☆𝘗𝘭𝘢𝘺𝘣𝘰𝘺 - 𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨☆

4

Jisung kipihenten ücsörgött a játszótéren. Nézte a boldog családokat, ahogy játszanak a gyerekeikkel, és vissza emlékezett az ő gyerek korára. Édesapját sohasem ismerte, talán az anyja se tudta hogy kitől lett terhes, de erről sosem beszéltek.

Sokszor jártak ide anyjával. A környéken laktak, erre sétáltak kiskorában, hagyomágyból kamasz korában is, és itt játszottak a játszó téren. De az idők változnak. Anyja már nincs vele, de azt nem m árulom el, hogy mi történt, mert abban mi lenne az izgalmas?

Egyszer csak egy kisfiú futott oda hozzá egy homokozó lapáttal a kezében

- Bácsi - szólította meg Jisungot.

- Szia prücsök - mosolygott a kicsire.

- Hogy hívnak, bácsi? - kérdezte, nagy szemekkel.

- Jisung vagyok. És te? - érdeklődött
- Minjae - vigyorodott el - Jisung hyung, segítesz homok várat építeni? - nyúlt az idősebb kezéért, és rángatni kezdte.

- Persze - állt fel, és együtt a nap sütötte homokozó felé mentek. Jisung leült a szélére, Minjae pedig a homok közepébe.

- Jaj ne, össze dőlt - szomorodott el a kisfiú amikor már sokadik alkalommal próbálták össze tapasztani a homok darabokat.

- Hé, prücsök, kivel vagy itt? - kérdezte Jisung.

- A bátyámmal jöttem, de nem tudom hol van. Egyszer csak nem volt itt - biggyesztette le ajkait.

- Nem mondott semmit, hogy hova megy?

- Nem emlékszem - vakargatta fejét - De itt van! - mutatott a gy aranyszőke fiúra, aki feléjük közeledett.

- Minjae. Ne zaklass idegeneket, lehet hogy nem érnek rá - nyomott a kezébe egy tölcsér fagyit.

- Seungmin hyung! - mosolyodott el a kisfiú, majd bele nyalt a fagyijába - Jisung hyung segített nekem homok várat építeni, de össze dőlt. Ugye segítesz? - kezdett el nyavajogni a kisfiú.

- Elolvad a fagyink ha nem esszük meg - nyúlt a kisfiú hóna alá, és kiemelte a homokozóból - Sajnálom, ha kellemetlenséget okozott. Szóltam neki ki hogy elmegyek fagyiért, adfig maradjin a padon, de úgy tűnik nem figyelt - sóhajtott a fiú.

- Semmi gond, jót játszottunk - kacsintott a kis fiúra, aki erre kacarászni kezdett - De mennem kell - nézett órájára - Örülök hogy találkozunk. Szia prücsök - mosolygott először Seungminra, majd integetett Minjaenek, és az autójához sétált. Beült majd a munkahelyére hajtott. Most időben érkezett, nem úgy mint tegnap. Bement, Soyeon már ott volt, és a pulton ücsörögve telefonozott.

- Szia - köszönt neki a lány, Jisung pedig intett egyet - Minnie lebetegedett, ma kétszer annyi ember lesz.

- De jó - sóhajtott fel, majd munkához látott. Az emberek megjöttek, és tényleg többen voltak. Jisungnak szinte egy perc nyugta sem volt, pedig Hyunjin már legalább másfél órája előtte ül, hogy beszélgessenek, de a fiúnak nem volt rá ideje. Az általános vendég roham hullámok ideje már eljárt. Az elején szoktak sokan lenni, hisz általában az emberek érkezésekor szoktak többet inni.

- Jis - lebegtette meg Hyunjin a már egy ideje bámuló fiú előtt a kezét.

- Mi, ja itt vagyok - zökkent ki.

- Mit bámultál ennyire? - kérdezte Hyunjin.

- Csak furcsa hogy Minho tegnap se, és ma se szerzett senkit magának - vonta össze szemöldökét.

- Igen, most hogy mondod..... - motyogta.

- Egyébként..... Minho milyen? Mármint a személyisége. A fuckboy viselkedésen kívül - kérdezte.