HIS SCARS. minsung ✔️

tizennyolc.

Jisung még azelőtt felkelt, hogy bátyja rákiabált volna. Az ágyában feküdt és a plafont nézve újra és újra lejátszotta magában a hétvégén történteket.

Elgondolkodott azon, mit is érez Minho iránt. Mik is voltak ők egymásnak? Próbálta értelmét keresni a köztük lévő valamire, hogy rájöjjön, miért érez így. Megrémült ettől a fura, szokatlan érzéstől. Még sosem érzett így senki iránt. Soha senki nem volt rá ilyet hatással, akkor Minho miért? Mitől volt Minho más?

Jisung érezte, hogy agya megfájdul a sok gondolkodástól. Morogva fúrta fejét a párnájába.

Tegnap azt mondta Minho, hogy egész héten nem lesz a ebédig a banda, mert dolguk van. De megígérte, hogy az utolsó három órán már ott lesznek.

Kettős érzései támadtak efelől. Örült, hogy egy kicsi szünetet tarthat Minhotól és lesz ideje tisztázni magában az érzéseit. Ehhez a tervhez kapóra jön, hogy nem lesznek iskolában egy pár óra erejéig. Viszont hiányozni fog neki ezidő alatt Minho. A jobb oldala üres lesz Minho hiányával.

Gondolataiból Brian szakította ki, aki berontott a szobába. - Kelj fel, el fog... Oh, már ébren vagy. Mikor keltél?

- Tíz perce.

- Miért nem készülődsz? Mit csináltál ebben a tíz percben? - ráncolta homlokát Brian.

Jisung felemelte a párnáját és sóhajtott. - Gondolkodtam.

- Akarsz beszélni róla?

- Nem igazán. Nincs is időm rá, mert készülődnöm kell - ült fel.

Brian sóhajtva dőlt neki az ajtófélfának. - Jisung, tudod, hogy bármit elmondhatsz. A bátyád vagyok, hozzám kéne jönnöd a problémáiddal, hogy tudjak tanácsot adni.

Jisung felnevetett. - Tudom. Csak előtte nekem is át kell gondolnom, mi is van velem.

Brian bólintva hagyta el a szobát. - Haladj, mielőtt elkésel! - kiabált.

-

Jisung és Felix épphogy beértek csöngetés előtt az iskolába. Ez nagyrészt Jisung hibája volt, amiért elterelődött a figyelme készülődés közben. Nagyjából öt perccel az órák kezdete előtt megérkeztek. Jeongin sietve érte be őket Seungminnel.

- Mi tartott ilyen sokáig? - Jeongin nem volt túl boldog.

- Jisung hibája. Egy örökkévalóság volt, mire elkészült - hibáztatta Felix barátját.

- Mondjatok el mindent, ami történt, most - követelözőtt a legfiatalabb.

- Jeongin, öt percünk van az órákig, az nem elég - mondta Jisung.

- És ez ki hibája? - mondta Jeongin keserűen.

Jisung szúrósan nézett rá. - Majd ebédnél elmondjuk.

A fiatalabb felmordult. - Jó.

Ebben a pillanatban valaki odasétált hozzájuk.

- Jeongin! Akkor suli után a könyvtárban? - kérdezte Yedam.

- Mi? Ja, igen! - Jeongin arca halvány pink színű lett, amint meglátta a hang tulajdonosát.

- Oké, akkor majd találkozunk - mosolygott Yedam és a barátaihoz ment.

A másik három fiú hitetlenül, elkerekedett szemekkel nézte Jeongint.

- Mi van? - kérdezte, mintha mi sem történt volna.

- Ne mondd, hogy "mi?"! Miért találkozol Yedammal?

RING RING

- Oh, nézzenek oda! Menni kell órára - és ezzel Jisung el is tűnt.