HIS SCARS. minsung ✔️

huszonhét

Pár héttel később

Végre péntek volt, aminek Jisung felettébb örült. Amikor megérkezett Felixszel az iskolába, barátai és a Minho a szekrénye előtt várták őket.

- Sziasztok! - kiáltotta Seungmin, ezzel felhívva magára a figyelmet. Az iskola még mindig próbált hozzászokni ahhoz, hogy Minho, Hyunjin és Changbin tényleg kapcsolatban vannak. Nem beszélve arról, hogy a három legokosabb fiúval voltak együtt, amire senki sem számított. A Stray Kids tagjai annyira el voltak foglalva magukkal, hogy senki nem számított volna arra, hogy valaha lesz valakijük. Senki sem értette, hogy Seungmin, Jisung és Felix miért voltak ilyen különlegesek, vagy hogy hogyan sikerült közel kerülniük a három bandataghoz, de féltek megkérdezni.

Jisung és Felix odasétált a barátaikhoz, Minho egy puszival köszöntötte a barátját, amitől Jisung már akkor ragyogni kezdett, pedig még el sem kezdődött a nap.

- Milyen volt a reggeled? - karolta át Jisung vállát Minho.

- Egyre jobb - válaszolt.

Minho oldalra döntötte fejét és megemelte szemöldökeit. - Oh, valóban? És miért?

- Mert péntek van és veled lehetek.

- Mi van, ha nem érek rá este?

- Oh... Nem baj - hervadt le Jisung arcáról a mosoly egy pillanat alatt. Minho ezt látva azonnal reagált és egy apró csókot adott a szájára.

- Csak viccelek. Suli után van egy kis dolgom, de utána csak a tiéd vagyok - mosolygott Minho.

Jisung enyhén meglökte a fiút. - Utállak.

Minho kuncgova húzta őt vissza egy ölelésbe. - Ne haragudj, baba.

A becenév hallatán Jisung már nem is játszotta meg haragját. Az arca felforrósodott, ezért inkább elrejtőzött Minho nyakhajlatában, aki érezte a belőle áradó hőt. Csak egy apró nevetéssel reagált aranyos viselkedésére.

- Hagyjátok már abba a nyáladzást - szólalt meg Chan. Jisung felnézett barátaira és látta arcukon az undort.

- Fogd be, Chan hyung. Mintha te nem csináltad volna ezt Woojinnal az elmúlt három évben, amit nekem, Changbinnak és Hyunjinnak muszáj volt elviselnünk - vágott vissza Minho.

- Igaza van - értett egyet Changbin.

- Ja, van benne valami - horkantott Hyunjin.

Chan összefonta karjait maga előtt, játszva a sértődöttet, Woojin pedig csak megpuszilta a halántékát. - Inkább maradtál volna csöndben - nevetett.

Jisung egy nevetéssel reagálta le a történteket, majd körbenézett a társaságon. Seungmin Hyunjin mellett, Felix pedig Changbin mellett állt. Jeongin egymaga volt, ami nem az első alkalom volt ezen a héten. Yedam eléggé eltávolodott tőlük valamiért. Szerdán kezdődött, amikor reggel nem hozzájuk ment oda. Jisung először azt gondolta, hogy ezzel nincs semmi baj, de ebédszünetben sem csatlakozott hozzájuk a fiú. Jeongin arckifejezéséből rájött, hogy ő sem tudta, miért viselkedett így a kiszemeltje, hogy miért dobta őt egyik pillanatról a másikra. Jisung próbált máshogy gondolkodni és esélyt adni Yedamnak, hogy megcáfolja ezt a viselkedését, de amikor körbenézett az ebédlőn, a fiatalabb fiú pár másik sráccal ült egy messzebb lévő asztalnál. Talán a barátaival? Nem tudta, csak azt, hogy Jeonginnak ezt nem tetszett.

Csütörtökön semmi nem változott, Yedamnak semmi jele nem volt továbbra sem. Ebédnél ugyanazokkal ült, Jeongin arcán egyből észre lehetett venni a hangulatának változását, ami egyértelműen nem pozitív irányba történt. Nem Jisung vette ezt észre egyedül, Seungmin és Felix szemei is megállapodtak legfiatalabb barátjukon, majd egyből megpróbálták őt megvigasztalni. Mindhárman megkérdezték a barátjukat erről a helyzetről, de ugyanazt a választ kapták.