☆𝘗𝘭𝘢𝘺𝘣𝘰𝘺 - 𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨☆

17

Eltelt egy hét, és ma következett el a randi napja. Jisung a másnapi munka után délután felébredt, és készülődni kezdett.

- Este megyünk.... - gondolkozott el - Akkor valami dögöset vegyek fel? - vette ki a szekrényéből az egyik bőr nadrágját, és végig nézett rajta - Ijj, de ebbe lehet hogy baszhatnékja támad - törte fejét - Áh, nem baj, majd sodródom az árral - vonta meg a vállát, és felkapta magára a ruha darabot - És ez az ing? - emelt magához egy fekete kivágottabb, selyem inget - Viszonylag jó - bólintott magában.

Felvette az inget is, elől nadrágjába tűrte, hátul lógni hagyta. Órájára pillantott, és rájött, hogy még több mint két órája van, amíg Minho nem jön érte. Felvette outfittjét, de valamit nem érzett jónak. Világosbarna tincseibe túrt, majd amikor észrevette mozdulatát a tükörben, rájött a dologra.

- Basszus! A hajam nem illik a szettemhez! - húzta szét középen fürtjeit - De ezt a ruhát akarom felvenni - motyogott, majd órájára nézett - Fessem át a hajam? Végül is, van rá idő.... - gondolta, majd megvonta vállát, felkapta a pénztárcáját, és el is ment a legközelebbi fodrász kellékes boltba.

Belépését az ajtó feletti kis csengő jelezte, amira Jisung automatikusan felnézett mikor az megcsörrent. Illedelmesen köszönt az eladónak, majd bevetette magát a sorok tengerébe. Egy kicsit kékesebb fekete árnyalat, és egy sima fekete között vacillált, de nem tudott dönteni. Ruhájához a sima fekete lenne jó, de a másik szín mégjobban vonzotta. A dilemmát egy ismerős hang szakította félbe, ahogy valakinek vadul magyarázott a telefonba.

- Nem Chan, nem veszek lila festéket - jelentette ki határozottan az illető, és Jisung csak sejtette hogy ki lehet a hang gazdája - Az oké hogy te havonta átfested a hajad, de én nem vagyok ilyen - sóhajtott, s pont ebben a pillanatba lépett Jisunggal azonos sorba. Tekintetük véletlen össze akadt, és az alacsonyabb óvatosan integetett neki - Tudod mit Chan, bazd meg a festékedet - mondta, s tette volna le a telefont, de a vonal másik oldalán lévő személy hangos kiabálásba kezdett - Hah, rendben, még meggondolom. Most leteszem, szia - mosolyodott el, és lerakta a telefont.

- Szia - köszönt Jisung, mikor úgy gondolta, hogy Seungmin már valószínűleg rá figyel.

- Szia Jisung - rakta el a táskájába a telefont - Te is hajat festesz? - mutatott a kezében tartott két dobozra.

- Öhm.... Igen - nézett kezére - Csak el kell döntenem hogy melyik legyen - nevette el magát kínosan, majd Seungmin elé mutatta a két dobozt.

- Miért nem veszed meg mindkettőt? - nézett értetlenül.

- D-de hogy? Hülyén nézne ki felesbe.

- Nem is úgy gondoltam - mondta - lehetne úgy, hogy pár tincsed kék, és az alap színed lehetne fekete. Így dönteni se kell - csapta össze boldogan a kezét.

- Ez jól hangzik - bólintott - De nem tudok olyan jól hajat festeni.

- Jaj, akkor majd én megcsinálom! Channel úgyis hajat festeni készültünk, majd befestem a tiédet is - ajánlotta fel.

- Köszönöm - mosolygott - El tudsz vinni?

- Persze, kocsival vagyok. Majd haza is hozlak - vigyorodott el.

- Oké, de akkor menjünk - rakta le a pénztár elé a dobozokat. Kifizette, majd Seungmin is lerakott kettő lila festéket a pultra - Na, végül beleegyeztél? - utalt Jisung a lila hajszínezőre.

- Aha. Ennyi öröme legyen szegénynek - vont vállat, és átnyújtotta a pénzt, majd kisiettek a boltból.

Seungmin az autóhoz vezette Jisungot. Becsüccsentek és a fiú otthonához hajtottak.

