HIS SCARS. minsung ✔️

négy.

Jisung elmosolyodott, mielőtt a három fiú elsétált, ezzel otthagyva őt a büntetésnek kiszabott terem előtt.

Pár másodpercig csak állt az ajtó előtt, mielőtt egy nagyot sóhajtva belépett volna.

Jisung egyből észrevette a bandatagot az egyik hátsó padban ülni, épp a telefonját bámulta. Úgy tűnt, már kényelembe helyezte magát, hátra volt dőlve és a lábai a padon voltak.

Meglepte csupán a tény is, hogy Minho eljött. A fiúnak hosszú és tartalmas múltja van, ha büntetésekről beszélünk, de a többszáz közül nagyjából tizenöt volt, amin meg is jelent. Szóval miért is döntött úgy, hogy erre eljön? Ráadásul azzal, aki miatt itt kell lennie.

Minho felnézett a telefonjából és észrevette Jisungot az ajtóban állni. Legalább három másodpercig nézte őt, mielőtt ismét a kezében lévő készüléknek szentelte figyelmét. A fiatalabbat elkapta egy furcsa érzés ettől, ami nem igazán tetszett neki.

Gyorsan leült az első padsorba, olyan messzire Minhotól, amennyire csak lehet. Kinyitotta a táskáját, elővette a házi feladatait és elkezdett dolgozni, várva arra, hogy felbukkanjon a tanár is. Amint ez a gondolat megfordult fejében, pont belépett a terembe.

- Üdv a büntetésen, gyerekek. Vegyétek elő a házi feladatotokat és csináljátok meg, olvassatok vagy tanuljatok a következő egy órában - mondta a tanár, amint helyet foglalt az asztalánál, de abban a pillanatban a telefonja csörögni kezdett. A férfi fogadta a hívást. - Oké - ennyit mondot, mielőtt letette.

- Most szóltak, valami közbejött és el kell mennem, de ez nem azt jelenti, hogy hazamehettek. Takarítsátok le az asztalokat. Szedjétek le az összes rágót, ami a székek és az asztalok alján van. Csillogni akarom látni a termet hétfő reggel. Ha végeztetek, elmehettek. Jisung, szerintem tudod, hol vannak a vödrök és a rongyok, szóval jó mókát - mondta, mielőtt kilépett az ajtón.

Jó mókát, a faszt. - gondolta Jisung. Felkelt az asztalától, kisétált a teremből és a két ajtóval arrébb lévő karbantartói helyiségbe ment. Gyorsan összeszedte, amire szükségük lesz - tehát rongyokat, egy vödröt, felmosót és egy kaparóeszközt -, majd visszament. Meglepődve konstatálta, hogy Minho meg sem mozdult, mióta ő elment.

Egy bandataggal kell takarítanom. Csak mi ketten, egy teremben. Jézusom, miért én? Miért ő? A szart is kiijeszti belőlem. Valószínű nem fog részt venni a takarításban és nekem kell majd megcsinálni mindent. Jisung megforgatta szemeit, miközben előkészített mindent.

- Miért forgatod a szemeidet? - kérdezte Minho ridegen, miközben felkelt és megfogott egy rongyot.

Jisung szemei kikerekedtek. Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg. Hogy látta meg? - Uh, uhm, semmiért - gondolatban megütötte magát dadogásáért. Érezte, hogy arca piros lesz a szégyentől, ezért inkább megfogott egy rongyot és megfordulva belemártotta a szappanos vízbe, majd az egyik asztalt kezdte el törölni, hogy elrejtse arcát Minho elöl.

Minho felhorkant és odasétált a szappanos vízzel teli vödörhöz. Jisung meglepődött, hogy a a fiú egyáltalán vette a fáradtságot és takarítani kezdett. Az a fiú, aki valószínű egy a sok diák közül, akik a rágójukat a pad alján hagyták. A fiú, aki kezében valószínű, hogy nem is volt még semmiféle takarítóeszköz, - kivéve akkor, amikor a vért kellett feltakarítani - most asztalokat fog takarítani.

