☆𝘗𝘭𝘢𝘺𝘣𝘰𝘺 - 𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨☆

8

- Nincs más dolgod? - kérdezte Josung az idősebbtől.

- Így hajnalban? - nézett körül a sötét városban - Nem, nincs, ilyenkor általábna aludni szoktam, de most más dolgom van - vigyorodott el, majd a kezéért nyúlt és ujjaikat próbálta össze kulcsolni de a fiatalabb elhúzta kezét.

- Hé! Ki engedte meg? - vonta fel szemöldökét, Minho pedig meghökkent.

- É-én azt hittem - kezdett bele dadogva.

- Hogy egy kis virág után egyből a nyakadba ugrom? Minho, egy kis nyalizással nem nyersz meg - vonta meg a vállát.

- Kihívás elfogadva - vigyorodott el az idősebb újra büszkén, mire Jisung értetlenül rá pillantott.

- Mi? - nézett zavarodva.

- El fogom érni, hogy belém szeress - húzta ki magát.

- Ha te mondod - nevette el magát, és csöppet megrázta a fejét.

A séta többi része csöndben telt. Csak pár utcát sétáltak így, amíg oda nem értek Jisung háztömbjéhez.

- Egyébként..... Honnan tudtad hogy hol lakok? - kérdezte - Mármint a számot.

- Lehetséges, hogy egy kicsit leskelődtem - vigyorodott el.

- Tudhattam volna - forgatta meg a szemeit - Na itt vagyunk. Szia! - köszönt el, de Minho a kezénél fogva vissza rántotta.

- Nem illene be invitálnod, ha már ilyen kedvesen haza kísértelek? - támaszkodott meg Jisung feje mellett a falon.

- Ahj..... Gyere - nyitotta ki az ajtót, Minho pedig egy győzelem ittas mosollyal követte őt - Lifttel megyünk, nincs kedvem lépcsőzni - sóhajtott, majd kinyitotta a szerelvény ajataját.

- Pedig szívesen nézném - motyogta Minho, de a kisebb szúrós tekintete miatt jobbnak látta, ha befogja.

Csendben utaztak a liftben, közben Jisung a döntése helyességén gondolkozott. Helyes volt felhozni Minhot magához? Őt ismerve biztosan rámászna, bár most úgy tűnik mintha tartóztatná magát, hogy elnyerje a fiatalabb szívét. Minho tökéletes kiállással, megjelenéssel állt mellette. Egy pillanatra se görnyedt össze, mindig kihúzta magát, ezzel is erőt sugározva magából. Jisung kicsinek érezte magát mellette. Nem a magassága miatt, egyszerűen annyira tökéletesnek tűnt Minho, hogy mellette ő a kis szerencsétlen életével mazsola maradt. Gondolataiból az szakította ki, hogy a lift megállt.

- Na kiszállsz? - nézett értetlenül a mgé mindig benn ácsorgó Minhora, aki csak elvigyorodott. A kisebb megpróbálta kinyitni az ajtót, de az nem engedett, így csak tehetetlenül rángatta az ajtót.

- Nézd - mutatott a kijelzőre, ami vadul villogott a kettes és a hármas emelet között.

- Nemár.... Kellett nekem lifttel jönni. Sose szoktam, most az egyszer persze beragadok - sóhajtott fel - Na, nyomom a segély hívást - nyúlt, de Minho elkapta kezét.

- Várj - nézett rá - Tudod mit szoktak ilyenkor csinálni? - suttogta a fiatalabb fülébe.

- Hülye - lökte el magától.

- Hé, itt vagyunk ketteseben, senki sem keresne minket, senki sem zavarna meg. Mi ez ha nem egy jel? - mondta, Jisung pedig a szavai hallatán kissé elbizonytalanodott. Csábítónak hangzott ajánlata.

- Rendben. De a farkadat tartsd a gatyádban. Nem egy liftben fogom elveszteni a szüzességemet - mondta, Minho egy hatalmas mosoly kíséretében a falnak lökte a fiatalabbat.

- Ugye csókod volt már? Nem így akarom ellopni az elsőt - suttogta, mire Jisung bólintott, miszerint már nem csók szűz - Helyes - mondta, majd kissé durván össze érintette párnácskáikat, és vadul mozogni kezdtek egymáson. Jisung keze Minho hajába vándorolt a csók élvezetének hatására, Minho karjai pedig Jisung derekát fográk közre. A csókot megszakítva Minho a kisebb nyakát kezdte csókolgatni. Szája bejárta Jisung állkapcsát, majd a füle mögötti részre tévedt, ami Jisungból egy viszonylag hangosabb nyögést váltott ki.

- Minho - suttogta két nyögés közt - Elindult a lift - mondta a mozgó gépre utalva - Lehet hogy valaki észre vette hogy áll  a lift amíg mi el voltunk foglalva... egymással - mondta, ki is nyílt a lift ajtaja, és az éppen beszálló öreg nénit kikerülve kihúzta Minhot - Íme szerény hajlékom - mondta amint kinyitotta az ajtót.

- Aranyos - mosolyodott el Minho a pár négyzetméteres lakás láttán. Csak egy hálószoba, egy konyha és egy fürdő volt a lakásban, de ez pont elég volt Jisungnak, és még fenn is tudta tartani a fizetéséből.

- Tudom, nem túl nagy, de nekem elég - mondta, de szavát félbe szakította egy hatalmas égdörgés. Kinéztek az ablakon, és meglátták hogy az eső igencsak zuhog, nyár ellenére.

- Asszem ideje mennem - motyogta Minho - Mgé mielőtt jobban rákezd.

- Szó sem lehet róla - mondta Jisung - Ebben az időben nem m engedhetlek haza. Az né lelkemen száradna, ha beléd csapna egy villám.

- De kis kedves vagy - forgatta meg szemét Minho de el is mosolyodott. Végül is nem olyan értelemben de mégis együtt fog tölteni egy éjszakát a fiatalabbal.