HIS SCARS. minsung ✔️

negyvenhárom.

Pár héttel később

Az egész banda, illetve a barátaik is a Stray Kids raktára előtt álltak. Konkrétan a semmi közepén volt, csakúgy mint Chan háza, de sokkal nagyobb volt annnál, amire Jisung számított. Három barátjára nézett, akik arcán ugyanúgy látni lehetett a meglepődöttséget.

Minho megfogta Jisung kezét, majd mind a tizen elindultak a bejárat felé. Amikor bementek, Jisung ismét meglepődött, ezúttal a sok emberen. Mintha egy üzleti épület lenne és Chan lenne a főnök. Igazából ez nem is állt olyan messze az igazságtól.

Amikor Chan elment mellettük, megálltak és köszöntötték őt egy meghajlással. Olyan volt, mint az iskolában, de itt Chan tényleg visszaköszönt, ráadásul mosolygott is. Mindenki meglepődött, amikor meglátták a négy fiút a bandával együtt, de nem kérdeztek semmit.

A liftbe léptek mind, a vezető pedig megnyomta a legalsó gombot. Amikor az ajtó kinyílt, Jisung érezte, hogy hidegebb van. Egy vasajtókkal teli folyosóra érkeztek. Jisungnak erről egy börtön, sőt inkább egy elmegyógyintézet jutott eszébe.

Biztos itt tartja a banda a WPQO tagokat.

Teljesen a végéig sétáltak. Kétajtós helyiség előtt álltak meg, előtte két őr volt. Meghajoltak Chan előtt, és elálltak az útból. Kinyitotta az ajtót és bement, utána pedig a többiek.

Minho nem indult el, Jisung ezért összezavarodva fordult felé. A bandatag aggódva nézett rá. - Biztos, hogy be akarsz menni? - kérdezte lágy hangon.

Jisung elmosolyodott és bólintott. - Addig nincs baj, amíg te is ott vagy velem.

Minho Jisung szemeibe nézet, kereste a félelem nyomait, de nem találta, így vett egy mély levegőt és kinyitotta az ajtót.

Jisung hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem ideges. Pillanatokon belül látni fogja azt, aki napokig fogva tartotta és bántalmazta őt, de Minho nyomítékosította, hogy Moonjin ki van kötözve és nem tud szabadulni. Ráadásul még a bandából öt tag is ott lesz, hogy megvédje Jisungot.

Amikor bement, további négy őrt vett észre, de leginkább Moonjinon akadt meg a szeme. A helyiség közepén ült egy vasszékben. Kezei és lábai vasbilincsekkel voltak lefogva a szék karfájához és lábához. Fizikai állapota szörnyű volt. Sokkal rosszabban nézett ki, mint Jisung, amikor Minho megmentette őt. A szemei meg voltak zúzódva, egyik még csukva is volt, be volt dagadva. Szája több helyen is felrepedt, az is tele volt fekete és lila foltokkal. Egész testére rászáradt a vér, haja pedig úgy nézett ki, mintha valaki alaposan megrángatta volna. Jisung már attól érezte a fájdalmat, hogy ránézett, majdnem meg is sajnálta a fiút.

Ahogy Moonjin meglátta őt, elvigyorodott. - Oh, szia Jisung, hogy vagy? Kéne még? Nem tudtál távol maradni, mi?

Mindenki elgelejtett levegőt is venni Moonjin szavait követően, Jisung teste pedig megfeszült, amit Minho észrevett. Érezte, hogy testét lassan elötni a méreg és már el is indult felé, hogy megüsse. Jisung ezt észrevette és azonnal elé állt, mellkasára helyezte kezét.

Minho lenézett a barátjára, szemei azonnal meglágyultak. - Csak fel akar idegesíteni, hagyd rá - mondta Jisung.

Moonjin ezt meghallota és szinte gúnyolódva nevetett fel, ha pedig nem Jisungon múlna, Minho már rég ájulásig ütötte volna őt.

Seungminben viszont felgyülemlett már régóta a düh és a Moonjin iránt érzett utálata annyira, hogy a nevetés csak fát dobott a tűzre. Seungmin elengedte Hyunjin kezét, odasietett Moonjin elé. Mielőtt bármit is reagálhatott volna a lefogott fiú, Seungmin ökle eltalálta arcát teljes erőből. A hirtelen jött támdástól Moonjin nevetése abbamaradt, helyette csak morgó hangokat adott ki.