tudja, mennyire kopaszthat meg.
-Te tényleg elveszíteni emlékek. Freya Lestor nem elkövetni ilyen alapvető hibák- Tia Dalma ugyanarra gondolhat, mint én.
Sóhajtok és lecsapom az asztalra a két zacskó pénzt. Az aranyérmék csörrenése megindítja a nő beszélőkéjét.
-Én tudni, te nem halott- szögezte le komoly képpel- és azt is tudni, hogy ha te nem halott, az lenni nagy zűrzavar jövőben.
Legszívesebben visszavágnék, hogy "én nem tudni, te nem beszélni nyelv, de tudni, hogy ez lenni nagy akadály beszélgetés" (direkt helytelenül), de inkább tartottam a számat.
-Most akkor veszélyesnek, meggondolatlannak, vagy bajkeverőnek nevezett?- kérdezem inkább a vitanyitás helyett.
-Egyiknek sem, te mondani, nem én- vigyorog Tia Dalma.
-Amnéziás vagyok, de attól még kardom és vívótudásom van!- csúszik ki a számon.
-Felejtés semmit sem változtatni- a nő hangja elhidegül- te akarni bebizonyítani, te lenni félelmetes, erős kalóz annak ellenére, hogy te minek születni!
-Mi baj van, ha egyenrangú akarok lenni a férfiakkal?- húzom fel a fél szemöldökömet meglehetősen Jack-esen.
-Az, hogy, te lenni egy senki, csak ezt te titkolni- sziszeg Tia Dalma- senkinek nem elmondani, hogy anyád lenni közönséges prostituált Tortugán, apád senki sem tudja, ki.
Teljesen lefagyok. A nagy Végzet Asszonya egy egyszerű örömlány és egy valószínűleg részeg, ismeretlen kalóz románcának végeredménye.
-Nem az számít, minek születünk, hanem az, hogy minek növünk fel- mondom végül lassan.
-Hm. Ez lenni szép, de világ működni másképp- Tia Dalma kivillantja "gyönyörű" fogait- és te ezt tudni. Legbelül tudni.

Sziasztok! Kösti annak, aki végigolvasta! Légyszi írjátok meg a véleményeteket komiban! Köszi! És azt is megköszönném, ha megnyomnátok azt a csillagocskát a bal alsó sarokban😉