Életünk a tét

3.

Lia

„Most pedig fiúk ideje megmutatni a nagy világnak idén mit törtök össze, viszont ma olyan szerencsések vagytok, hogy csatlakozik hozzátok a Scudaria Ferrari szíve, lelke, aki ígéretet tett, hogy az idén nem csak az irodájából fogja végig követni a futamokat, hanem velünk tart minden egyes versenyhétvégén." -Esküszöm én ezeket megfújtom amint eltűnik az embertömeg innen. Most viszont mi mást tudtam volna csinálni, mint mosolyogni.

„Megfújtalak az apámmal együtt, úgyhogy jobb lesz, ha már most eltűntök innen. Nem vicceltem Binotto ezt még megbánod." -Sajnos a szavaimat nem csak a keresztapám hallotta ugyanis a két pilóta is alig bírta visszatartani a nevetést. Biztos vagyok benne, hogy ez apám ötlete volt túl jól ismerem a módszereit. Egy biztos le kell lépnem mielőtt bárki is beszélgetni szeretne velem normális esetben már itt sem lennék ezért ki is használtam, hogy mindenki elkezdett az autóról társalogni. Már az autóm mellett álltam amikor a nevemet hallottam a hátam mögül.

„Lia várj." -Száz ember közül is felismerném kihez tartozik a hang.

„Charles, valami baj volt az interjúkon vagy mi a baj?" -Reméltem, hogy munka téma legyen mert másba abszolút nem volt erőm belemenni.

„Nem figyelj, tudunk beszélni kettőnkről?" -Na jó ez a nap már ennél jobb nem is lehet, de komolyan. Nagyon gyorsan le kell zárnom és lehetőleg úgy, hogy jól jöjjek ki belőlem bár nem hiszem, hogy ez lehetséges.

„Leclerc, szerintem nincs miről beszélnünk. Elfogadtam, ami történt megértem nem voltam elég. Nem kell aggódnod eddig sem éreztettem szerintem a munkád alatt veled semmit abból, ami történt és ez azután sem fog változni. Felnőttünk Char, már nem foglalkozom azzal, hogy neked semmit nem jelentett." -Ebben a szent pillanatban be kellett volna ülnöm az autóba és eltűnőm onnan. Könyörgőm, két percet nem bírok ki a közelében az nélkül, hogy ne kezdjek önsajnálatba nem még, hogy egy teljes versenyszezont.

„Ne mondj olyat, hogy nem voltál elég jó hiszen túl jó voltál. Olyat pedig igazán nem, hogy nem jelentett semmit mert kurvára sokat jelentett." -Bármennyire is akartam elhinni a szavait nem tudtam már nem ment. Sosem mondtam azt, hogy nem szeretett biztos vagyok benne, hogy szeretett, de nem úgy, mint én őt én nem a szerelme voltam, hanem a barátja.

„Sosem voltam az a nő az életedben, aki szerettem volna lenni, de ezzel nincs baj. Egy percig sem haragudtam rád Charles, örültem annak, hogy boldog vagy és ha vele akkor vele, ha mással akkor mással nem számított és most sem számít. Semmi nem számít csak, hogy boldog légy és tudom, hogy az előző évben nagyon boldog voltál és mindig azt akarom látni, amit akkor Monzában láttak az emberek. Igen, ott voltam. Attól még mert az emberek nem láttak rengeteg hétvégén ott voltam." -Nem tudom mennyire fogom megbánni az őszinteségi rohamomat, de most úgy éreztem szükségem volt rá, hogy kimondjam, ami nagyon rég bennem volt neki pedig kellett a túllépéshez.

„Nem szeretném, ha csak a főnököm lennél Lia. Szükségem van rád kérlek. A barátod akarok lenni segíteni, amiben csak tudok nem bírom ki, hogy nem tudom, hogy minden rendbe van e veled." -Az egészben egy hiba volt. Sosem voltunk barátok és nem is lesz a barátom számomra ő mindig is életem szerelme marad.

„Nem Charles nem leszünk barátok. Nem tudok a közeledben lenni és ezt meg kell értened tudok örülni a sikereidnek és a boldogságodnak, de csak távolról. Túl sokat sérültem már ehhez." – Láttam, hogy fájt neki, amit mondtam viszont nem tudtam mit tenni most magamat kellett óvnom még egyszer nem kerülhetek a gödör legaljára, mostmár nem tudnék kimászni onnan. Rögtön az autómba is szálltam és amilyen gyorsan tudtam elhajtottam onnan. Fogalmam sincs, hogy fogom végig utazni vele a világot valamit ki kell találnom, hogy megtudjam győzni azt a két őrültet, hogy hagyjanak itthon.

