Életünk a tét

1.

Lia

„Kedves olvasó, kiderült, hogy a pletykának számító szakítás nem is csupán pletyka. A tegnapi nap folyamán egyenesen az istállóból kaptuk a híreket Charles Leclerc és gyönyörű barátnője kapcsolata véget ért" -A pletykalap első oldalán olvashattam a napi sajtóhírt, amivel meg kellett küzdenem mindenre számítottam csak erre nem. A csapaton belüli versengéssel is szívesebben foglalkoznék, mint ezzel pedig az sem tartozik a kedvenc programok közé. Tudtam, hogy egy esélyem volt, hogy megússzam az erről szóló beszélgetést a versenyzővel, úgyhogy cselekednem kellett amíg be nem állít a sajtósokkal együtt.

„Mattia Binotto hagyj üzenetet hercegnő" - A próbálkozásai szörnyűek sosem válnak be velem szemben pont úgy, mint most.

„A keresztlányod vagyok az istenért nem valami féleszű, aki ezt elhiszi. Tudod nagyon jól mért kereslek, úgyhogy várom is a választ. Hogy tudom megúszni ezt a mai problémamegoldást?" -Csak reménykedni tudtam abban, hogy azt mondja már megoldotta, de minden reményem elveszett amikor a csapat sajtósa és Mia megjelentek az ajtómban.

„Lényegtelen, már itt vannak jössz nekem egy ebéddel ez után, úgyhogy délben várlak az irodában." -Meg sem vártam a válaszát már megszoktuk, hogy ő a csendestárs a beszélgetéseink során.

„Gyertek nyugodtan, ígérem nem rajtatok töltöm ki a dühömet." -Amint látták a mosolyt az arcomon már teljesen más hangulattal léptek beljebb, de így is láttam mindkettő arcán sokkal nagyobb a baj, mint gondolom. Minden félelmem beigazolódott amikor megláttam Mia kezében a papírköteget.

„Figyelj Lia, sokkal nagyobb gáz van, mint gondoltuk ezt sajnos nem oldjuk meg egy Instagram bejegyzéssel." -Mia soha, de tényleg soha még fel sem hívott, hogy kellek ahhoz, hogy megoldjam Charles média botrányait nem még hogy a csapat sajtóssal jöjjön az irodámba. Már itt tudnom kellett volna, hogy ez a botrány nem 2 napig fog tartani. Amint a kezembe került a papírtömb felfogtam, hogy Giada a legnagyobb ribanc volt az egész baráti társaságomban. Elég volt a címeket elolvasnom: „Charles Leclerc rendszeresen veri barátnőjét" „Charles Leclerc folyamatosan csalja barátnőjét"

„Oké. Először is hol van Charles? Másodszor, látjátok annak esélyét, hogy a cikkeket el tudjátok tüntetni?" -Csak reménykedni tudtam abban, hogy mindkettőre olyan választ kapok, amit most hallani szeretnék.

„Kinn telefonál az anyukájával. Őszintén Lia, rengeteg mennyiségű cikkről van szó lehetetlen lesz mindet megsemmisíteni" -Az első válasz pont az volt amire számítottam és sajnos a második is de nem volt, mit veszítenünk meg kellett próbálni.

„Oké, szóljatok neki, hogy jöjjön be, ha végzett addig is próbáljuk meg eltűntetni, amit lehet. Senkinek nem adhat interjút, azon kívül, amit én engedélyezek. Még a mai nap folyamán kérek egy videós interjút a csapat oldalaira ezen kívül Mia kell egy olyan újság, akiben teljes mértékig megbízunk és tényleg azt fogja leírni, amit mondd." -Miközben a lehetséges újság nevekre vártam Charles is megérkezett.

„Mi most megyünk mindent intézünk, amit mondtál hívj, ha valami változzon." -Az arcomra kiülő hála mindent elmondott, amit üzenni szerettem volna. Ketten ülni az irodámban is kellemetlen volt, de még rosszabb volt ahogy még 2 szempárt éreztem magamon miközben a reakciómra vártak.

„Ülj le." -Nem tudtam ki fogja elkezdeni a beszélgetést mind a ketten vártunk a másikra. Én nem tudtam mégis, hogy oldhatnám meg a problémát azt pedig végképp nem tudtam, hogy képes vagyok-e jól kezelni a helyzetet. Könyörgőm 1 éve nem hangzott el köztünk több, mint egy-egy halk köszönés néha még az sem és most kezdjek csevegni arról milyen volt a kapcsolata és mi ez az egész?

