HIS SCARS. minsung ✔️

nyolc.

Brian bevitte Jisungot és lefektette a kanapéra.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Hyung, esküszöm, hogy semmi bajom - biztosított Jisung.

- Dehogynem. Az a srác azt mondta, hogy állni se tudsz - szállt vitába vele Brian.

- Tudok állni. Minho csak hazudott - folytatta Jisung.

Brian felhúzott szemöldökkel nézte öccsét. Felállt és összefonta karjait mellkasa előtt. - Állj fel. Most.

Jisung megforgatta szemeit és megpróbálta felsőtestét megmozdítani, de ezúttal sem járt sikerrel, a fájdalom belehasított a hasába és a bordáiba, mire a szemeit összeszorítva reagált, majs visszazuhant a kanapéra. Brian tekintete meglágyult. - Jisung, mi a fasz történt? - kérdezte ismét.

Ekkor jött be Jihyo is és öccséhez sietett. - Jisung, jézusom, betegre aggódtam magam. Már majdnem rendőrt hívtam. Jól vagy? A srác, aki hazahozott, azt mondta, hogy egy banda megtámadott. Tudtam, hogy el kellett volna vigyelek - Jihyo kirohanása villámcsapásként érte a két fiút.

- Egy banda?! - Brian egy szúrós pillantással nézett öccsére. 

Jisung szólásra nyitotta a száját, de Brian belé folytotta a szót. 

- Ha megint azt akarod mondani, hogy jól vagy, a tested minden pontját megütöm, hogy rájöjjünk, tényleg jól vagy-e. 

Jisung azonnal becsukta a száját és elgondolkodott azon, mit is fog mondani. Úgy döntött, elmondja az igazat, ez tűnt az egyetlen jó megoldásnak.

- Ahogy sétáltam a boltba, le akartam vágni az utat és egy sötét utcán akartam menni, mert tudtam, hogy Jihyo noona mennyire aggódik, szóval gyorsan meg akartam járni. Meghallottam, hogy egy kislány sír, mert elvesztette az anyját, de igazából csak oda akart csalogatni magához, hogy aztán a bátyja, aki egy bandában van, megölhessen. Kétszer is megütött, a két csatlósa meg a hasamat és a bordáimat is megrúgta. Ezután jött Minho és segített - Jisung mindeközben az ujjait nézte, amikkel időközben játszadozni kezdett.

- Kórház. Most - kelt fel azonnal Brian.

- Ne! - vágta rá Jisung csípőből.

- Jisung, fel sem tudsz kelni anélkül, hogy ne fájna semmid. Valószínű, hogy eltört az egyik bordád. Beviszünk a kórházba, ha tetszik, ha nem - ezzel Brian felment az emeletre a kabátjáért. 

Jisung egyből a nővérére nézett. - Noona, kérlek, ne vigyetek kórházba. Esküszöm, hogy jól vagyok. Holnapra semmi bajom nem lesz. Kérlek.

Jihyo sóhajtott. - Rendben. De ha holnap sem tudsz felállni, kérdés nélkül beviszünk - borzolta össze Jisung haját, majd felment a lépcsőn, hogy ismertesse a tervet Briannel.

Jisung megkönnyebbülten sóhajtott. Mindig is utálta a kórházakat, de azt nem tudta volna megmondani, miért. Az egész hely hangulatától kirázza a hideg. Röntgen, MRI, és még lehetne sorolni... Mindig azon volt, hogy elkerülje a baleseteket, nehogy megsérüljön és kórházba kelljen majd mennie.

Élete eddigi tizenhét évében egyszer sem azért volt kórházba, mert valamilyen sérülése volt. Csak kontrollokra kellett bemennie. A gondolat, hogy meg kell röntgenezni a bordáit ijesztő volt számára. 

Brian lement a nappaliba, felvette Jisungot és elindult a szobája felé. - Szerencséd, hogy Jihyo jól bánik a szavakkal, különben most úton lennénk a kórházba - mondta, mire Jisung elnevette magát.

Az idősebb belépett a szobába és letette Jisungot az ágyára. - Aludj, pihenned kell - takarta be az öccsét. Ettől Jisunnak deja vu-je lett, mert amikor kisebb volt, akkor is Brian takarta be minden este.