HIS SCARS. minsung ✔️

huszonnyolc.

- Négy éve azt várom, hogy kimondd ezt. És szeretnék hinni neked, de nem tudok és nem is fogok. Tudom, mit akarsz elérni és nem fogok bedőlni neki.

Jeongin nem nézett Yedamra, de érezte, hogy a fiú lefagyott, miután kimondta ezeket. Hülye vagyok? Erre vágytam már mióta, most pedig képtelen vagyok elfogadni. Valami nincs rendben. Semminek sincs értelme. Biztos, hogy titkol valamit és tudom, hogy nem valami jó dolgot. Jeongin magában gondolkodott.

- M-mi? Miért? Mit csinálok rosszul? - suttogta Yedam. A hangján lehetett érezni, hogy rosszul estek neki Jeongin szavai, sírni tudott volna, ennek ellenére a rózsaszín hajú képtelen volt belátni, hogy minden igaz és nem hazugság.

- Ez az egész egy hazugság, csak játszadozol az érzéseimmel. Nem is kedvelsz, semmi értelme ennek az egésznek. Már hogy is kedvelhetnél? Az elmúlt három napban leráztál és inkább azokkal a fiúkkal voltál. Nem kerítenék neki ekkora feneket, ha szóltál volna, hogy velük leszel, de nem, úgy csináltál, mintha azt sem tudnád, ki vagyok és ignoráltál. Csak arra voltam jó, hogy segítsek valamiben. Még korrepetálás alatt sem néztél rám. Hagytad, hogy azt gondoljam, hogy én csináltam valamit rosszul és én csesztem el. Ez egyáltalán nem korrekt, hogy ennyire ignorálsz, aztán a semmiből mondasz nekem egy olyat, hogy kedvelsz, mert tudom, hogy nem gondolod komolyan. Tudom, hogy azért nem vettél rólam tudomást, mert eleged lett belőlem. Gondolom fogadtál azokkal a barátaiddal abban, hogy magadba tudsz bolondítani csak azért, hogy a végén egy komplett idiótát csinálj belőlem. Csak mert ez az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy miért viselkedtél úgy az elmúlt pár napban, mint egy fasz.

Jeongin vett egy mély levegőt és becsukta a szemeit, érezte, hogy a könnyei előtörnek. - És ez rohadtul fáj, mert ha ez így van, elérted a célodat - a hangja rendkívül gyenge volt.

Kinyitotta a szemeit és felvette a szemkontaktust Yedammal, mielőtt folytatta. - Én tényleg kedvellek, már négy éve. Ezért nem játszhatsz így az érzéseimmel, sőt, kérlek hagyd abba, mert hamis reményeket adsz. Nem kell tovább színészkedned, már megnyerted a fogadást, sikerült idiótává tenned - Jeongin aóhangja már feladta a végére, elkapta tekintetét és utat engedett első könnycseppjeinek. 

Yedam csak lesokkolódva állt ott. Nem tudta, mit akart hallani, de az biztos, hogy nem ezt. - N-nem játszadozok. Nem volt semmiféle fogadás és soha nem lenne belőled elegem - mondta halkan, majd közelebb ment Jeonginhoz, aki vele párhuzamosan lépett hátra.

- Akkor miért  ignoráltál? - még több könnycsepp gurult le Jeongin arcán, hangja pedig remegett.

Yedam kinyújtotta a kezét, hogy letörölje Jeongin könnyeit, de a fiú elhúzódott. Sóhajtva szólalt meg. - Azért voltam azokkal a srácokkal, hogy segítsenek. Segítettek rájönni arra, mit vagy épp mit nem érzek.

Jeongin és Yedam egyszerre vettek egy mély levegőt, majd az utóbbi folytatta. - Jeongin, a középsuli első napja óta kedvellek, az első évünk óta, de azt hittem, nem lesz belőle semmi, az előzőkből sem lett, ezért nem is gondolkodtam rajta annyit. Szép lassan rájöttem, hogy ez nem egy apróság lesz, az érzéseim kitartottak és nem múltak el, szóval úgy voltam vele, hogy idén teszek végre valamit. Megkérdeztem a tanárt, hogy korrepetálhat-e valaki matekból, mert tudtam, hogy téged fog erre felkérni, mivel te vagy az osztályból a legjobb, én pedig egyértelműen szar vagyok, szóval ez pont kapóra jött.

Megállt, hogy levegőt vegyen. - Minél többet voltam veled, annál erősebbek lettek az érzéseim, még sosem éreztem ehhez hasonlót, ezért kértem ki a barátaim véleményét. Ezért voltam velük szerdán. Ők tanácsolták, hogy hívjalak el randizni. Aztán tegnap és ma azért voltam velük, mert segítettek megtervezni az egészet. Segítettek, hogy meglegyen a tökéletes módja annak, hogy elmondjak neked mindent. És azért nem néztem rád korrepetáláson, mert tudtam, hogy ha túl sokáig nézlek, akkor zavarba jövök és pirosabb leszek egy paradicsomnál.