Életünk a tét

8.

🔞

Charles

Ha jól számolom most ordít a telefonom harmadszor, de még mindig nem vagyok hajlandó kinyitni a szemeim. Az első után Liát kerestem, de mivel nem éreztem magam mellett tudtam, hogy már átment a szobájába. A második még nem zavart ezért hagytam, de a harmadik már eléggé idegesített ahhoz, hogy végig feküdjem azt a szörnyen hangos 2 percet. Amikor megnéztem az órám még én is meglepődtem csupán 10 perccel aludtam tovább, mint ahogy kelnem kellett volna.

Gyorsan zuhanyoztam és indultam is le az edzőterembe, hogy megkezdhessem a napot. Mindig én vagyok az, aki késik, de most nagy meglepetésemre Sebbel együtt értünk le.

„Mivan Seb átveszed a szokásaimat, ilyenkor már rég futni szoktál." -Tényleg meglepődtem, hogy Vettel nem volt ott előttem legalább 20 perccel. Kezdtem félni, hogy elvesztem a folyamatos késő posztot a csapatban.

„Ne aggódj Charles csak Fabióval beszéltem." -Szóval a kedves apuka már itt van. Szuper, annyira hiányzott, hogy el sem tudom mondani. Reméltem, hogy tudok még Liával az előtt beszélni, hogy minden lépését követné az apja, de ilyen az én szerencsém.

Az edzésen szerencsére minden rendbe ment legnagyobb szerencsére senki nem vette észre, hogy úgy kb. 4 órát aludtam. Amint beléptem az étterembe hallottam az óriási hangzavart, rögtön oda is kaptam a fejem. Lia, az egész Schumacher család és Arthur ült egy asztalnál a sarokban. El sem tudom képzelni mi volt a témájuk, de biztos vagyok benne, hogy az egész épület hallotta őket. Elindultam feléjük és csak egyre jobban féltem, hogy mit fognak csinálni egész nap, ha korán reggel ennyire aktívak.

„Ha nem tudnám, hogy csak Lia olasz közületek tuti azt hinném mind azok vagytok. Miért ordítotok már a reggelinél?"

„Nem tudom eldönteni, hogy valaki felbaszott edzésen, vagy csak simán a kevés alvás a bajod." -Ha ezt nem Mick mondta volna fel sem figyelek az egészre, de így elégé meglepett. Egy biztos, nem Lia mondott neki bármit is mert akkor most nem lenne rémült az arca. Mire megszólaltam volna a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett egy perccel később Liáé is. Ennél jobban sose fogok örülni Mattia Binotto parancsoló üzenetének abban egész biztos vagyok.

„Srácok mennünk kell, a keresztapám elég feszült valószínű valahol már épp engem átkoz." -Nem kellett több már álltam is fel és indulásra kész voltam. Nem csak én akartam eltűnni onnan minél előbb, hanem ő is. Amint halló távolságon kívül voltunk meg kellett bizonyosodnom róla, hogy van- e fogalma arról Mick mit is tud.

„Bébi te mondtál bármit is Micknek? Nem mintha baj lenne de jó lenne tudni, hogy meg e akar támadni miközben alszom."

„Ne hívj így, bárki meghallhat. Nagyon nem mondtam neki semmit szóval, vagy csak véletlenül igaz, amit mondd vagy látott minket este." -Szerencsémre nem volt elutasító a hangja simán visszavette az örökösnő szerepet. Már Mattia szobályához is értünk ezért hagytuk a témát annyiban. Kopogás helyett rögtön benyitott az ajtón nem is foglalkozva azzal, hogy lehet nem alkalmas. Elég volt rá nézni és mindenki tudta, hogy ideges ezt a kedves apuka is látta ezért nem szólt inkább semmit az előző jelenetért. Ilyenkor hasonlít leginkább a tipikus olasz nőre meg persze az anyjára.

„Remélem nyomós okotok volt elrángatni a reggelim mellől" -Minden probléma forrását értem most már, éhes és lehet még a kávéját sem tudta meginni. Fabio aggódva nézett lányára majd rám kapta a fejét.