HIS SCARS. minsung ✔️

harminc.

Egy hónappal később

Még csak szerda volt, de Jisung már most azt kívánta, hogy vége legyen a hétnek. Mindenki azt mondja, hogy elsősnek lenni a legnehezebb, Jisung pedig fel is készült erre, de úgy érezte, mintha egy hatalmas pofont kapott volna. Nem számított arra, hogy ennyire nehéz lesz. Három hónap telt még csak el az évből, ennek ellenére Jisung úgy érezte, mintha három éve tartana, és még csak most jönnek a legrosszabb hetei.

Jelenleg a hat fiú beszélgetett, mivel végeztek minden órai feladattal. Már csak a következő órára kellett várniuk. 

- Hallottátok, hogy jött egy új diák? - kérdezte Felix.

- Még egy? Esküszöm, hogy minden héten újat kapunk. Csoda, hogy nincs még túlnépesedve a suli - horkantott Seungmin.

- Nincs túlnépesedve, mert a legtöbben egy hónap után elmennek valaki miatt - mondta Jisung, közvetlen a barátja szemébe nézve.

Minho védekezően emelte fel kezeit. - Az utolsó ember, akit megütöttem, Hwajoon volt és meg is érdemelte.

- Tök mindegy, hogy megérdemelte vagy sem, akkor is elment miattad, ami bizonyítja az állításomat.

- Nem, azért ment el, mert nem bírta elviselni a szégyent.

- Amit te okoztál neki.

- Haragszol, amiért megütöttem? - Minho megemelte szemöldökét.

- Nem, persze, hogy nem!

- Akkor miért...

- Olyanok vagytok, mint egy nyugdíjas házaspár. Fogjátok be - szakította őket félbe Hyunjin. - Amúgy tudjátok az új gyerek nevét?

- Uh, nem emlékszem. Moonshin? Moonbin? - mozgatta Felix a szemöldökeit, így próbálva emlékezni, de hirtelen felcsillantak szemei. - OH! Moonjin! Moonjinnak hívják. Évfolyamtársunk.

Jisung érezte, hogy Minho teste azonnal megfeszül. Hyunjin és Changbin Minho felé kapták fejüket és tágra nyílt szemekkel néztek rá. Jisung a barátjára nézett, arca olyan volt, mintha beteg lenne, szemei Changbin és Hyunjin között cikáztak. Jisung Seungminre és Felixre nézett, akiknek szintén zavar tükröződött arcukon.

A fiú visszanézett a barátjára. - Jól vagy? Nagyon sápadt lettél hirtelen. Mi a baj?

Minho kissé ellazult és lenézett Jisungra. - Igen, jól vagyok, ne aggódj - mosolygott, de valami nem stimmelt azzal a mosollyal. Erőltetettnek tűnt.

Jisung úgy döntött, nem firtatja ezt tovább. - Hát, remélem nem olyan a srác, mint Hwajoon - mondta Felixnek.

- Ja, én is, nem kell még egy hozzá hasonló - mondta Seungmin.

- Lehet jófej - vont vállat Felix.

Mielőtt bárkinek is esélye lett volna válaszolni, a tanár megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.

- Kinyitom a hátsó falat és ne kérdezősködjetek még, mindent megválaszolok majd, miután kinyitottam - mondta a tanár, miközben a terem hátulja felé sétált.

A fal, ami elválasztja Jisungék termét, és a mellettük lévőt, nem is fal volt, sokkal inkább egy vastagabb ajtó, amit ki lehet nyitni. Ha ki van nyitva, semmi nem választja el a két osztálytermet, így egy nagy lesz a két kisebből.

Amikor Jisungék tanára kinyitotta az ajtót, a másik oldalán a diákok ugyanolyan értetlenül néztek, mint ahogy ők maguk is. Ők is elsősök voltak.

A másik teremben lévő tanár átsétált hozzájuk. - Biztos össze vagytok most zavarodva. Készültünn nektek egy projekttel, de mivel mind a két osztály ugyanazt kapná, úgy döntöttünk, hogy egyszerre adjuk fel.