❝- Hé Baby! Elvigyelek egy körre? - kacsintott egy szép autó mellett állva.
- Hmmm ez a te kocsid? - kérdezte elámulva az idősebb karjára simítva. Minho ezen meglepődött, hisz elég távolság tartó volt eddig vele a kisebb fiú.
- Persze. Enyém ez a g...
- Na gyerekek munka van, jönnek az emberek - mutatott Soyeon az ajtón beözönlő emberekre.
A szokásos vendég össze tétel volt. Egy csomó fiatal, akik esetleg a gimiből, vagy az egyetmről szabadultak, és a piával vezetik le a feszültségüket.
Főszereplőnk monotonon osztogatta a kikért italokat, amikor is megakadt a szeme egy alakon. Egy fiatal, talán még általános iskolás lány ült a pultnál. Külföldi, valószínűleg európai származású, ahogy Jisung meg tudta állapítani. Szőkés barna göndör haja a szemébe lógott. Fekete ruhákba volt öltözve, és a szeme is eléggé ki volt festve.
- Hé - szólította meg Jisung a lányt.
- Egy vodkát, köszi - mondta flegmán, egyhangúan.
- Álljon meg a menet, hány éves is vagy? - kérdezte Jisung.
- Neked ahhoz mi közöd? Csak szolgáld ki a vendéget.
- Sajnos kiskorúaknak szeszes italt nem adhatok - vonta meg a vállát.
- 14 - mondta a lány - Most leszek gimis - sóhajtott.
- Nem kéne itt lenned. Hol laksz? - vonta fel szemöldökét.
- Franciaországban - mondta, Jisung pedig köhögni kezdett a meglepettségtől.
- Hű... És miért vagy itt olyan messziről? - érdeklődött, közben egy kólát adva a lánynak.
- Megszöktem - kortyolt bele italába - Nagyon össze vesztem a szüleimmel.
- És mégis min? - kérdezte.
- Tanulás. Szokásos. Nem vettek fel abba a középiskolába, amelyikbe szántak. Emellett a stílusomat is utálják. Hogy ilyen - mutatott megára - Emós vagyok.
- Oh. Értem. Figyelj, fiatal vagy előtted az élet. Egy rosszul megírt felvételi, egy besülés a vizsgán nem jellemez téged, nem az fogja eldönteni az életed. Tanulni sose késő elkezdeni - mondta Jisung és óvatosan vállba veregette a lányt.
- Még meggondolom - mondta és fel is állt - Kösz a tanácsot.
- Szívesen. Várj! - szólt utána - Ugye van hol aludnod? - kérdezte kicsit szigorúan, de a lány mosolyogva bólintott. Intettek egymásnak, majd mindketten vissza tértek a saját dolgukhoz.
- Szia - pattant le elé Hyunjin - Látom más feltöltötte a helyemet.
- Oh, bocsi - motyogta - Tanácsra volt szüksége - védte magát.
- Semmi gond - pörgette ujjával a poharat - Veled mi újság? Nem láttam a kocsidat a parkolóban, hogy mész haza?
- Basszus! - kapott a fejéhez - Elfelejtettem érte elmenni - tátotta el száját.
- Kinél van? - kérdezte.
- Jaj! A kis szerelmednél - vigyorodott el Jisung.
- Mi?! - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Véletlen hozzá vittem a kocsimat - vont vállat - Egyébként... Beszélgettünk rólad.
- Jaj ne - túrt idegesen hajába.
- Bánhatnál vele szeretet teljesebben is - mondta - Megérti, hogy nehéz neked ilyenekről beszélni. De ő is ember, az a jó neki ha szeretik. Pontosabban, ha szeretve érzi magát. És Jeongin ezt nem érzi - mondta, Hyunjin pedig idegesen kopogtatta az asztalt.
- Jó - sóhajtott - Megpróbálom - forgatta meg szemét. De Jisung figyelmét elvonta az éppen belépő Minho. Az idősebb mosolyogva Jisungra kacsintott, majd a még mindig próbálkozó kurvákat leintve leült egy asztalhoz. Jisung apró mosollyal ajkán a füle mögé tűrte a haját, ahogy szemével végig kísérte Minhot - Na, hé, mit bambulsz ennyire Minhora?
- Hát... Ma randiztunk - mosolyodott el, de lefagyott arcáról a vigyor, mikor Hyunjin felpattant.
- Hogy micsoda? - kérdezte, s Jisung meglepetten ácsorgott előtte - Nem megmondtam hogy maradj távol tőle? Úgyis csak el fog dobni, hisz ismered nem? Mindegy is, csinálj amit akarsz, legyél te is a kurvája, de ne lepődj meg amikor hozzám jössz sírva hogy én megmondtam - mondta, majd kifelé vette az irányt.
- Hyunjin! - szaladt ki a pult mögül, a sírás szélén állva, de az idősebb eltűnt a tomboló tömeg közt. Jisung eddig tartotta magát, könnyekben tört ki, már csak azt érezte hogy Minho magához húzza őt egy szoros ölelésre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
