HIS SCARS. minsung ✔️

huszonöt.

Néhány elhangzott dolog igaz volt, Minho sokkal jobb volt nála. Nem érdemelte meg őt.

Amint az első könnycsepp legördült arcán, az iskola ajtaja kivágódott.

Visszhangzott az ajtó csapódásától az egész folyosó, szinte mindenki megugrott, annyira megijedt. Fejüket a hang irányába fordították, amerről öt fiú - kicsit sem békés arckifejezéssel - sétált a nagy tömeg felé. Minho volt az élen, és az összes közül ő tűnt a legdühösebbnek, az egész teste lángolt. Először a tömeg közepén álló barátját vette észre, körülvette őt mindenki. Jisung elkerekedett szemekkel nézett fel Minhora, aki azonnal észrevette a fiatalabb arcán legördülő könnycseppet, majd érezte, hogy vére forrni kezd. Odasétált a törékeny fiúhoz és többször is átvizsgálta testét, vágások vagy sebek után kutatva, vagy bármi olyan jel után, ami azt mutatja, hogy fizikálisan bántalmazták őt. 

- Minho? - suttogott Jisung meglepetten.

- Mondd el az igazat, Minho. Igazából nem vagy vele együtt, ugye? Igazából nem is kedveled őt, ugye? - kérdezte Hwajoon, teljesen biztosra menve, hogy Minho majd egyetért vele. A bandatag egy pillanatra sem vette le szemeit a barátjáról.

Anélkül, hogy bármit is mondott volna, két kezével megfogta Jisung arcát és összeérintette ajkaikat. Az egész folyosó hátrahőkölt. Hwajoon és a mögötte álló kis csapat álla a földet súrolta. Jisung ezt észre sem vette, csak Minhora és a csókra tudott koncentrálni. Nem volt durva vagy szenvedélyes. Egy édes, ártatlan kis csók volt, ami csupán pár másodpercig tartott, olyan hamar ért véget, mint amilyen hamar elkezdődött. Jisung elrejtette Minho nyakhajlatába a fejét zavarában, miután rájött, mit is csináltak az egész iskola előtt. A bandatag átölelte Jisungot, titokban meglepődve azon, milyen hatással volt rá egyetlen csókkal.

- Ez megválaszolja a kérdésedet? - nézett rá Hwajoonra Minho a mai nap először. Az új fiú újra és újra kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem jöttek a szavak.

Egy lány előre lépett. - D-de olyannal kéne lenned, aki elég jó számodra...

- És szerinted te az vagy? - vágott vissza Minho azonnal. Gúnyosan elnevette magát. - Bocs, hogy elrontom a kedved ezzel, de  meleg vagyok. Még ha hetero vagy bi lennék, inkább kínoznának meg, minthogy összejöjjek veled.

A lány azonnal befogta a száját és érezte, hogy arca felforrósodik a szégyentől. A többiek megijedtek Minho tekintetétől és hangnemétől, mert nem akarták tudni mi lenne, ha tovább maradnának ott, de azért is, mert nem bírták elviselni a szégyent.

-K-komolyan beszélsz? - adott Hwajoon még egy utolsó esélyt Minhonak, hogy letagadjon mindent. - Ő? - mutatott rá Jisungra, aki bár tudtán kívül, lazított szorításán, amivel addig Minhoba kapaszkodott, majd lehajtotta a fejét.

Minho ott helyben képes lett volna gyilkosságot elkövetni, amiért így lenézte Hwajoon a barátját. Mielőtt bárki is pislogott volna vagy Jisung megállította volna, Minho ott termett Hwajoon előtt. Hátrahúzta kezét, majd egy igen erős csapást mért az új gyerek bal orcájára. Akkora erő volt az ütésben, hogy Hwajoon feje jobbra bicsaklott, még az egyensúlyát is elveszítette és a földre esett. Az ütés hangja visszhangzott a folyosón, mindenki felszisszent, mintha nekik is fájt volna.

- Még egyszer a szádra ne vedd a barátomat. Egy senki vagy, nincs jogod lenézni őt semmilyen téren sem - Minho szinte köpte szavait a fiúra, aki az arcát dörzsölte, reménykedve, hogy elmúlik a fájdalom. Nem nézett rá Minhora, túlságosan félt tőle. Ezt lassan mindenki tudta, hisz jól láthatóan remegni kezdett.