Életünk a tét

13.

Charles

Én már lezuhanyozva ültem a kanapén amikor Lia felért a szobába. Számítottam rá, hogy lesz megjegyzése arra, hogy jó lenne ha nem szoknék rá a szobájára de nem nagyon érdekelt. Mindketten tudtuk bármit is fog mondani akkor sem fogok átmenni az enyémbe.

"Mi lenne ha a saját szobádat használnád és nem az enyémet?" -Csak mosolyogni tudtam ezen a megjegyzésen, nagyon jól tudtam, hogy utál egyedül lenni a személytelen hotel szobákban.

"Miután ma kimondtam, hogy szeretlek száműznél egy külön szobába?"

"Inkább megyek zuhanyozni mert tudom mire megy ki a játék. Kérlek öltözz fel legalább, hogy ha valaki bejön ne higgye azt, hogy most száltunk ki az ágyból." -A ma este folyamán meg kell beszélnünk ezt a titkolózás dolgot ugyanis nekem kezd az egészből elegem lenni. Nem elég, hogy az újság előtt tartanunk kell a két méter távolságot de még a csapat előtt is.

...Miután Li végzett a fürdőben és teljesen késznek nyilvánította magát el is indultunk a garázsba. Kemény 5 perc alatt sikerült mindenkivel összefutnunk és mindenki úgy nézett ránk mintha elment volna a maradék eszünk. Jó mondjuk meg is értem. Én voltam mindenki fekete báránya Lia meg a bolond aki nem elég, hogy eltűr a csapatában de még az estét is velem tölti.

"Azt hittem végre leszoknak a sajnálkozó tekintetekről amikkel engem illettek, de hogy rá szoknak az ítélkező szemekre na arra nem számítottam." -Mint mindig most is rossz volt hallani, hogy miattam voltak azok a lesajnáló pillantások, de megváltoztatni a múltat nem tudom maximum meg tudom előzni, hogy meg egyszer megtörténjen.

Amint az autóhoz értünk és ki akartam nyitni a vezetőülés ajtaját Lia elém állt azzal a szándékkal, hogy majd ő vezet.

"Nem. Felejtsd el kicsim. Bármikor máskor tudod jól, de ilyenkor nem. Nem fogom azt nézni holnap az újságban, hogy te vezettél amikor randizni mentünk." -Egészen addig fel sem fogtam teljesen, hogy kimondtam azt amin egész nap a fejemben járt. Randi vagy nem randi. Li mosolyából ítélve tetszett neki a randi megnevezés ezért egy kicsit meg is nyugodtam.

"Nem tudtam róla, hogy randizunk Leclerc. Oda el szokták hívni egymást az emberek és nem közölni szokták, hogy vacsorázni megyünk."

"Ne húzd az agyam szerelmem. Ülj be és induljunk nagyon éhes vagyok már" -Nagy nevetések közepette Lia beült végre az autóba és el tudtunk indulni.

"Tudod még virágot is szoktak vinni a lánynak egy randi előtt." -Ezek után a mondatai után kezdem bánni, hogy kimondtam azt az egy átkozott szavat.

"Ha minden vacsorán virágot kaptál volna akkor az egész versenyszezont azok cipelésével tölthettem volna."

"Na jó ez igaz de attól még kaphatnék virágot." -Kell szólnom Miának intézze ezt el mert ha nem kap akkor még nagyon de nagyon sokáig a fejemhez fogja vágni. Amint megérkeztünk az étteremhez el is indultunk az ajtó felé, hogy még véletlenül se készüljön rólunk olyan kép ahol mindketten tisztán látszódunk.

Az ajtóban már várt a hely tulajdonosa és el is kísért minket az asztalunkhoz. Direkt nem ablakhoz közelesőt kértem hiszen van már rólunk elég sok olyan kép nem kell több.

Amint a pincér csaj megjelent és rám vezette a tekintetét úgy kezdett viselkedni mint egy utolsó ribanc. Ha a homlokára írta volna, hogy gyere rám az se lett volna annyira gáz mint a viselkedése.

"Li, a szokásosat kéred vagy választottál valami mást." -Ő is látta a csaj viselkedését pedig ő aztán sosem figyelt fel ilyenekre hiszen mindig is úgy gondolta nincs mitől félnie velem kapcsolatban.

"Aha az jó lesz, mondjuk lehet egy doboz szalvétát is kellene kérnünk, hogy a nyálat is fel tudjuk törölni" -Alig bírtam visszatartani a nevetésemet de a lánynak fel sem tűnt Lia mit és miért mondott.

"Két mentes vizet fogunk kérni és két médium staeket pároltzöldséggel" -Szegény mintha nem hallotta volna amit mondok még mindig az asztalunk mellett állt és engem bámult. Éreztem Lián, hogy nem sok választja el attól, hogy az egész heti haragját kitölti rajta. Szerencsémre vagy inkább az ő szerencséjére elment és ezért már csak én láttam Lia grimaszoló arcát.

"Ne forgasd szépségem mert fenn akad."

"Nem érdekel az sem. Láthatatlan vagyok Charles vagy mi? Itt ülök veled szemben a világ minden embere tudja, hogy kik is vagyunk egymásnak erre ő ezt csinálja. Undorító." -Meglepett a kirohanása, hiszen sosem csinált ilyet. Jó párszor lett volna rá oka, de mindig elrendezte szépen csendben egy csókkal vagy egy-egy mondattal adta az illető tudtára jobb lenne leállni.

"Mi a baj? Máskor sosem akadtál ki ezen ennyire."

"Máskor nem csaltak meg." -És az atombomba megérkezett.Sejtettem, hogy vannak kételyei de arra nem, hogy ekkora félelemérzet van benne hiszen sosem hozta fel ezt az egészet amióta újra közeli viszonyban vagyunk.