Életünk a tét

10.

Charles

Amikor Lia visszaért én már az autó mellett voltam overálban mégis tudtam, hogy beszélnem kell vele mielőtt autóba ülök.

"Li van egy perced?" -Elég volt a jelzés a fejével amit az irodája felé tett, tudta miről lesz szó.

"Nincs köztünk Maxxel semmi viszont tud rólunk. Nem, nem mondtam el neki kész tények elé állított és csak arra volt kíváncsi mióta tart." -Nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg de számítottam rá. Hiába Max a legnagyobb idióta akit ismerek túl jól ismer mindkettőnket, ahhoz, hogy pont ő ne vegye észre.

"Tudtuk, hogy valaki úgyis rájön és addig jó amíg Max és nem olyan aki ezt ellenünk fordítaná. Nem ezt akartam. Mi volt apáddal abból ítélve, hogy Binotto milyen arcot vág már órák óta arra jutottam, hogy minden a terveid szerint alakult." -Megjelent a győztes mosoly az arcán és akkor már biztos is voltam benne Lia Ferrari a saját keresztapját is képes a földbe döngölni az akaratáért.

"Persze, hogy nyertem Leclerc mit hittél, hogy majd hagyom magam? Viszont én is kérdezek valamit. Mit mondanál ha azt mondom hosszabbítunk veled de legalább 5 éves szerződés kell?" -Szóhoz sem jutottam soha nem volt öt éves szerződés semelyik csapatnál sem nem még, hogy én kapjak.

"Li tudod jól, hogy egész addig nem fogom elhagyni a csapatot amíg ki nem raktok úgyhogy aláírnám."

"Szuper."- A mosoly az arcán meglepett mintha nem erre a válaszra számított volna, de a kérdést sem értettem, hiszen minek volt ez olyan fontos neki.

"Mondd el Lia miért érdekel csak úgy nem jár neked ilyenen az eszed."

"Nem lehet Charles még nem, viszont most menj ülj autóba és vezess úgy, hogy ne kelljen kérdőre vonnom a mérnökeid mert nincs hozzá erőm." -Amint elindultam felé tudta mit akarok elég volt az arcára nézni. Egyetlen rossz szokása van, minden az arcára van írva.

"Csókolj meg bébi te is tudod, hogy az nélkül nem megyek ki."

"Bárki bejöhet leginkább az apám vagy Mattia és ha a második akkor a mai akaratom amit rá erőltettem el is vethetem."

"Sebbel van elfoglalva, hetek óta úgy lohol utánna mint a leghűségesebb kutyája úgyhogy nincs menekvés. Csókolj meg Li és ne kényszerítse, hogy könyörögjek mert tudod, hogy nem fogok."

Miután Lia készségesen megcsókolt el is indultam kifele hiszen már így is késésben voltam. Amint beültem az autóba láttam, hogy elindult a mérnököm felé és felvette a rádiós fülhallgatóját. Semmi mást nem éreztem mint boldogságot hiszen az idő alatt amíg egy pár voltunk az összes futamot így ülte végig és amikor lehetett nem is hagyta ki a lehetőséget, hogy kioktasson vagy éppen lelket öntsön belém. Ezt IS szerettem a kapcsolatunkban nem volt tabu téma ha kellett az autóról beszéltünk, ha kellett akkor a pályáról de ez mellett mindig találtunk időt a kapcsolatunkra is ezért is volt mindenki számára érthetetlen és egyben hihetetlen, hogy külön maradtunk és amíg Lia visszatért a gyárba én jártam a világot és semmit nem tudtunk egymásról.

Lia

"Rádió ellenőrzés. Hallasz Charles?" -Annyira el voltam gondolkodva azon amit Charles az irodában mondott, hogy észre sem vettem, hogy már az autóban ül és perceken belül megkezdi a köröket.

"Igen. Remélem minden jó lesz mert a főnökasszony könnyen szétrúgja a seggeteket."

"A tiédet is Leclerc úgyhogy fogd be és indulj" -A nevetését hallva nekem is mosolyra húzódott a szám. Mindketten tudtuk, hogy ha kifüstöl alatta az autó tényleg megteszem és minden mérnököt elküldök a túlvilágra.