HIS SCARS. minsung ✔️

hat.

Pár órával később Jisung barátai hazamentek. A magára hagyott fiú az ágyán feküdt, közben a telefonját nyomkodta. Meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó, utána pedig a lépéseket a nappaliban. Deja vu-je volt a korábban történtek miatt: szívverése felgyorsult és a vészjelzői bekapcsoltak. De ennek mind nyoma veszett, amikor meghallott egy ismerős hangot.

- Hazaértünk! - a bátyja volt. - Aú! - ez a hang valószínűleg Jihyo ütése után hagyta el száját.

Jisung felkelt az ágyából és kiment a szobájából, le a lépcsőn. Látta, hogy a testvérei az asztalnál valami olyat esznek, amit biztos, hogy nem ők készítettek.

- Mondjátok, hogy hoztatok nekem is - imádkozott Jisung, ahogy odaért az asztalhoz.

Mindketten Jisungra néztek. - Nem kértél - vont vállat Brian és folytatta az evést. Jisung köpni-nyelni sem tudott erre a kijelentésre.

Jihyo hozzávágta Brianhez a szalvétáját, amitől megijedt. - Ne hallgass erre a patkányra. Vettünk neked is - mosolyodott el a lány és odaadta az öccsének az ételt. - Hogy feledkeznék meg a kedvenc testvéremről?

Brian keserűen felnevetett és visszadobta a szalvétát Jihyonak. Jisung megfogta az ételt és leült az asztalhoz, miután lepacsizott a nővérével. - Ne fújd fel, hyung. Mint tudtuk, hogy ez így van - vigyorgott a bátyjára a fiú.

- Hé! Én vettem neked kaját! Ne szólj be, mert elveszem.

Jisung elmosolyodott. - Köszönöm szépen, hogy vettél nekem ételt, hyung. Minden egyes falat után megköszönöm neked - fokozta tovább.

Brian megforgatta szemeit, aztán összeborzolta öccse haját. - Fogd be és egyél - nevetett fel, mielőtt egy nagyobb falatot tömött szájába.

Hiába cukkolták egymást, Jisung hálás volt a testvéreinek. Konkrétan ők nevelték fel.

Jisung gyerekkora óta a szüleik nagyon elfoglaltak a munkával. Szinte sosem voltak otthon, mindig üzleti úton voltak. Talán évente hármszor jönnek haza egy hétre.

A bejárónők és a testvérei sokat küszködtek, de felnevelték Jisungot. Az, hogy valakinek ilyen fiatalon nincsenek a szülei az életében minden nap, rendkívül nehéz. Amíg Brian fel nem nőtt annyira, hogy gondoskodni tudjon magáról és testvéreiről, ez így ment.

A szüleik vettek fel bejárónőket, cselédeket és szakácsokat is, hogy a három gyerek ne éhezzen, de miután Brian tizenhat lett, elküldte az alkalmazottakat és azt mondta nekik, hogy csak akkor jöjjenek, ha a szüleik hazajönnek, mert nem érezte szükségesnek, hogy ott legyenek.

Tehát nagyjából Brian és Jihyo nevelte fel Jisungot. Ők vitték el mindenhova, ők etették, gondoskodtak róla és elárasztották szeretettel. Persze, Jisung tudta, hogy a szülei is szeretik őt, de soha nem éreztették vele, mivel alkalmuk sem volt rá. Úgy érezte, mintha a szülei idegenek lennének számára. Még ha a bejárónők csak egy kis ideig viselték gondját, így is többet tettek érte, mint a szülei valaha.

Testvérei nem sokkal voltak idősebbek nála. Brian huszonkét éves és épp utolsó félévét tapossa az egyetemen. Jihyo húszéves és másodéves. Jisung pedig tizenhét éves, és a gimnázium első évét kezdte el a mai nappal. Ezen felül még így is képesek voltak nevelni az öccsüket, ezért nagyon közel állnak egymáshoz mind.

-

Evés után Jisung a kanapén folytatta a telefonja nyomkodását. Édességet kívánt, ezért a fagyasztóhoz ment, hátha talál csokis jégrémet. Szomorúan ment vissza a nappaliba, miután nem találta meg, amit keresett.