A cserediák (BEFEJEZETT)

6. Rész

...Egy másik lánnyal volt, és csókolóztak. Amint ezt megláttam könnybe lábadtak a szemeim és haza futottam.
≠Otthon≠
Hogy hagyhattam így átvágni magam?! Miért gondoltam, hogy bármi tartós is lehet köztünk? És már hallom is ahogy hazaérkezett Marcus...
-Szia Emma-jött be a szobámba.
-Szia mit akarsz?
-Csak jöttelek megnézni. És hogy vagy?
-Jolvan ne tereld a témát láttalak téged meg egy csajt a parkban csókolózni.
-Mi? Te miről beszélsz? Nem voltam semmilyen csajjal a haveromnál voltam.
-Akkor ez ki?-mutattam neki meg a képet amit csináltam.
-A képen nem én vagyok, az Martinus a tesóm. Látod ott van az anyajegy a szája felett,meg a haja sokkal rövidebb és én nem nagyon szoktam társaságban kiengedve bagyni a hajam.
-Oh tényleg. Bocs, hogy úgy meggyanúsítottalak. Úristen mekkora hülye vagyok.
-Semmi baj, mások is össze szoktak minket keverni. És anyuéknak mikor szeretnéd elmondani, hogy mi együtt vagyunk?
-Majd ma este szeretném és mégegyszer bocs, de legalább megtudtá egy infót a tesódról.
-Ja, csodálkozom, hogy nem mondta nekem.
-Na majd számonkéred.
-Az biztos.
≠este fél 7 fele≠
Megvacsoráztunk és anyával ketten maradtunk a konyhába.
-Anyaa.
-Igen?
-Mi lenne neked a véleményed, ha mondjuk lenne egy 2-3 évvel idősebb barátom?
-Hát igazából nem igazán örülnék neki. Mert van valaki?
-Háááát igen...
-Megkérdezhetem ki az?
-Marcus...
-Oh erre nem számítottam.
-Na és akkor?
-Marcus rendes gyerek és bízom benne, úgyhogy nem ellenkezem.
-Jolvan akkor, igazából csak azt nem tudom, hogy apának hogy fogom elmondani. Tudod ő ilyen féltősebb tipus ha rólam van szó.
-Az biztos.
-Igazából én sem ellenkezem-szólt a hátam mögül apa.
-Úristen nem tudtam, hogy te is itt vagy,és arra sem gondoltam, hogy ilyen jól reagálsz rá.
-Ez csak ezért van mert már mind nagyon jól ismerjük Marcust, máskülönben biztos nem engedném-mondta apa.
-Köszönöm-majd visszamentem a szobámba. Később átmemtem Machez.
-Na szia.
-Szia.
-Micsi?
-Csak nézem az instát és irkálok Tinussal, meg szerintem nemsoká felhivom anyáékat is.
-Az jó, én meg az elobb beszéltem a szüleimmel.
-És jol ment?
-Jah szerencsére.
-Na akkor az jó-majd magához ölelt...