Jisung követte a mozdulatot, amivel Minho felhúzta a felsőjének ujjait, hogy ne legyenek vizesek, amikor a vízbe mártja a rongyot. Az idősebb kivette a vödörből az előbb beletett rongyot és lassan kicsavarta belőle a vizet, Jisung pedig a vizet nézte, ami visszafolyt a vödörbe.

Tekintete megakadt a másik csuklóján. Észrevette, hogy valami volt körülötte. Nem fogta fel, mit is csinált épp és mielőtt jobban szemügyre vehette volna, Minho megfordult.

Jisung amilyen gyorsan csak lehetett, ismét az asztalnak szentelte figyelmét, amit épp takarított, azt remélve, hogy Minho nem vette észre előbbi cselekedetét. A bandatag az asztalok felé vette az irányt és megállt az mellett, amit épp Jisung törölgetett.

Harminc asztal van a teremben és neki persze, hogy azt kellett választania, ami mellettem van. - gondolta Jisung, miközben szívverése felgyorsult az idegességtől.

Egyikük sem szólalt meg egész végig. Csöndben takarították az asztalokat. Jisung párszor megpróbált Minhora felé nézni, hogy vethessen egy pillantást a csuklójára, de a felsőjének ujjai lecsúsztak, ezzel eltakarva azt, amire kiváncsi volt.

-

Egy órával később Minho már az utolsó asztalt takarította, ami az első padsorban volt, Jisung pedig elhatározta, hogy felmossa a padlót.

- Miért csináltad? - kérdezte Minho a semmiből, tekintetét közben az asztalon tartotta.

Jisung meglepődött a hirtelen jött kérdéstől. Nem hozzám beszél, ugye? - Mit? - kérdezte zavarodottan. Jisung lassabbra kezdte el törölni a padlót, idegesen várva a másik válaszát.

- Megvédtél órán. Mármint, gondolom tudtad, hogy akkor te is kapsz büntetést, szóval miért érdekelt egyáltalán? - kérdezte ridegen Minho, miközben ledőlt az asztalra, követve Jisung mozdulatait. Hangja olyan volt, mintha mérges lenne ezért a fiúra.

Jisung abbahagyta, amit csinált, majd átgondolta a válaszát, nehogy valami rosszat mondjon. - Ez volt a leglogikusabb dolog, amit tehettem, mivel miattam kaptál büntetést és nem tartottam igazságosnak. Sajnálom amúgy, hogy miattam kell itt lenned - az utolsó mondatot halkan mondta.

Minho nem szólalt meg. Jisung a terem elejébe sétált és beletette a felmosót a vödörbe. Abban a pillanatban, ahogy megfordult, lába megcsúszott a vizes padlón és majdnem elesett. A következő mozdulatai olyannak tűntek, mintha lassított felvétel lenne. Jisung becsukta a szemeit, lelkileg már felkészítve magát arra, hogy a háta a padlónak csapódjon.

Az egyetlen bökkenő az volt, hogy ez sosem történt meg.

A padló helyett egy meleg kéz fonodótt dereka köré, ami a padlóval ellentétes irányba rántotta őt. Ezt érezve Jisung kinyitotta szemeit és Minho arcával találta szemben magát.

Minho közelebb húzta magához a meglepődött fiút. Jisung levegőt is elfelejtett vennni, nem tudta elszakítani a tekintetét Minhoról. Örökkévalóságnak tűnő másodpercekig bámultak egymás szemébe. Amint visszatért a valóságba és realizálta, milyen közel is van az arca Minhoéhoz, kikerekedtek a szemei. Érezte, hogy orcája és fülei is pirosak lesznek, végül megszüntette a szemkontaktust. El akarta tolni Minhot magától, de mielőtt megtehette volna, Minho megszólalt.

- Miért ilyen pirosak a füleid?

■ --------- 》 🪐 《 --------- ■

következő részben:
- átlépte a határokat
- jisung azt hitte, egyedül van otthon