... ≠
Marcus még összeszedte a maradék cuccát és elindultunk a reptérre. Nemsokára oda is értünk a reptérre. Leadtuk Marcus nagyobb bőröndjeit azon az akármin és vártuk a repülőt.
-Nagyon fogsz hiányozni Maci baba.
-Te is nekem.
-Ugye legalább 2-3 hetente látjuk majd egymást?
-Ahan vagyis majd próbálom úgy intézni a dolgaimat.
-Okés-majd megöleltem. Olyan fél perc múlva kitört belőlem a sírás.
-Na babaa mi a baj?
-Csak annyira rossz lesz nélküled és nem szeretném, hogy elmenj.
-Én se szeretném, de a családomnak már hiányzunk.
-Igaz de akkor is.
-Szeretlek Emma és gyakran meg foglak látogatni, meg majd te is engem-majd letörölte a könnyeket az arcomról.
-Én is szeretlek Marcus.
Egy ideig néztük egymást majd elkezdtünk csókolózni. Puha ajkai enyéimet súrolták és azt hittem minden tökéletes. Addigis Martinus szakította meg ezt a tökéletes pillanatot.
-Marcus nem akrok zavarni de mennünk kell.
-Ja jo...-még utoljára megöleltem és megcsókoltam utána mindketten felszálltak a repülőre. Én anyával lentről néztem őket ahigy felszállnak és leülnek a helyükre. Szerencsére pont az ablak mellett ült Marcus így tudtunk integetni egymásnak. Persze egész végig csak sírni tudtam és azon gondolkoztam, hogy mikor láthatom újból...
(Sorry srácok ez most rövid lett... 😣😔)
YOU ARE READING
A cserediák (BEFEJEZETT)
Fanfiction≈Azt hittem, hogy egy beképzelt elkényeztetett buzi vagy≈ ≈Mindent gondoltam volna rólad, csak ezt nem≈ ≈Én abba belebetegednék≈
