☆𝘗𝘭𝘢𝘺𝘣𝘰𝘺 - 𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨☆

11

- Minho - ment ki Jisung óvatosan, remélve hogy az idősebb nem éppen most öltözködik.

- Wow jól nézel ki - mosolyodott el a felöltözött Minho, Jisung meg kissé összébb húzta magát a bók hatására.

- Hova megyünk? - kérdezte Jisung Minhoba karolva.

- Gondoltam legyünk tömegek, és lógassuk a lábunk a plázában, és menőzzünk hogy éppen randizunk - kuncogott Minho.

- Ez iszonyat tartalmas időtöltés lesz - forgatta meg szemét Jisung - Ezért öltöztem fel....

- Nekem az sem lett volna baj ha ruha nélkül jössz - vonta fel szemöldökét - Na, de nem is gondoltam komolyan az előző ötletet. Béreltem egy kocsit, azzal elmegyünk kocsikázni - kacsintott.

- De nekem is van kocsim - nézett értetlenül a kisebb.

- Milyen lenne már, én hívtalak randira és te furikázz minket mindenhova? - kérdezte, Jisung pedig kissé meglepődött az idősebb figyelmességén - Meg ez a kocsi más.

- Mégis miben? Elég jó kocsit kapartam össze - húzta ki magát büszkén és sértődötten egyszerre.

- Nem ezt mondtam. És ha kimegyünk meglátod hogy miben is más a kocsi - mondta, majd megpaskolta Jisung fenekét hogy induljon meg kifelé. Jisung elindult lefelé a lépcsőn ám Minho gyorsabb megoldásra gondolt. Felült a lépcső korlátra, és csúszott volna lefelé, ha a fiatalabb rá nem szól.

- Minho! Azonnal szállj le onnan! - mondta, de a másikat ez nem nagyon hatotta meg, lejjebb eresztette magát a korláton - Esküszöm, ha leesel azonnal vissza megyek és nem megyek veled a randira - mondta ám Minho kihívást elfogadva nézett rá.

- Nyugi nem lesz semmi bajom - mondta, majd elengedte magát, és lecsúszott a korláton, majd a végén egy ugrás kíséretében leszállt róla.

- Ha mégegyszer valami ilyet csinálsz - tette szívére drámaian a kezét, majd utána ment.

- Cuki ahogy aggódsz értem - nyomott egy puszit a fiatalabb homlokára, aki csak megforgatta a szemét, majd le is mentek az emeletről.

Mikor kimentek a ház elé nem volt ott semmi változás. Jisung kocsija állt ott, meg a többi lakóé, de semmi új nem volt ott. Minho összevont szemöldökkel nézett, majd telefonjáért nyúlt.

- Nem meg mondtam nekik, hogy mostra hozzák a kocsit, ennyit sem lehet megcsinálni, komolyan - mormolta fogai között - Haló? Hol vannak? - kérdezte, majd pár másodperc múlva gúnyosan elnevette magát - Eggyel odábbi utca! A második, nem az első! Barmok, azonnal hozzák ide, lőttek a meglepetésnek, és nevárja hogy a teljes árat kifizessem - tette le fújtatva a telefont.

- Nem kellett volna ilyen durvának lenned - simította meg az idősebn karját.

- Tudom, csak annyira akartam hogy jól sikerüljön ez a randi, és már így indul! Le akarlak nyűgözni, látszólag téged nagyon nehéz megkapni, de én meg akarlak - túrt idegesen hajába.

- Figyelj - motyogta. Kissé hibásnak érezte magát emiatt, hisz nem kellett volna annyira a nehezen kaphatót játszania - Már rég többet gondolok rólad mint mikor először megláttalak. Végül is jó úton haladsz - mosolygott Minhora - Csak semmit sem akarok elsietni, és nem akarok meggondolatlanul dönteni. Ezért nem engedtelek magamhoz olyan közel. De kezdek bízni benned - mondta, mire Minho felcsillant szemekkel felnézett. Jisung. Egy puszit nyomott arcára, az idősebb lágyan átkarolta a derekát - Ne aggódj.

- Mostmár nem. Itt a kocsi - mutatott az éppen leparkoló kicsit régiesebb nyitott tetejű járműre. Jisung elmosolyodott, Minho odament az autóból kiszálló személyzethez. Kezébe nyomott némi kézpénzt, majd a sofőr elsétált - Pattanj be! - kiáltott Jisungnak Minho, s a fiatalabb boldogan a kocsi felé pattogott. Minho kinyitotta neki az ajtót, ő beült, majd Minho is becsüccsent mellé.