.... Az életem teljesen felborult. Az irodában töltött időt megdupláztam, de még így is nyakig ültem a munkában és ezen az sem segített, hogy 24 óra múlva utaznom kell Melbourne-be hiszen kezdődik az Ausztrál nagydíj. Miután a hét közepén, azt hittem oké ennél rosszabb nem jöhet elém került a koronavírus számokra fordítva. Semmi jót nem jelentett, nem tudtuk mi lenne a jó és hogy egyáltalán mire is számítsunk. A FIA arra a válaszomra sem tudott kérdést adni kell-e negatív teszt a csapattagoknak nem még arra, hogy lehet-e futam.

Rengeteg egyeztetés után az indulás előtt mindenkin elvégezték a tesztet szerencsére mindenki jól volt. Fájdalmas bevallanom, de ebben a helyzetben lehet jobb is, hogy velük leszek végig.

Minden nap egyeztettem mindenkivel, de végül arra a megegyezésre jutottunk, ha kell, ha nem mi öt naponta tesztelni fogunk minden csapattagot. Mindenkinek az egészség az első a versenyek alatt is.

Az egész utazás nehezebbnek bizonyult mint máskor ezért alig vártam, hogy a pályára érjünk kész legyen az istálló benne az irodámmal és dolgozni tudjak. Csak remélni tudtam, hogy nem ugyanott van, mint az apámé volt mivel akkor minden egyes pillanatban attól fogok rettegni mikor botlok Charlesba az ajtóban. Minden reménykedésem odaveszett amint felmentem a lépcsőn és megláttam a négy ajtót egymás mellett és szerencsémre Charlessal pont egymás mellé kerültünk.

Három nappal vagyunk a verseny előtt mindenhol pletykálnak a legújabb híresztelések szerint a McLaren mérnökei között van több olyan is aki tüneteket produkál viszont ez, ha kiderül ők nem versenyezhetnek a hétvégén bár szerintem itt még minden megtörténhet. A csapatmegbeszélésen sem volt más téma csak a koronavírus őszintén kezdek beleőrülni az egészbe. Ki kell szellőztetnem a fejem és úgyis megígértem pár srácnak, akik még a Forma 2-ből maradtak a nyakamon, hogy megkeresem őket. Nem kellett messze mennem ugyanis amit kiléptem a paddockból Lando sétált velem szembe a szokásos mosollyal az arcán.

„Az elveszett média királynő visszatért. Nem tudom hozzád érhetek-e vagy tiltja a szabályzat." -Ezek szerint nem csak az én agyamra ment ez az egész cirkusz, ami itt folyik. De azért Lando boldogsága rám is rám ragad, mint mindig.

„Minden hétvégén ott leszek, úgyhogy nem kell majd hiányolnod. Reméltem, hogy valahol összefutunk ugyanis elég rossz fényt vetne rám, ha már az első versenyhelyszínen más csapat istállójában látnának a firkászok." -Mindig is Lando volt az, akivel állítólag csaltam Charlest, hiszen rengeteg időt töltöttünk együtt talán ő volt az egyetlen, akinek simán Lia voltam Charles Leclern sajtósa és nem Lia Ferrari az örökösnő.

„Amikor olvastam el sem akartam hinni. Szent a béke?" -Csak megráztam a fejemet nemet jelezve felé. Nem hibáztattam amiért rá kérdezett, a kapcsolatunk utolsó napjáig tudott mindenről, sőt utána is elég gyakran keresett amiért a mai napig hálás vagyok neki. Az emlegetett szamár meg is érkezett a társaságba ezek szerint végzett a pályabejáráson.

„Noris, beviszem a kulacsom és az ipadet utána mehetünk is." -Elég szemét dolog volt, de kicsit megkönnyebbültem, hogy nem lesz az istállóban még az ebédszünetben sem. Amint újra előkerült szerencsére keresztapám telefonon keresett ezért csak egy jó étvágyat fiúk után le is tudtam lépni.

„Remélem épp azért hívsz, hogy mit hozz nekem ebédre." -Imádtam őt, viszont miután elég csúnyán intézte el, hogy most itt leszek azután megérdemli, hogy egész idő alatt a vérét szívjam.

„Az irodádban várlak hercegnő" -El is indultam visszafele, hiszen éhesen még pislogni sem tudok. Szerencsére senki nem állított meg bár lehet még az is jobb lett volna, mint az ítélkező és lenéző pillantások.