- Itt vagyunk - mondta Seungmin, és kinyitotta az ajtót, majd Jisung is kiszállt.

- Aranyos - nézett a kis kertes házikóra.

- Na, ha kicsodálkoztad magad, gyere - intett, majd befelé indult, az idősebb pedig utána. Benyitottak a házba, majd levetették cipőiket, és beljebb mentek.

- Seungmo, haza jöttél? - jött ki a konyhából egy magasabb fekete hajú fiú - Oh. Te ki vagy? - vonta össze szemöldökét Jisung láttán.

- Egy barátom - törte meg Jisung dadogását Seungmin - Aki segítségre szorul.

- Aha. Értem - méregette gyanúsan a fiút.

- Istenem, csak befestem az ő haját is! Randija lesz, ne izélj már - csattant fel, és elrángatta Jisungot a fürdőszobába. Jisung szótlanul követte a fiút, Chan pedig mindenféle hülyeségről csacsogva ment, Seungmin pedig legszívesebben fejbe csapta volna, hogy hallgasson már el végre - Na megmondom mi lesz - nyomta le Jisungot a székbe - Jisung siet, így őt festem be először, és amíg rajta kell hogy maradjon, addig téged. Jó így? - kérdezte kissé ingerülten, mire mindketten bólintottak - Csodás.

Kikevergette a festéket egy tálban, majd bevizezte Jisung haját. A kisebb nem nyavajgott, hagyta hogy a víz véletlen más helyekre is folyjon a fején kívül. Seungmin csinált valamit a hajával, és Jisung csak annyit érzett, hogy csucsog a haja a festéktől. Fogalma sem volt, hogy mit művelt vele Seungmin, ugyanis semmit sem látott, mivek a kádba volt hajolva.

- Oké, ezt most hagyd fennt fél óráig, addig megcsinálom Chant - mondta, Jisung és Chan pedig helyet cseréltek.
De Channel már nem volt ilyen egyszerű.

- Minnie, ez mindenhova megy, csak a hajamra nem - törölgette nyakáról a vizet.

- Ha ficeregsz biztos hogy tiszta víz leszel - szólt rá - Maradj nyugton.

- Hűű az asszony bekeményít - kuncogott Chan.

- Anyád az asszony - mondta, majd Chan arcába locsolta a vizet, aki emiatt prüszkölni, és köhögni kezdett. A kádban lévő minimális vizet markába kanalazta, és Seungminra locsolta - Oh, szóval így állunk? - vágott kissé idegbeteg fejet, majd a festékes tubus teljes tartalmát párja fejére nyomta és vadul dörgölni kezdte.

- Hé, ez fáj! - csattant fel.

- Biztos vagy benne? - hajolt nyakához, és a kezdetleges dörgölés inkább maszírozásba ment át, miközben teljesen véletlen végig simított az idősebb mellkasán, nem érdekelve, hogy ezáltal totál festékes lesz a pólója.

- Így azért már jobb - fordította hátra a fejét, és egy csókot nyomott nyakára. Jisung itt jobbnak látta ha elhagyja a szobát, ugyanis semmi olyannak nem akart tanúja lenni.

Letelt fél óra, és Jisung vissza ment a fürdőszobába. Seungmin Chan ölébe ült, és éppen hevesen csókolták egymást.

- Öhm srácok.... - mondta, de nem is reagáltak a hangjára - Nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de le kell mosnom a hajam - mondta, Chan pedig egy szó nélkül, még mindig csók közben felkapta Seungmint és elhagyták a helyiséget - Okkké - nézett maga elé Jisung, majd a kád fölé hajolt, és neki állt lemosni a haját. Mikor kész lett, meg is szárította, és megcsodálta magát a tükörben - Nem is olyan rossz - gondolta, majd kiment.

- Jisung - szólította meg őt ziláltan Seungmin - Sajnálom az előbbit, Chan nem bír magával, olyan mint egy nagy kamasz.

- Semmi baj - mosolyodott el.

- Haza viszlek - mondta Seungmin, de Jisung megrázta fejét.

- Neked most más dolgod van - nézett le a fiú délebbi felére. Seungmin hihetetlenül elnevette magát, intett egyet, majd vissza rohant, Jisung pedig elhagyta a házat.