HIS SCARS. minsung ✔️

harmincnégy.

Amikor Minho befejezte, Jisung az ölébe hajtotta fejét. Minho kicsit ideges volt, tartott a reakciójától, meg akarta kérdezni, mit gondol, de tudta, hogy idő kell neki ahhoz, hogy feldolgozza a hallottakat.

Pár másodperccel később Minho szipogást hallott a fiú felől, emiatt kishíján pánik tört rá. - Jisung? Hé, mi a baj? - felemelte a fejét és látta, hogy arcát eláztatták a könnyek.

Minhonak egyértelműen nem tetszett a látvány, ezért letörölte Jisung könnyeit. - Miért sírsz? - hangja gyengéd volt.

Jisung megfogta Minho egyik kezét és az arcára tette, majd belesimult érintésébe. Becsukta szemeit és szakadozva vette a levegőt, még pár könnycsepp elhagyta szemeit. - Annyira sajnálom, hogy ennyi mindenen keresztül kellett menned. Nem érdemelted meg, hogy így bánjanak veled.

- Kérlek ne sírj, most már jól vagyok, tényleg - mosolygott Minho, hogy megmutassa annak, akit teljes szívéből szeret, hogy valóban nincs semmi baja.

- Ha tudtam volna, hogy ennyire szörnyű gyerekkorod volt, soha nem kérdeztem volna rá, a sebeidre sem. Sajnálom, hogy ennyire nem foglalkoztam azzal, amit Moonjinról mondtál.

- Miért kérsz bocsánatot? Nem a te hibád, hogy nem tudtad, mi történt velem, ahogy az sem a te hibád, ami történt. Ne okold magad a semmiért. Régen történt és már túlléptem rajta. Én akartam elmondani, mert szeretlek és megérdemled, hogy tudd az igazat.

Jisung ismét sírni kezdett Minho szavai után. Annyira szerencsésnek érezte magát.

- Szerintem azt mondtam, hogy ne sírj - mondta Minho lágy hangon.

- Ezek örömkönnyek, nem tudom, mivel érdemeltelek ki.

Minho arcán egy fintor jelent meg. - Jisung, ha valaki, akkor inkább én nem érdemellek meg téged. Annyira édes és törődő ember vagy, mindenkiben a jót látod mindig. Még bennem is sikerült, pedig egy bandában vagyok. Úgy bántam veled az elején, mint egy kutyával, te még ennek ellenére is kedves voltál velem.

- Igazából rettegtem tőled - eresztett el Jisung egy apró nevetést.

- Jó, de annak ellenére, hogy féltél tőlem, akaratodon kívül is törődtél velem és a jót láttad bennem, mikor mások nem. Ilyen a természeted és ezt imádom.

- A jót nem volt nehéz benned megtalálni, lehet tovább tartott, de nehéz semmiképp sem volt.

Minho szíve kihagyott egy ütemet. Minden egyes perccel jobban szereti Jisungot.

- Ezért vagy ilyen az emberekkel? - kérdezte Jisung halkan.

Minho bólintott. - Igen, nagyjából. Moonjin és Jaewoo után nem akartam, hogy bárki is olyan sebezhetőnek lásson, amilyen régen voltam, mert amiatt történt az a sok rossz dolog. Szörnyen nehezen bízok meg azóta az emberekben és nem is bíztam meg senkiben a bandán kívül. És emiatt mindenkivel bunkó vagyok, mert akkor nem hiszik azt, hogy esélyük lehet közel kerülni hozzám.

Minden értelmet nyert. Minho igazából nem is ilyen hidegszívű, csupán a gyerekkora az, ami kényszeríti őt erre a viselkedésre, mert nem akarja, hogy újra megtörténjen.

- Ez a maszk alatt pedig aranyos vagy és bármit megtennél azért, akit szeretsz. Szerintem többet is mutathatnád ezt az oldaladat, mert ez az egyik, amit a legjobban szeretek benned - mondta Jisung.

Nagyon jól tudta, hogy kell meglágyítani Minho szívét. Még akkor is, ha a világ legapróbb dolgáról volt szó, mint például az, hogy Jisung elmondja, mit szeret benne. Ilyenek hatására Minhonak kedve támad, hogy az összs létező szeretetét neki adja, amit igazából meg is tett.