HIS SCARS. minsung ✔️

negyven.

Azonnal tárcsázni kezdte azt a számot, amit álmából felkeltve is tudna, reménykedve, hogy felveszi az ismeretlen számot.

Pár csörgés után felvette. - Igen? - a hang zavartnak tűnt.

Jisung megkönnyebbült, mikor meghallotta a hangját. - Minho, kérlek, segíts.

- Jisung!?

A fiú sírt, megkönnyebbült, mikor meghallotta Minho hangját, olyan jól esett ennyi idő után. - Minho, segíts.

- Jisung, hol vagy? - hangja kétségbeesett volt.

- N-nem tudom. V-valami pincében? Moonjin és a bandája is itt vannak. Minho, é-én félek - Jisung hangja remegett.

- Tudom, baba. Kiszabadítalak onnan, amilyen hamar csak tudlak, tarts ki - próbálta lenyugtatni Minho.

- Kérlek siess, nem akarok már itt lenni, félek, hogy Moonjin megöl.

- Nem fog megölni. Megtalállak és én ölöm meg őt a bandájával együtt, mielőtt ő tenné.

Jisungnak eszébe jutott, amit Yeonjun mondott. - V-Várj, a bandát ne öld meg.

- Mi? Ji...

- Minho, kérlek bízz bennem, ők ártatlanok, ne öld meg. Kapjátok el, de ne öljétek őket meg. 

- Oké, nem fogjuk, ígérem... Mondd, hogy nincs bajod.

- J-jól vagyok, csak félek - füllentett. Amiről Minho nem tud, az nem fáj neki.

- Körül tudnád írni, mi van körülötted? Van ott ablak, amin ki tudsz nézni és megmondani, mit látsz?

- Öhm, van egy ablak, de nem látok semmit, csak...

Jisungot félbeszakította az ajtó nyílása, majd lépések hangjai.

- Mi a francot csinálsz? - kiáltott Moonjin.

- Jisung!? Jisung, beszélj hozzám! - hallotta, hogy Minho kiabál, de nem tudott megszólalni, a hangja feladta. Félelmében összerezzent, nem tudott megmozdulni sem. Mintha odaragasztották volna.

- Oh, találtál egy telefont? Kivel beszélsz? - Moonjin megpróbálta elvenni a telefont, de Jisung még időben maga elé húzta és megvédte. - Ne baszakodj velem, add ide azt a kurva telefont! - Moonjin ezzel megütötte Jisung már eleve feldagadt arcát, ami miatt elejtette a telefont.

Moonjin gyorsan felvette a telefont, mielőtt Jisung utána kapna. - Ha odaadtad volna elsőre, mint egy jó gyerek, nem kellett volna megüsselek. Te hibád - morgott Jisungra, akinek könnyek záporoztak le arcán.

- Ki vagy? - beszélt a telefonba Moonjin. Jisung nem hallotta Minhot, csak Moonjin válaszát.

- Oh, Minho! Jó újra beszélgetni, haver. Sok sikert ahhoz, hogy megtalálj. Tudod, Jisung elég jól néz ki, már értem, miért szereted ennyire. Biztos az ágyban is jó.

Jisung szemei kikerekedtek, miután ezt kimondta Moonjin. Annyira kényelmetlenül érezte magát, hogy el akart bújni és soha elő nem jönni, de nem volt hova.

Moonjin folytatta. - Nézzük meg, hogy néz ki ruha nélkül is! Kötözzétek ki, nehogy megmozduljon - utóbbi mondatát az őrnek szánta, aki vele együtt jött le.

Jisung látta, hogy a kigyúrt férfi elindul felé, amitől kishíján maga alá piszkított, annyira megijedt. El akart futni, de nem tudott, túl gyenge volt ahhoz. Még csak ellent sem tudott állni az őrnek, amikor megfogta karját. A középen lévő oszlophoz rángatta őt.

- Aú! Elég! Ez fáj, fejezd be! - kiáltott Jisung. Az őr olyan erősen fogta most a karját, hogy elszorította a vérkeringését.

A férfi az oszlophoz vágta Jisungot, aki fájdalmában felsírt. - Fogd be - ideges lett.