„Ugye nem hiszed el azt a sok szart, amit írnak?" -Amint nemet intettem a fejemmel valamennyivel megkönnyebbülttebnek tűnt, de sajnos az én feszültségem nem tűnt el ilyen hamar. Apám minden szava elhangzott a fejemben újra és újra. „Ebben a székben ülve nem a lányom vagy, nem vagy testvér, nem vagy barátnő, nem vagy Mattia kedvenc keresztgyereke. Amint átléped a gyár ajtaját Lia Ferrari vagy akinek mindenkinél magasabbra kell törnie ebben a férfiakkal telített világban." -A mondatok, melyek mindig emlékeztetnek arra, hogy ideje az állarcot feltenni és megkezdeni a játékot.

„Teljesen mindegy én mit gondolok, de aki az életed része tudja, hogy semmi sem igaz a leírtakból. Tudom, hogy neked is fura, hogy 1 év után az irodámban ülsz és a kapcsolatodról kell beszélgetned velem, hidd el én sem ezt terveztem miközben a mai dolgaimon gondolkoztam kávézás közben. Viszont ahhoz, hogy segíteni tudjak el kell mondanod mi vezetett el idáig és el kell fogadnod, hogy ebben a pillanatban a főnöködként ülök veled szemben." -Látom az arcán az összezavarodotság jeleit egészen biztos, hogy mindenre számított csak arra nem, hogy ennyire rideg leszek vele, de nem volt mit tenni ez a nevemmel és a székemmel együtt járt.

„Megcsalt. Megmondtam neki, hogy csomagoljon össze és költözzön ki a lakásból. Másnapra megjelentek a cikkek." -Tudom milyen érzés megcsalva lenni, mindenki elhiheti nem kellemes és eléggé ironikus, hogy én a velem szemben ülő személy által jártam meg a poklot. Mégsem tudtam a fejéhez vágni, hogy most már akkor tudja mit éreztem másfél évvel ezelőtt. Nem volt szüksége még több szarra.

„Sajnálom tudom, hogy most mindenhez van kedved csak nyilatkozni nem, de muszáj lesz. Nem engedlek a keselyűk közé, úgyhogy mindössze 2 helyen fog megjelenni bármi is ezzel kapcsolatban. Készítünk egy videós interjút, ami csak a csapat oldalára kerül ki nem adjuk ki senki másnak és ezen kívül egy újság, amit én fogok jóvá hagyni. Nem mondom meg mit mondj és mit ne hiszen a te életed a téma." -Tudtam, hogy erre van szüksége éreznie kellet a egész csapat támogatását hiszen akkor is egy csapat vagyunk amikor a dobogón ünneplünk és akkor is amikor tele van velünk a bulvár. Próbáltam megtalálni a tekintetét, hogy egy kicsivel többet megtudjak az érzéseiről de ugyanúgy kerülte a tekintetem, mint már lassan másfél éve.

„Köszönöm. Kérdezhetek olyat, ami abszolút nem ide illik?"

„Hát, maximum nem válaszolok rá." -Mosolyognom kellett, mindig ezt játszottuk a világ legkínosabb kérdéseivel bombáztuk egymást. Végre rajta is azt láttam, hogy kicsit felengedett mindig is utáltam a rideg örökösnőt játszani, főleg vele szemben.

„Sosem akartál beülni abba székbe. Mindig is más szerepre vágytál az istállóban. Mi vett rá, hogy végül mégis a tulajdonosi szék lett a helyed?" -Mindketten tudtuk, hogy mindig is utáltam eltölteni az irodáknál akár egy napot is és végül, ha belegondolok tényleg fura lehet az átutazott éveink után, hogy beültem az igazgatói székben ahelyett, hogy sajtósként dolgoztam volna tovább a csapatnál. De az igazat akkor sem mondhattam, nem mondhattam, hogy melletted kellett volna dolgoznom és erre nem voltam képes.

„A dolgok változnak Charles, nem ragadhattam le a bolond gyermekkori álmaimnál főleg akkor nem amikor a családomnak szüksége volt rám." -Szerencsére a telefonjaink egyszerre jeleztek, Miának mindent sikerült el rendeznie ezért indulni is kellett a felvételhez.

„Még egyszer köszönök mindent Lia. Sokat jelent, hogy számíthatok rátok." -Nem tudtam mit mondani és talán nem is akartam. Egy biztos nem így képzeltem el a mai találkozásunkat ennél még a sajtómegjelenésen is egyszerűbb lett volna újra látnom. Bármit is éreztem most azt el kellett magamban temetnem nagyon mélyre, hiszen nem engedhettem meg magamnak, hogy az első versenyhétvége előtt a saját sebeimet nyalogassam.