❝- Hé Baby! Elvigyelek egy körre? - kacsintott egy szép autó mellett állva.
- Hmmm ez a te kocsid? - kérdezte elámulva az idősebb karjára simítva. Minho ezen meglepődött, hisz elég távolság tartó volt eddig vele a kisebb fiú.
- Persze. Enyém ez a g...
Jisung reggel, mikor felébredt, nem emlékezett, hogy hogyan került haza. Érzékelte, hogy teljesen le van izzadva, haja csak úgy tapadt a párnához, ahogy a hátán felgyűrödött póló is teljesen át volt ázva. Egy jó nagy takaró réteg borította testét, így érthető, hogy miért izzadt le ennyire. Na de hogy került haza? És ki rakta rá ezt a csomó takarót? És ki a fene öltöztette át? Ugyanis pizsamája volt rajta, és Jisung az emlékei szerint nem ebben ment el dolgozni. Vagyis remélte.
- Jisung! Felébredtél! - rohant azonnal mellé Minho, egy tál vízzel és rongyokkal.
- Mi? Te hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepetten, kicsit feljebb ülve Jisung, de Minho vissza nyomta őt az ágyra.
- Hát ez egy furcsa történet - ült le mellé - Öhm este nagyon hirtelen elrohantál.... És én meg nem kapcsoltam és nem jöttem utánad. Aztán.... Hogy id mondjam, Hyunjinnal egy kicsit össze szólalkoztunk - nevetett kínosan.
- Hé, ugye nem miattam izélt már megint? - kérdezte a kisebb.
- Semmi komoly, az lett a végkifejlet, hogy ha tényleg akarok tőled valamit, miért nem mentem utánad - vakargatta tarkóját.
- Ebben van valami - forgatta szemét.
- Hé! Bocsi. Mondtam hogy nagyon hirtelen rohantál el, és már azt sem láttam hogy merre mentél. Meg egy másik kijelentésed is bezavart - vigyorodott el.
- Öhm..... A-azt véletlenül mondtam! Igen, véletlen - fordult másik oldalára durcásan.
- Aha persze - mosolyodott el győztesen az idősebbik - Na mindegy, úgy tűnik nem gondoltad komolyan - tettetett sértődést, és felszegte orrát.
- Naaa - fordult vissza felé - Jó, nyertél, komolyan gondoltam, de most mesélj tovább, még mindig nem tudom hogy hogy kerültem haza.
- Ja, persze! - kapott észbe az önfeledt vigyorgásból - Utánad mentem, de nem találtalak sehol. Megkérdeztem a járó kelőket, hogy merre mentél, de voltak olyan kedvesek, és nem segítettek - mosolyodott el gúnyosan - Mindegy. Aztán kocsikáztam tovább, mert igen, van kocsim - vigyorgott megint - És megláttam az autódat. Kissé meglepődtem hogy a temető előtt volt de... -
- Megmagyarázom - jelentette ki - De most folytasd, majd utána - mondta, s most rajta volt a sor hogy vigyorogjon.
- Oké. Úgy gondoltam biztos jó okod van rá hogy itt legyél. Egy ideig vártam kint, hátha kijössz, de ez nem történt meg. Bementem, már szakadt az eső. Hosszas keresgélés után megtaláltalak. Ott aludtál totál átfázva, vizesen egy sír mellett. Kicsit sem volt para, éjfél tájt átfagyva egy temetőben találni. Eszméletlenül. Nagyon megijesztettél - vitte le a hangját az utolsó mondatra, s Jisung elmosolyodott ennek hallatára - Aztán haza hoztalak. A kocsidat elvontattam, itt áll a ház előtt, ahol szokott.
- És hogy jöttél be? - kérdezte érdeklődően, szemöldökét felhúzva.
- Hát öhm..... Kivettem a kulcsodat a Khm - köszörülte meg a torkát - Far zsebedből - motyogta.
- Te megfogtad a seggem? Úgy hogy magamnál sem voltam? - háborodott fel.
- Miért, ha magadnál vagy, jobban élvezted volna? - váltott át perverzbe, de Jisung vállba csapta, mire egy apró nevetés hagyta el a száját - Aztán behoztalak, átöltöztettelek, mert totál vizes voltál - mondta, s Jisung szúrós tekintetét látva magát kezdte védeni - Ne nézz így rám! Muszáj volt hogy átöltöztesselek, hagytam volna hogy itt fázz fel a vizes ruhákban? Na látod - mondta - Nyugi, nem éltem ki rajtad semmi féle vágyaimat - forgatta meg szemeit - Találtam a fürdőszoba szekrényedben hőmérőt, és volt egy kis lázad, így jobban betakargattalak, aztán meg hoztam a borogatást, de felkeltél - mondta - És ennyi történt - vonta meg vállát.
- Öhm.... Köszönöm hogy haza hoztál - motyogta - És hogy nem hagytál itt.
- Ugyan, szerintem te is megtetted volna - mosolyodott el a fiatalabb arcára simítva, skeze közben áttért homlokára.
- Meleg vagyok még? - kérdezte homlokára utalva ám Minho máshogy értelmezte.
- Tudomásom szerint - vigyorodott el.
- Ahj már, nem úgy!
- Nem, szerintem lement szépen a lázad - mondta - De most szépen elmesélheted, hogy mit kerestél a temetőben - tette keresztbe karjait, ami miatt kissé szigorú hatást keltett.
- Ma volt anyám halálának évfordulója - mondta ki egyszerűen, arcán kis szomorúsággal.
- Sajnálom - kezdett egyből bocsánatot kérni - Nem tudtam. Jól vagy?
- Persze - mosolygott erőltetetten - Az már nem fáj annyira hogy nincs itt. Tudom, hogy neki már jobb - nézett lopva az égre - Csak az esett rosszul, hogy elfelejtettem - mosolyodott el keserűen.
- Figyelj, szerintem édesanyád, biztos büszke rád. Dolgozol, eltartod magadat már sok ideje, és mindent meg tudsz oldani. Elég sok napi teendőd van, kétlem, hogy nehesztelne rád - simogatta meg a kisebb arcát.
- Igazad lehet - mosolygott - Találkozunk este?
- Persze - bólintott - De akkor most megyek. Esetleg még megunsz - állt fel mellőle, majd integettek egymásnak, s az idősebb elhagyta a lakást.
- Azt erősen kétlem - motyogta maga elé Jisung, majd hogy kizökkentse magát, óvatosan megrázta fejét, és ledobta magáról a takarót, és neki látott a napi teendőinek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
