A cserediák (BEFEJEZETT)

29. Rész

...-Tegnap este jöttem haza, tudod akkor esett az eső meg sötét volt...
-Igen és?
-Vezettem hazafelé amikor a zebránál nem figyeltem...és-és.... Anyud pont jött át a zebrán... És... Elütöttem ...
-Micsoda?!

-Sajnálom, hogy nem mondtam el csak úgy tűnt, hogy jól van, de persze hívtam mentőt és most kórházba van, de-de az állapota rosszabbodott...
-Úristen Marcus...
-Sajnálom, nem figyeltem meg nem is láttam jól és...-kitört belőle a sírás.
-Na nyugi édes nyugii... Nem a te hibád.
-Dehogynem. Utálom magam!
-Na nem kell ezért utálnod magad, baleset volt.
-Ne haragudj rám...
-Nem haragszom nyugi édes. Holnap meglátogatjuk. Jó?
-Jo...

-Na Marcus kérlek nyugodj meg.
-Jo, de a kocsi is kicsit összetört ami apáé és meg fog érte ölni.
-És most hol van a kocsi.
-Elvittem egyik haveromhoz és bevittük a garázsba, de apa úgy tudja hogy azért van ott mert náluk voltam es ittam ezért maradt ott.
-Figyelj majd megoldjuk. Nem kell idegeskedned.
-Nem kell?! Elütöttem egy embert és összetörtem az apám kocsiját.
-A kocsi nem lényeg az a lényeg, hogy te és anyum jól vagytok.
-Igaz.

≠Másnap≠

Felkeltünk, elkészülödtünk és elmentünk a kórházba (busszal). Felmentünk a kórterembe ahol ápolják de nem volt ott senki.

-Elnézést ezek a szobák miért üresek? Átvitték máshova?
-Sajnálattal kell közölnöm, hogy az anyja meghalt. Őszinte részvétem.
-Micsoda? Az a...anyám.... Meghalt...
-Emma én úgy sajnálom... Ez mind az én hibám. Gyere üljünk le és nyugodj meg.
-Nem a te hibád, nem figyeltél oda erről nem tehetsz.

-De kicsim úgy sajnálom.
-Nem haragszom, szeretlek.
-Én is téged.
-Köszönjük-fordultam a portás elé és indultunk a lifthez, hogy mennyünk haza...