A cserediák (BEFEJEZETT)

19. Rész

... Mivel eléggé szomorú voltam, hogy el kellett mennie anya próbált feldobni valamivel. Azt találta ki, hogy menjünk el vásárolni egy kicsit. Monhatni gyorsan eltelt az az 1-2 óra és jobban is lettem. Mikor hazaértem kipakoltam a ruhákat a szatyrokból és beraktam a szekrényembe.
-Elfelejtette odaadni a pulcsiját, biztos véletlen elrakta a pakolás közben. Na mindegy.

Utána egyből átmentem a Marcus volt szobájába. Leültem az ágyra és elkezdtem szagolgatni az ágyneműt ami az ő illatával volt tele. Amikor valmi hirtelen szemet szúrt az asztalán. Egy kis cetli volt az asztalon amin ez állt:

"Nézz be a szekrénybe hagytam ott neked ajándékot."

Benéztem a szekrénybe és volt benne egy közös kép rólunk bekeretezve, az egyik parfümje és a parfüm alatt ott volt a pulcsija amj be volt fújva azzal a parfümmel. Alatta meg a másik polcon egy plüssmaci volt ami egy szívet tartott és rá volt a szívre írva, hogy "szeretlek".

Ez a fiú annyira gondoskodó. Nagyon szeretem. Mindig figyel rám.

Lefotoztam és elküldtem neki es irtam neki, hogy köszönöm és, hogy szeretem. Fél perc múlva meg küldött egy képet ahogy rajta van a fején a füles (valszeg még a repülőn ültek), nyakába az a fura párna és egy szivecskét mutat.

≠Két hét múlva≠

Már nagyon hiányzik Marcus, de sajnos kb még egy hónapig nem tudunk találkozni, mivel most újítják a házat és most nem akarnak repülőjegyre költeni.

Így hát úgy gondoltam, hogy én latogatom meg őket. Összeszedtem a zsebpénzemet ami pont kifutotta a repülőjegyet meg egy kis maradékot, hogy tudjak pár kis apróságot venni.

Tehát összepakoltam pár ruhát és dolgot majd elmentem a reptérre. Megvettem a repülőjegyet és vártam, hogy jöjjön. Ja és persze erről az egészről Mac nem tud semmit. Szeretném meglepni őt.

≠Pár óra múlva≠

Troforsba értem és kerestem a házukat. Úgy tudom, hogy valami "E" betűs utcába laknak. Szerencsére nem kellett sokáig keresnem. Megtaláltam az utcát. Elvflata 1.
Igazából onnan ismertem fel a házat, 1 azért mert a postaládára rá volt írva, hogy Gunnarsen, meg az ajtón volt egy rajz amin a család volt lerajzolva.  Becsengettem, vagyis nem mivel nem működött a csengő ezért bekopogtam, majd bementem.

-Szia Martinus - köszöntem a konyhába ügyeskedő fiúnak.
-Szia Emma, hogy hogy erre?
-Meg szeretném lepni Marcust.
-Jaa-majd abban a pillanatban nyögéseket hallok az emeletről.
-Na jó... Menten kinyirom ezt a gyereket...